Valamiért jellemzően nálam szoktak landolni az animéket valamilyen formában feldolgozó játékok. Ennek főként két oka lehet. Az egyik, hogy ezekhez a címekhez általában nosztalgikus érzés párosul bennem. A másik az aranyhal memóriám, mert minden adandó alkalommal megfogadom, hogy az ilyen típusú játékokról képtelenség rendesen kritikát írni, majd mégis bevállalom őket. Így van, pontosan az első ok miatt. Mostani alanyunk, a Bleach: Rebirth of Souls is egy ilyen cím, és vért izzadva szórtam a karaktereket e cikk hasábjaira, mert annyival mégsem mehetek dolgomra, ha azt írom, hogy „ha egyet láttál, mindet láttad”.
Ready, set, IchiGO
A cinizmusomat még nem teljesen félretéve újabb tételmondat segítségével vethetjük bele magunkat a verekedős játékok újabb installációjába. Ez egy Bleach játék Bleach rajongóknak. Természetszerű, hogy az anime-játékok többsége a már létező rajongóknak szólnak, és nem is kifejezett céljuk, hogy új közönséget rántsanak magukhoz. Azt pedig garantálhatom, hogy a Rebirth of Souls sem alkalmas arra, hogy a fanokon kívül másokat is behúzzon.
Mint rendes kiscserkész, először a sztorimódra ugrottam rá, és csak később próbálkoztam az offline és online módokkal. A kampány során A Rebirth of Souls a Bleach világából három teljes értékű arcot, vagyis történet ívet mesél el (helyettes shinigami, Soul Society, Arrancar). Teszi mindezt roppant hosszan. Viszont ahelyett, hogy a komplett anime szériát belerippelték volna a játékba, inkább egy szofisztikáltabb megoldást választottak a fejlesztők.
Az átvezetők számítógépes grafikával készültek, ami ugyan látványra túl sok különlegességet nem tartogat, de stílusos, legtöbbször jól néz ki, és abszolút működik ebben a közegben. Ezáltal a dramaturg részekbe kellő hozzáértéssel tudtak belenyúlni. Az erősen narratív játékmenet jótékonyan kihagy fölösleges részleteket, melyek az animében akár több epizódot is felöleltek. Ezen eseményeket megkapjuk zanzásítva, pár mondatos összefoglalóként, de még így sem tudok elmenni amellett, hogy irtózatosan nagy mennyiségű történetet ad át a játék. Csak, ha az animét nézzük, akkor bő 300 epizódnyi sztorit pasziroztak bele a nagyjából 25-30 órás játékidőbe.
Iszonyatosan sok tehát az átvezető, melyek mellett szóljék, hogy igényesek, rendesen meg vannak animálva és teljes szinkront is kaptak. És én nagyon szeretem a Bleachet, de ha Bleachet akartam volna nézni, nos, akkor néztem volna az animét. Mi sem mutatja jobban, hogy egy idő után már rágyógyult az ujjam a skip gombra.
Egy-egy sztori küldetés nagyjából 15-20 perc, amiből jellemzően nettó 2-3 perc maga az adott küzdelem. Bőven akadnak olyan küldetések, ahol harcolni egyáltalán nem is kell. Így az sem ritka, hogy 2-3 misszió (esetleg még több), – vagy nevezzük inkább epizódnak – kizárólag átvezetőből áll. Olyan is előfordul, hogy a küzdelem kellős közepén kapunk egy újabb cut scene-t, ezzel még jobban felaprózva a csekély mennyiségű tényleges gameplayt.
A online vagy offline versus mód nyilván más tészta, de aki a sztorimódért jött, az számoljon azzal, hogy a játék nagyon komolyan veszi a sztori részt.
Nem hollownak való vidék
Három nehézségből választhatunk, bár az egyensúlyt valahogy egyiknél sem sikerült eltalálni. Elég combos nehézségi tüskék is vannak casual vagy afölötti szinten, így a vártnál sokkal többször kellett újra nekifutnom egyes küzdelmeknek. Túl sokat nem hagy gyakorolni a játék, mert a történet szempontjából lényeges ellenfeleket hajigálja be elénk, akik elég magasra teszik a lécet.
Mivel nem vagyunk eleresztve a harcok mennyiségét tekintve, ezáltal a bunyós skilljeinket nem nagyon tudjuk kifenni. Így mindig az adott ellenfél nehézségi szintjéhez kell fejleszteni magunkat. Ha onnan nézzük, hogy az anime logika is így működik, akkor tök jó a koncepció, de játékmenet oldalról nem feltétlenül ez a legjobb módja az immerzivitásnak. Létezik külön gyakorlómód egyébként, de én speciel jobban szeretem, ha a játékon belül tudok fejlődni és nem kell külön fakultatív korrepetálásra járnom a tréning pályákra.
