A cikk eredetileg a leet.hu-n jelent meg 2019 októberében.
Tudom, annyira vagyok időben ezzel a teszttel, mint egy buliban az alkoholizálás mellőzésére felszólító szülői telefonhívás hajnali kettőkor. Ugyanakkor a Gears 5 az ősz egyik legjelentősebb megjelenése, és így fontosnak tartottam, hogy írjak róla, még akkor is, ha le vagyok maradva, mint a borravaló. Különben is, jobb későn, mint soha.
Hogy őszinte legyek, nem vagyok egy nagy Gears of War rajongó. A sorozat világa sosem tudott igazán magával ragadni, és az egyes részek Xbox exkluzivitása sem segített a helyzetemen. Azonban nem tudtam elmenni amellett, mennyire pozitív visszajelzéseket kapott az ezúttal csonkított nevű ötödik rész, és a látott videók erősítették bennem a gondolatot, hogy nekem játszanom kell ezzel a címmel. És szerencsére nem is kellett csalódnom, hiszen ezúttal a Microsoft-pártiak végre kaptak egy olyan játékot, amelyet bátran a kirakatba tehetnek.
[h]Külső és belső ellenség [/h]
A Gears 5 az előző rész után nem sokkal veszi fel a fonalat. Akinek kimaradt volna a negyedik epizód, annak sem kell aggódnia, mert kapunk egy rövid összefoglalót az ott történt eseményekből, még rögtön a legelején. Ezúttal a COG és a Swarm megint hadban áll, az ellenséges lények egyre inkább fenyegetik az emberiséget. Egy elhibázott légicsapást követően Kait és csapata számára nem csak az ellenség megfékezése jelent majd kihívást, de a belső béke is megszűnik. Kait-et pedig mindemellett folyamatosan látomások kínozzák, amelyek forrása komolyabb veszélyt jelent, mint több légiónyi Swarm katona.
[h] Olajozott fogaskerekek [/h]
Útközben persze el kell tenni láb alól azt a több légiónyi Swarm katonát, ehhez pedig rendelkezésre áll az utóbbi idők legcsiszoltabb fedezékrendszere, amelyet a mai napig nem nagyon tudott egyetlen másik sorozat sem felülmúlni. A bevált recept pedig itt is remekül működik, fantasztikus gördülékenységgel mozoghatunk a barikádok között. Az élményhez pedig hozzájárulnak a fegyverek is, amelyeket egészen élvezetes használni.
Nyilván nem lesz mind a tucatnyi mordály ugyanolyan hatékony, de ez nem számít, ha végeredményben kielégítő lesz szétszaggatni ellenfeleink pofázmányát. Ha szeretnénk, átrángathatjuk őket a fedezékeken, de akár a legendás Lancer láncfűrészével is megkínálhatjuk őket. Az elemi mechanikák kiválóan működnek, és emiatt a játékmenet egészen a végéig izgalmas marad, és a folyamatos darálás közben sem válik monotonná.
[h] Légi támogatás [/h]
De szerencsére nem kell megelégednünk a már látott elemekkel, újításokat is kapunk, elsősorban egy új drón, Jack segítségével. Mivel ez nem egy unalmas napi vlog, ezért a drón nem sablonos panoráma-felvételeket fog készíteni, hanem támadást segítő, vagy támogató képességeivel veszi ki a részét az összecsapásokból. Ezekből egyet-egyet használhatunk egyszerre és egészen hasznosak, legyen szó az ideiglenes páncélról, az ellenfeleket lelassító csapdákról, vagy a környék leszkenneléséről.
A képességeket és a robot passzív tulajdonságait fejleszthetjük is, amelyekhez kisebb alkatrészeket kell gyűjtögetnünk a pályákon. A komponensek vadászására néha szükség is lesz, mert a beltéri részek meglehetősen lineárisra sikeredtek. Kisebb leágazásokat azért találunk, szóval nem lesz olyan érzésünk, mintha egy hullámvasútba lennénk beszíjazva, de komoly felfedezésre sem nagyon érdemes számítani, néhány felvehető tárgyat találunk csak. Cserébe viszont az átélt jelenetek valóban intenzívek és adrenalinban gazdagok, időnként akciófilmes érzetet keltenek, ami semmiképpen sem rossz hír.
