Sam Levinson neve már ismerősen csenghet az HBO-tartalmak fogyasztói számára. Neki köszönhetjük a nagysikerű Eufóriát, ami az amerikai gimnazisták életének sötét, veszélyes oldalába enged betekintést. Az Idol című új sorozatával egy újabb érdekes, és kényes témába vágta bele a fejszéjét. Ezúttal a dollármilliárdokat hozó popzeneipar csillogása mögötti sötét világba kalauzolja a nézőket. A sorozat előélete viszont nem volt zökkenőmentes. Lehetett hallani a Rolling Stones cikke kapcsán stábon belüli vízió eltérésekről, és rendezői dobbantásról egyaránt. Ennek ellenére is hatalmas várakozás előzte meg a sorozatot, merthogy Levinson már az Eufóriával megalapozta sajátos imidzsét.
A sztárélet rögös útja
A történetünk azzal kezdődik, hogy Jocelyn (Lily-Rose Depp) a már befutott, fiatal popsztár az új albumán dolgozik csapatával, de ő nem érzi az albumon lévő dalokat a sajátjának. Az sem segíti a helyzetét, hogy egy éve a rák miatt elvesztette édesanyját. Emellé még párosul az alkotói válság előszele, ami elkezdett kopogtatni az ajtaján. A stúdiója és menedzserei természetesen ragaszkódnak a jól bevált, algoritmusokra időzített, kiszámítható, biztos slágerekhez. Illetve a mentális betegségek ajándékcsomagolásba beöltöztetett női előadó imázshoz, hiszen ez a mai korban ez a menő és eladható. Időközben Joceyln megismerkedik egy Tedros (The Weeknd) nevű zenei klubtulajdonossal, aki később kihozza belőle, azt amit addig nem talált a dalaiban: saját magát. Csakhogy olyan eszközökkel teszi mindezt, amire még a nem prűd emberek is felvonják szemöldöküket.
Őszintén, mi folyik ebben a házban?
Az Idol öt részben próbálja nekünk elmesélni a történetét, bár ember legyen a talpán, aki érti is mit látott ebben az 5 órában. Persze, egy darabig lehet védeni a stábot és Sam Levinsont, hogy teljesen újra kellett forgatniuk a részeket. Az sem egyenes út a sikerhez, hogy nem volt forgatás közben kész forgatókönyvük; de könyörgöm, nem hiszem el, hogy senki sem látta, hogy ennek a történetnek se eleje, és se vége. Nagyon inkonzisztens a történetvezetés, és ahhoz képest, hogy papíron tudja, miről kéne szólnia, nem mer beleállni az iparba. Ehelyett alkot egy hamis, féligazságokkal teli képet, arról, hogy hogyan működik az ipar, és a benne dolgozó producerek, zenészek, ügynökök. Ennél megalázóbb, és köldöknézős szennyet rég engedett ki a kezei közül az HBO. Még a pornóiparról is ennél jóval árnyaltabb filmek és sorozatok készültek.
Volt ennek bármi értelme?
A kérdésre válaszolva biztosan, hiszen emberek munkát, pénzt kaptak, és az HBO is boldog, mert nagyon magas a nézettsége a sorozatnak. És, hogy igényes tartalommal lettünk gazdagabbak? Hát ezt már nem állítanám ilyen biztosan. Az Idol egy nagyon káros tartalom, ami idealizálja a szexuális abúzust, a mentális betegségeket, az emberi kizsákmányolást, a testünk áruba bocsátását, a toxikus férfiakat és még sorolhatnám.
Pedig, ha igazán beleszálltak volna a témába, akkor rávilágíthattak volna a megannyi problémára, miközben relevánsan tudna róluk értekezni a nézőkkel. Sam Levinson viszont máshogy gondolkozott. Ami az Eufóriában működött, az itt teljesen félrement. Egy szerethető karakter sincs ebben a történetben, mindenki annyira idióta, hogy néhol már a falon száradó festék is érdekesebb gondolatokat közvetített, mint egy óra epizód ebből a műből. Az egyetlen pozitívum, hogy a sorozat gyönyörűen van leforgatva 35 mm-es filmre. Rév Marcell képei, és Levinson rendezésében sem találtam kivetnivalót.
Verdikt
Az Idol egy inkonzisztens zeneipari fricska lett, ami végül saját maga paródiájává vált. Így nem lett belőle semmi más, mint egy hamis, fél igazságokkal teli botránykeltő kirakat produkció, ami után mindenki szépen felvette a zsíros fizetését, és oldalra nézve elsétált. Körülbelül hasonló üzenete volt az évad záró résznek is. Addig nem érdekel senkit mit közvetít az Idol a néző felé, amíg utóbbi megkérdőjelezhetetlenül issza a szavait. A sorozat termeli a zöldhasút a készítőknek, ők pedig mossák kezüket, és odébbállva otthagyják a rájuk feltekintő embereket. És egy pillanatig sem vállalnak felelősséget a tetteikért. Ha ez a sorozat egy médiahack volt, akkor csillagos ötös, és bárcsak az lett volna… Remélem örökre búcsúztunk ezzel az angyalunktól.