Egy ideje már elég egyértelmű, hogy az MCU háza táján lenne mit helyre pofozni. A Végjáték óta nehezen találja a helyét a filmes univerzum, sorra jöttek egymás után a kritikailag és rajongók által is (jogosan) földbe tiport alkotások. A projekteket tologatják, és az identitásválság közepette az újgenerációs fázisok sehogy sem akarnak összeállni. Az Amerika Kapitány: Szép új világ sem egy olyan alkotás, amit megkímélt a daráló. Számos csúszás, és újraírás után viszont végre bekerült a mozikba és ugyan a legtöbb poszt-Végjátékra jellemző hibát magában hordozza, végül egy korrekt politikai thriller sült ki belőle.
Nem is olyan Ross
Emlékeztek még, amikor az Eternals során egy Celestial (Égi) akart megszületni a Földből? Nyugi, a Marvelnek is csak most jutott eszébe, hogy volt ilyen. Most azonban rendkívül fontos szerepet kap, hiszen a kiemelkedő Égi egy, a vibrániumnál is erősebb anyagot, adamantiumot tartalmaz. Bizony, az MCU itt vezeti be hivatalosan saját univerzumába azt a fémet, amiből például Rozsomák csontváza is van.
A korábban bajszos és Hulk-vadász hírében állt Thaddeus Ross (Harrison Ford) tábornok mostanra az USA megválasztott elnöke. És kitartóan küzd azért, hogy a róla kialakult erősen visszás képen változtasson. Szeretné tárgyalóasztalhoz ültetni az adamantiumra igényt tartó feleket, hogy az értékes anyagot ne egy ember birtokolhassa, hanem egyenlően osszák szét a javakat. Azonban minden igyekezete ellenére beindul egy szövevényes konspirációs gépezet, ami a háború felé sodorja a nemzeteket. Az új Amerika Kapitány, vagyis Sam Wilson (Anthony Mackie) és a leendő Sólyompótló Joaquin Torres (Danny Ramirez) próbál a végére járni az ügynek, és kideríteni ki áll valóban a háttérben.
Mivel az elvárásaimat kellően alacsonyra tettem, végül nem elégedetlenül álltam fel a mozi székéből. A sztori, ha itt-ott bukdácsol is, és a politikai/paranoia thriller is rendesen marvelesítve van, egy teljesen okés próbálkozásnak tartom. A karakterek sincsenek túlgondolva, de Wilson szerintem remek Kapi, és a történet is szépen ível a finálé, na meg a nagy vörös zúzás felé. Néhány szentimentális ürejsáratot leszámítva a cselekmény elég pörgős, és sokszor nagyon jól bánik a feszültséggel is.
A háttérben meghúzódó összeesküvés is egészen jól működik. Bár a veterán képregényolvasók számára viszonylag hamar kitalálható, hogy kicsoda a háttérből manipuláló személy.
A Hulkszavú elnök
Ha hat írón megy keresztül egy forgatókönyv, akkor szinte garantált, hogy lesznek problémák a végeredménnyel. Távol álljék tőlem, hogy mentegetni próbáljam a nem túl acélos írást, de azt is be kell látni, hogy a készítők alapból hátrányból indultak. Hiszen igen, a 2008-as A hihetetlen Hulk kánonnak számít, még akkor is, ha a szereplők kilencven százaléka újra lett castingolva, és rendre az MCU is jótékonyan megfeledkezik róla.
Viszont szarvas hiba, hogy a film sztorija számos ponton épít a Hulk filmre, és érdemi magyarázat nélkül a fontosnak nem minősülő részleteket szőnyeg alá söpörték. A többit meg csak maszatolni próbálták, amitől nem lennék meglepődve, ha összezavarodna a néző. Illetve a Sólyom és a Tél katonája című sorozatból is rengeteg mindent beemeltek ide. Szóval, ha az kimaradt, akkor amiatt is egy halom kérdés merülhet fel.
A karakterek egy része is tök fölösleges, például a Giancarlo Esposito által játszott Csörgőkígyónak a forgatókönyvszagú jelenlétén kívül más értelme nem volt.
De legalább az alakítások többsége a várt szintet hozza. Anthony Mackie nem egy nagy formátumú színész, és túl sok karizmát sem tud átpréselni a gyöngyvásznon, de talán pont utóbbi miatt passzol hozzá a belső vívódásokkal teli karakter. Sok tekintetben szöges ellentéte Steve Rogersnek, és ebből fakad minden bizonytalansága is. Elképzelhetetlen felelősség hárult rá azzal, hogy ő lett az amerikai nép szimbóluma, de igyekszik minden pillanatában felnőni a feladathoz.
Harrison Fordot pedig mindig jó látni, még akkor is, ha csak egy morcos öregember, aki a lányával akarja helyrehozni a kapcsolatát. Mondjuk ez eddig lehetne a Direkt terápia (Shrinking) plotja is. De a csupaszív sorozattal ellentétben itt végül Vörös Hulkká változik (Milyen spoiler? Benne volt az előzetesben!), és rövid, de annál féktelenebb zúzásba kezd.
Bosszúállók 2.0
Azt már tudjuk, hogy látvány terén nem érdemes sokat várni a közel 200 millió dolláros büdzsével rendelkező Marvel filmektől. Az Amerika Kapitány: Szép új világ is felvonultat néhány ízléstelenül befényelt kulisszát, ahogy gusztustalan zöldhátteres jelenetből sincs hiány. De összességében azért nem néz ki annyira szarul, és az akciójelenetek is többnyire egészen látványosak, mutatósak. Mindezek mellett viszont mégsem tud semmilyen téren kiemelkedőt nyújtani. A rendezés megúszós, a dramaturgia is csak pont annyira szövevényes, amennyire a „szóljon mindenkinek” szellemisége engedi. De nyugi, ha véletlenül valaki mégsem adja össze a kettő meg kettőt, a szereplők ezúttal is ki fogják mondani hangosan a konklúziót.
Aki csak fél szemmel követi az MCU sorsát, az tudhatja, hogy már időszerű lenne bevezetni a Bosszúállók új generációját. A korábbi filmekben már láthattuk a potenciális jelölteket, de még mindig nincs konkretizálva a csapásirány. Az új Amerika Kapitány: Szép új világban belengetik, hogy Kapira hárul a feladat, hogy újraverbuválja a Bosszúállókat, de ezen túl nem is megy a sztori. Persze, senki sem várta, hogy szóló filmjében bekopogtat minden újonchoz, de ha már elővették a témát, egy kicsit foglalkozhattak volna vele.
Verdikt
Összességében az Amerika Kapitány: Szép új világ egy korrekt szuperhős mozi, ami egy veszett helyzetből tudott pont annyit menteni, hogy szórakoztató legyen. Jó hír, hogy műfaját tekintve legalább próbálkozott egy kis újdonságot elhozni a nézők számára.
Ezen kívül végre folytatja az univerzumbeli építkezést is, szóval ez nem egy önmagában is értelmezhető alkotás. Sokat merít a 2008-as Hulkból, de az Amerika Kapitány és Bosszúállók filmjeinek eseményei is szerves részét képezik. Illetve a jövőbeli konfliktusoknak is valamelyest megágyaz, mégha ezt elég alacsony lángon is teszi.
Kétlem, hogy ez a film mentené meg az MCU-t (főleg, hogy premier előtti estén alig voltak a moziban). És ha már totál belefásultál a zsánerbe, akkor nem ez piszkálja fel a régi parázst. De ha úgy döntesz, hogy rászánod az idődet, akkor nem fog annyira fájni, mintha a Vörös Hulk döngölne a betonba.