[h] Szánkózás és szánakozás [/h]
Amint pedig kezdenének túl szűkek lenni a lineáris folyosók, a második és a harmadik fejezet alatt két nyíltabb területtel is gazdagabbak leszünk. Ezeket hatalmas szánnal szelhetjük át, amely önmagában is egészen élvezetes. De utunkat nem csak az aktuális főküldetés felé fordíthatjuk, hanem számos mellékes misszióval is találkozhatunk. Ez sokszor csak egy-egy kisebb lineáris leágazást jelent, de akkor is örvendetes, hogy találunk alternatív szórakozási lehetőségeket is (azt itt megszerezhető fejlesztésekről már nem is beszélve).
A játékmenetet itt-ott próbálták mélyíteni egy-két “feladvánnyal” is, ahol leginkább Jack képességeire kell hagyatkoznunk, vagy meg kell keresni az általa aktiválható kapcsolót. Egyszer-kétszer nem rossz, hiszen ad némi változatosságot, de egy idő után azért már nem fogunk hanyatt esni tőle, és a szürkeállományunkat sem kell komolyan meggyötörnünk.
[h] Hiba a gépezetben [/h]
Ez azonban csupán apróság, csak két dolog miatt kellett komolyan összevonnom a szemöldököm. Az egyik ezek közül a lopakodás volt, amit főleg a COG-robotoknál érdemes alkalmazni. Alapvetően értékelem, hogy egy újabb réteggel bővül a játék, kár, hogy a Gears 5 eszköztára nem igazán a csendes hátbatámadásokra lett kihegyezve. A láthatatlanság megszerzésével is csak a hatékonyság nő, az élmény nem igazán. Nem ettől fogja elszégyellni magát az MGS-széria, az biztos.
A másik problémám az volt, hogy bár a Gears 5 nem egy nagyon nehéz játék, de itt-ott képes frusztráló lenni. Egyrészt kapunk kísérgetős küldetést, és ehhez hasonló marhaságokat, másrészt az egy lövéssel földre küldő ellenfelekkel sem tudtam igazán megbarátkozni, pláne, ha közben két armadányi Gollam-szerű balfácán is rohan rám. De ezeket leszámítva a végigjátszásom egy jóleső élményként írható le, amit öröm volt megtapasztalni.
[h] Pompás körítés [/h]
Mindehhez pedig hozzájárul a meglepően jól összeálló hangulat is. Időnként a játék lassít a tempón, és ilyenkor egészen jó atmoszférát képes teremteni. Nem gondoltam volna, hogy ezt pont egy Gears játéknál fogom elmondani, de néhol az utóbbi öt év lövölde-termését megszégyenítő, már-már hátborzongató jeleneteknek lehettem tanúja, például a régi laboratóriumok belsejében.
Az érdemből persze oroszlánrész jár a látványvilágnak, amely egyszerűen fantasztikus. Egészen eltérő színvilágú területeken tud végig következetesen jól kinézni a játék, bármerre nézünk, monumentális objektumok jelennek meg elképesztő részletgazdagsággal. A tervezői munka mellett a technikai oldal is elismerést érdemel, ritkán látni ennyire tiszta és éles grafikát. A pálmát ugyanakkor a bevilágítás és a fények viszik, varázslatos, ami egy-egy esetben a szemünk elé tárul. Bár nincs Ray Tracing képes kártyám, de ezt nagyon szívesen megnéztem volna ezzel a funkcióval. Aki a grafikáért él-hal, annak számára kis túlzással félő, hogy itt elbukhatja a “diómentes” novembert…
Mindeközben pedig a hangzásvilág is kiváló. A szinkronszínészek meggyőző munkát végeztek, a fegyverek megfelelő hangokat hallatnak, a zenéről pedig talán elég annyit mondani, hogy a Trónok Harca melódiáin is munkálkodó Ramin Djawadi ismét kitett magáért. Ehhez pedig egy stabil alapot is kapott a játék, bugokkal alig találkozhatunk, és az optimalizáció is jól sikerült, egy középkategóriás gépen stabilan tartotta a 60 FPS-t magas beállítások mellett.
