A történet nagyon egyszerű: Mike Lowrey és Marcus Burnett egy újabb nagy kihívással néz szembe, amikor főnöküket, Howard kapitányt – akit az előző részben megöltek – , drogkereskedelemmel vádolják. Egy ilyen típusú filmnek sosincs bonyolult története, mert nem az a fontos. Nézzük hát, mit érdemes tudni a nyár egyik reménybeli slágerfilmjéről, a Bad Boys 4: Mindent vagy többetről.
Csőre töltött poénok
Az akció-vígjátékoknál általában az a baj, hogy nehéz kimérni az akció és a vígjáték mértékét, nehogy felülkerekedjen egyik a másikon. A mi filmünkön sajnos a vígjáték része magasan túl tesz az akció részén. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kapnánk bőven adrenalinfröccsöt, de érződik, hogy rengeteg adok-kapok párbeszéddel próbálják kitölteni a film nagy részét. Ezek a párbeszédek már-már kínosan próbálnak viccesek lenni. Volt egy-kettő, amin felnevettek páran a moziteremben, de sajnos csak ennyit sikerült kicsikarniuk magukból a forgatókönyvíróknak.
Az akciójeleneteket szerencsére sikerült jól felvenni. Az operatőri munka és vágás is elég pörgősre sikeredett. Volt nem is egy jelenet, amikor úgy éreztem, hogy egy számítógépes játék előtt ülök, és én vagyok, aki irányítja a fegyveres főhőst. A robbanások, üldözések és tűzpárbajok mind gondosan megtervezettek és kivitelezettek, ami hozzájárul ahhoz, hogy a néző szinte részesének érezze magát a cselekménynek.
Rosszfiúk egy életre
A két főszereplőről (Will Smith, Martin Lawrence) nem igazán lehet mást elmondani, mint amit már úgyis tudunk. Az, hogy elkészülhetett a negyedik rész, főleg a kettőjük közti kémia miatt történhetett meg (meg annak, hogy a derekuk még bírja). Az egész filmet a kettejük játéka vitte végig. A többi szereplőről sajnos már nincsen annyira jó véleményem.
Jacob Scipio (Feláldozh4tók), aki Will Smith fiát játssza, nem kapott lehetőséget arra, hogy megcsillantsa a filmvásznon lelke minden rezdülését. Színészi kelléktárából a teljes film alatt csak egy nagyon dühödt, szigorú arcra volt szüksége. Mondjuk, nem annyira láttuk még más típusú filmekben, szóval még kiderülhet, hogy akár több arca is van.
Alexander Ludwigot (Ébredő sötétség, Nagyfiúk2) és Vanessa Hudgenst (Álommeló, Utazás a rejtélyes szigetre) már láthattuk több filmben is, ezért van összehasonlítási alapunk. Mindkettő igen jó színész. Legyen akár vígjáték vagy kaland film, magabiztosan helytállnak. Az ellenlábast alakító Eric Danet (Grace Klinika Valentin nap) szerintem érdemtelenül beskatulyázták a romantikus vígjátékok szépfiús főhősének, ezáltal nem annyira láthattuk még más típusú karaktert tőle. Itt sikerült megcsillogtatnia a tehetségét, ha nem is egy Oscar díjas szerepben.
Nosztalgián kívül nem túl erős
A film zenei aláfestése nem okozott csalódást. A dinamikus soundtrack tökéletesen illeszkedik az akciódús jelenetekhez, fokozva azok intenzitását és izgalmát. Az ikonikus főcímdal, amely már az első részből is ismerős, visszatér és nosztalgikus érzést kelt, míg az újabb zenei elemek frissességet hoznak a történetbe. A zenei válogatás jól tükrözi a film hangulatát és tempóját, hozzájárulva ahhoz, hogy a néző teljesen belemerüljön a “Bad Boys” világába.
A rendezés (Adil El Arbi és Bilall Fallah) hasonló színvonalat hozott, mint az előző rész. Hasonló dinamikájú akciójeleneteket kaptunk, mint a harmadik részben. Mondhatni nem spóroltak a költségvetéssel. Magát a Bad Boys hangulatot szépen megtartották, csak a szövegkönyvön kellett volna még csiszolni.
Még emlékszem, mennyire frappáns volt az első rész. Sokkal sötétebb hangulata volt nem csak az akció jeleneteknek, hanem a humornak is. Mostanra a sorozat inkább egy Zs-kategóriás vígjáték szintjéhez közelít. Mint nagyon sok helyen, itt is igaz, hogy a kevesebb néha több lett volna. Azoknak ajánlom ezt a filmet, akik mindhárom részt látták és nosztalgikus hangulatot szeretnének érezni a moziban.
Verdikt
A Bad Boys 4 – Mindent vagy többet nem hozza azt a színvonalat, amit az első három részben megszokhattunk. Az akció és a vígjáték közötti egyensúly megbillen, a humor sokszor erőltetett, és a történet sem kínál túl sok újdonságot. Will Smith és Martin Lawrence kémiai összhangja továbbra is élvezetes, de ez nem elég ahhoz, hogy megmentse a filmet a középszerűségtől.
A mellékszereplők teljesítménye felejthető, bár Eric Dane karaktere némi frissességet hoz. A rendezés és a zenei aláfestés korrekt, de a forgatókönyv gyengeségei miatt a film inkább nosztalgikus élményként értékelhető, mint egy emlékezetes új fejezetként. Csak a legelhivatottabb rajongóknak ajánlott, akik nem bánják, ha egy kicsit alább adnak az elvárásaikból.