Az anime és manga rajongóknak nagy valószínűséggel nem kell bemutatnom a különféle toplistákat vezető Spy X Familyt. A Spy X Anya: Operation Memories című játék pedig sallangmentesen egyértelműen azoknak szól, akik valamilyen formátumban fogyasztották már a kémes kamucsalád kalandjait. A Cenega Hungary Kft-nek köszönhetően mi is gyűjthettünk néhány emléket a Forger-família mindennapjaiból.
Az előző részek tartalmából…
A játék nem a mangát fogja újramesélni, hanem alapvetésnek veszi, hogy aki elindítja ezt a programot, az tökéletesen képben van a történettel. Ugyan a játék szerintem élvezhető előzetes ismeretek nélkül is, azért mégiscsak a rajongóknak szól. Egy csomó easter egg van benne, vagyis inkább olyan apróságok, melyek feltűntek az animében is. Mint például szereplők, jellegzetes szófordulatok és tárgyak.
Ebből kifolyólag ebben a tesztben sem szeretnék elmélyedni a Spy x Family sztorijában, inkább csak dióhéjban összegezném a fontosabb tételmondatokat. Arra az esetre, ha valaki kedvet kapna a játékhoz, és hirtelen nem akarja átrágni magát úgy 37 epizódnyi animén.
Szerencsére azért nem túl bonyolult a sztori, nem kell jegyzetfüzetért nyúlni. A Twilight kódnevű mesteri szuperkém új küldetést kap: egy fiktív nyugati kormány megbízásából be kell épülnie egy elit iskola közösségébe, mert a rendszert bomlasztó ellenség ott bújkál. Ehhez Alkonyat önmagában nem elég, egy kamu családot kell létrehoznia, hiszen csakis így közelítheti meg majd a célpontját.
Így hát örökbe fogadja Anyát, a titokban telepata kislányt, aki ugyan nem túl eszes, de néhány trükk segítségével mégis bekerülhet az Eden Akadémiára. Ám egy anyukára is szükség van a látszat fenntartásához. Az új családi dinamikához csatlakozik Yor, vagyis álnevén a Tövishercegnő, aki közalkalmazottként dolgozik. Ja, titokban pedig bérgyilkos. Alkonyat pedig felveszi a Loid nevet, és szépen összeáll a kissé furcsa, de aranyos Forger család.
A humorforrás javát az szolgáltatja, hogy csak Anya tud a két “szülő” titkáról, de nem árulhatja el magát, mert akkor kiderülne, hogy képes belelátni mások elméjébe. A felnőttek pedig nem tudnak egymás valódi foglalkozásáról, így sok-sok szórakoztató és japánosan nevetséges kalandba kerülnek.
És hát amennyire nonszensz a történet alap felütése, annyira szórakoztató is a kamu család próbálkozása a normális élet fenntartására.
Spy el kismadár
A Spy x Anya: Operation Memoriesban pedig Loid, Yor, Anya és Bond, a kutya közös életében mélyedhetünk el egy kicsit jobban. Érdemi történetről nem igazán beszélhetünk, a fejlesztők összesen annyi keretet adtak az egésznek, hogy Anyának egy fényképes albumot/naplót kell készítenie a suliba. A játékban szereplő számos dialógus sem egy meghatározott cselekményt görget előre. A történetvezetéstől mentes dumákat legegyszerűbben csak small talknak tudnám jellemezni, más érdemi funkciót nem lát el.
Hogy menő fotókat lőhessünk a naplónkba, ahhoz be kell járni az Eden akadémiát, és más helyszíneket, hogy lekaphassunk érdekes dolgokat. De simán csak meg is örökíthetünk néhány szívmelengető pillanatot a Forgerék között.
A Spy x Anya gyakorlatilag egy felturbózott mobiljáték. Nem baj, ha nincs erős narratíva, ha maga az élmény elviszi a hátán az alkotást. Azonban játékmenet szempontjából sem nagyon erőltették meg magukat a készítők.
Már a játék magvát adó fotós minijáték is pofon egyszerű, mondhatni primitív. Csak megadott pontokon lehet fényképeket készíteni, ráadásul egy megadott módon ahhoz, hogy háromcsillagos értékelést kapjunk ré. Be kell állítani a fókuszt, a perspektívát és ki kell várni egy meghatározó pillanatot. Mindezt jelöli a játék, szóval nem lesz kiugró a betanulási idő. Ha megvan a cuki kép, beragasztjuk az albumba és mehetünk tovább.