[h] A Swarm szíve (de ez nem a Starcraft) [/h]
A történettől azért ekkora megfejtésekre nem kell számítani. Félreértés ne essék, alapvetően bőséggel hozza egy B-kategóriás akciófilm sztoriját hatalmas robbanásokkal, epikus jelenetekkel és pörgős cselekménnyel. A szövegkönyv is átvett valamennyit a Schwarzenegger karrierjének csúcsát jelentő érából, csak úgy repülnek majd a macsó egysorosok és a találó beszólások. Időnként mosolyt tudott csalni mindez az arcomra, de a párbeszédek ettől még nem lesznek hasonlíthatók mondjuk a Witcher 3 dialógusaihoz.
Aztán az is látszik, hogy az írók nem barkácsboltban dolgoznak, mert a történetből sem nagyon hiányolták a csavarokat. A Gears 5 befejezése is maximum egy nehéz döntési helyzet miatt lesz emlékezetes. A történet fő témáját is láttuk már feldolgozva, és sajnos a karakterek sem lettek igazán árnyaltak. Ez főleg akkor látványos, amikor párhuzamba állítjuk Kait meglepően komoly belső harcaival, amelyek bár adnak némi drámaiságot az alapvetően komolytalan történetnek, de a jellemrajzok sekélysége miatt ez sem fog véglegesen az agyunkba vésődni.
[h] Összeáll az osztag [/h]
És persze nem feledkezhetünk meg a többjátékos módról sem. A kampánynak is nekiugorhatunk kooperatív módban, de az együttműködésre is több lehetőségünk lesz. Megkapjuk a már jól ismert hordamódot az építkezéssel, és ezúttal is több karakterosztály áll majd a rendelkezésünkre, a saját egyedi képességeikkel. Mivel a játékmenet alapjai kiválóak, élvezetes játékmódról beszélhetünk (bár ez igazából az összesről elmondható), és a komoly csapatmunkára is megvan a lehetőség. Mondjuk a győzelmet jelentő 50 hullám kivédekezéséhez kelleni fog a kitartás, az is biztos. Szintén a barátainkkal vághatunk neki az új Escape módnak is, ahol a címnek megfelelően egy kaptár közepéből kell megszökni, miközben az alagutakat mérges gáz tölti fel.
Aki inkább más játékosokkal mérné össze az erejét, annak számos kompetitív mód is rendelkezésére áll: vannak olyan klasszikusok, mint TDM, vagy King of the Hill, van, ahol nekünk kell összegyűjteni a felszerelést, ha pedig lazább szórakozásra vágyunk, akkor jó pár casual játékmódot is kipróbálhatunk. Szintén újdonságként pedig ott van az Arcade, ahol ismét változatos karakterekkel csaphatunk össze, igaz, ezúttal a képességek rendszere merőben más lesz, például a fegyvereinket fejleszthetjük az ölések után szerzett koponyák segítségével. Az tehát mindenképpen elmondható, hogy a multiplayer szekció nem szűkölködik tartalommal, és a kiváló fedezékharc is megunhatatlan, így jó pár kellemes órára számíthat, aki elmerül a többjátékos kalandokban. Mondjuk azért azt kétlem, hogy esport-játékként is meg tudna kapaszkodni a piacon.
[h]A jövő szava[/h]
Szokatlan dolog volt az 5. résznél bekapcsolódni a sorozatba, de nem mondhatom, hogy megbántam volna. A Gears 5 ugyanis egy remekül összerakott lövölde volt kifejezetten élvezetes játékmenettel. Mindezt az sem tudta beárnyékolni, hogy a teszteléskor egy ritka bugnak (annyira ritka, hogy csak hónapokkal később, egy másik hasonló esettel találkozva tudtam meg, hogy nem hardveres gond volt) köszönhetően konkrétan szétesett az utolsó fejezetben a játék. Az utolsó szekciókat diavetítésben, meg a végén már úgy sem tudtam megcsinálni, és emiatt a multiplayerrel sem igazán tudtam foglalkozni (emiatt is szerepelt ilyen rövid bemutató-féleség a többjátékos módról komolyabb bírálat helyett). Még szerencse, hogy csak a legvégén történt a baj, így lényegében nem maradtam le sok mindenről. Mindezt félretéve továbbra is csak ajánlani tudom a Gears 5-öt, különösen, hogy komolyabb előismeretek nem kellenek hozzá, és a Game Pass-ban is benne van.