A legkönnyebb fokozaton meg az összes harc a végtelenségig le van butítva. Úgy legalább pofon egyszerű lesz kioldani a Real momenteket vagy Secret missionöket a meccs közbeni kritériumokat teljesítve. Utóbbiak miatt egyébként megéri a kis extra kihívás, mert egy csomó szereplő kapott „titkos” küldetéseket, melyek remek adalékkal szolgálnak mind játékmenet, mind a történet szempontjából.
Bankai!
Nem is lenne igazi verekedős játék a Bleach: Rebirth of Souls, ha kizárólag csak a főszereplőt irányíthatnánk. És ugyan tény, hogy legtöbbször Ichigóval kell harcolnunk, de olykor-olykor a főbb szereplőkkel is lehetünk. Sőt, az Arrancar arcban kifejezetten sok lehetőségünk van irányítani a nevesebb halálistenekkel is. Így a rajongók valamennyi emlékezetes küzdelmet újra átélhetnek a Bleach szériából.
Maga a játékmenet nem tartogat sok meglepetést. A kombókat és az alap sémákat nem nehéz elsajátítani, inkább a harcok természetét lehet valamiel nehezebb megszokni. Elég sokat épít a reakciós támadásokra és a védekezésre, szóval érdemes egy kicsit előre tervezni az ütésekkel és speciális támadásokkal. Nem beszélve a védekezésről.
Egyrészről a különféle csapások eltérő idő alatt mennek végbe, és közben nem lehet megszakítani őket. Ha elszámítjuk az ütést, vagy túl mohók leszünk, az ellenfél ezt könnyedén kihasználhatja, és hatékony ellentámadást indíthat. Miközben nem nyílik esélyünk arra, hogy védjük magunkat. Ugyanis az ellen kombóját nem lehet megtörni se parryzve, se dodge-olva. Ilyenkor csak annyit tehetünk, hogy kivárjuk, hogy a masszív sebzések véget érjenek.
A meccsek előtt bepakolhatunk magunknak egyszer használatos talizmánokat, illetve permanens buffok közül négyet tarthatunk a zsebünkben. Ezek vagy megkönnyítik az életünket harcok közben, vagy arra ösztönöz, hogy más taktikát használjunk, és változatossá tegye a játékmenetet.
A harcok és a kombók látványosak, néha bitang jó soundtracket is alájuk vágnak, a mechanikák alaposan ki vannak dolgozva, de minden meccs fénypontja, amikor már a bankait is lehet aktiválni. Bleach rajongóként úgy látom, hogy ezek simán felszínen tartják a játékot, de egyébként is jól működik a játékmenet. De úgy érzem, hogy az eleve elrendelt szubjektivitásom mögül nem is lehet teljes elfogultság nélkül értékelni.
Gyere ki a hóra, Ulquiorra!
A sztorin kívül elérhető még a PVP mód online és offline is. A multis fighting játékokban szörnyűségesen béna vagyok, ezért érthető módon rendre ellátták a bajomat, de a kritika kedvéért megtettem, amit megkövetelt a haza és ránéztem erre a funkcióra is.
A jó hír, hogy tisztességes módon meg lehet adni különféle beállításokat, melyekkel szűrhetjük, hogy milyen ellenfeleket szeretnénk magunk ellen találni. A szűrés úgyis működik, ha mi hozzuk létre a lobbyt, de úgy is, ha máshoz akarunk csatlakozni. Választhatunk pályát, karaktert, és a
A matchmaking viszont kifejezetten lassú, és nem túl élvezetes percekig csak a loading spinnert bámulni. Így hát nem a multi lett a kedvenc részem a Rebirth of Souls során (nem azért, mert egyébként is dilettáns vagyok hozzá). És amennyire látom a PC-seknek sem, hiszen ők napokig találkoztak játéktörő bugokkal, kifagyásokkal és számos kellemetlenséggel, ha megpróbáltak kompetitívek lenni. PS5-ön szerencsére egyetlen egyszer sem találkoztam fennakadással, vagy tecnhikai problémával.
Verdikt
A Bleach: Rebirth of Souls nem fog forradalmat hozni az anime verekedős játékok világában, de szerencsére nem is egy alibi játékot kaptak a rajongók a pénzükért.
A termetes sztorimódban felsorakozik az összes fontos, és kevésbé fontos szereplő, melyek közül valamennyit irányíthatunk is. Az átvezetőktől hemzsegő történet kellően alapos, és három arcot tisztességes módon mesél el.
De ez is inkább a rajongóknak szól, akik már keresztül-kasul ismerik az egész Bleachet. Ha egy picit is érdekel ez a történet, akkor első körben inkább üsd fel a mangát, vagy kezddel az animét, mert a Rebirth of Souls egyértelműen nem a laikus érdeklődőknek szól.
A Bleach: Rebirth of Souls 2025 március 21-én jelent meg, és dobozos kiadásban is elérhető PS4, PS5 és Xbox Series platformokra.
A tesztpéldányt a Cenega Hungary Kft. biztosította, melyért ezúton is hálás köszönet!