Kirándulás és mogyoró
A játék során kioldhatók tematikus kirándulási desztinációk. Ezeken az aprócska helyszíneken is természetesen lőni kell néhány képet. De ezeket is mutatja a játék, szóval nem a keresgéléssel fogunk időt tölteni. Miután három fontos emléket összegyűjtöttünk egy adott helyszínen, akkor kioldjuk a speciális fotó lehetőséget. Ezután kapunk egy új helyszínt, a ciklus pedig újrakezdődik. Háromnaponta mehetünk kirándulásra, addig gyűjtjük a pénzt, a PP-ket és a további emlékeket.
A kirándulást tekinthetjük a legnagyobb játékmenetbeli egységnek, mely ciklizál, és lényegében így követhetjük nyomon a haladást. Közben pedig a további mini- és mikrojátékokkal üthetjük el az időt.
A fotózgatás mellett több, mint 15 minijáték kapott helyet. A felhozatal elég diverz. Van itt ügyességi, platformer, sport, akció. De általánosságban elmondható róluk, hogy egyik sem fogja átütni a közfalat. E játékok között van egy-két szórakoztató darab, de annyira azért egyik sem jó, hogy pár kör után újra elővegyük őket. Ha viszont ruhákat és kiegészítőket akarunk vásárolni karaktereink számára, akkor elengedhetetlen lesz, hogy időről időre nekifussunk egy-egy szimpatikusabb játéknak.
A minijátékok viszont PP-be kerülnek, ezeket pedig az emlékgyűjtögetés közben lehet megszerezni. Így körbe is értünk, megvan a hook, amivel unásig ismételhetjük az atomi méretű játékelemeket, míg egyszer a végére nem érünk.
Hozott alapanyagból is lehet jót főzni
Technikai oldalról sem lehet kiragadni kiemelkedően jó, vagy botrányos dolgokat. A kissé már megfáradt asztali krumplimon minden probléma nélkül, simán futott. A játék vizuálisan rendben van, de mivel minden eleme adott volt, a túl sok kreativitástól biztosan nem fájdult meg a fejlesztők feje. A zenei aláfestés viszont szuperül sikerült. Igazából a kellemes jazz dallamok bármikor jól tudnak esni, nem nagyon lehet mellé lőni vele.
Egyedül az irányítása érződött ügyetlennek, szokatlannak és kifejezetten kényelmetlennek. A játékot PC-n fogyasztottam, és már a kezdőképernyőn azonnal feldobja, hogy érdemes kontrollert használni. Piha! Mit nekem holmi figyelmeztetés? Először nyilván kipróbáltam egér-billentyűzet kombóval, de abban valóban nem volt sok köszönet.
A roppant kényelmetlen élmény után átváltottam egy PS kontrollerre. Itt valamivel jobb a helyzet, de a gombkiosztás csak pont annyira fura, hogy nem esik kézre. Az “Oké” és a “Vissza” gombok fel vannak cserélve, így kellett idő, mire a sokéves berögződést le tudtam küzdeni.
Verdikt
A Spy x Anya: Operation Memories a rétegjáték definíciója. Beugró, átlagos játékosoknak nem igazán tudnám nyugodt szívvel ajánlani. Aki nem ismeri az animét (vagy a mangát), annak nem fog túl sok maradandó élményt nyújtani. Nem magyarázkodik, nem fáraszt hosszú bevezetővel, vagy háttértörténettel. Ha pedig nincs meg már a legelején az érzelmi kötődés, akkor ez szimplán csak egy bot egyszerű és többnyire unalmas kalandjáték.
Akad néhány aranyos momentum, szívmelengető jelenet, de be kellett látnom, hogy én nem tartozom a célközönségbe. A játékot bármikor fel lehet ütni, nem igényel sok időt, unaloműzőnek is kiváló választás lehet. De aki valami komolyabb alkotásra vágyik, az jobban jár, ha valahol máshol keresi. Ellenben, ha van animekedvelő kisgyerek a környezetedben, aki angolul is tud (tudom, elég niche), akkor garantált a szórakozás.