Mikee: Akárki akármit mond, a Chainsaw Man mára egy megkerülhetetlen név lett mind a mangák, mind az animék világában. Tatsuki Fujimoto sötét és nyomasztó teremtménye friss vérrel spriccelte tele a shōnen műfajt, az anime adaptáció pedig sikeresen vitte képernyőre a japán mester eszement agymenését. Ezek után nem is csodálkoztunk azon, hogy film formájában folytatódik a láncfűrészes srác kalandja. A Chainsaw Man: The Movie – Reze Arc az első évad történései után veszi fel a fonalat. Az új filmhez pedig segítségül hívtam Chewie-t, a GeekVilág hivatalos CSM-szakértőjét, hogy közösen szedjük ízekre a legújabb adaptációt. Át is adnám a szót a kollégának.
Chewie: Nahát, csak nem egy crossover?
Kissé vitatható, hogy mennyire volt sikeres az anime adaptáció 2022-ben. Nemzetközileg kétségkívül sokat segített a széria népszerűsítésében, azonban régebbi rajongók körében (akár magamat nézve – 2019 óta követem a mangát), de főleg Japánban közel sem mondható el ugyanez. Az első évad rendezője, Ryū Nakayama, egy igazi seggfejként viselkedett a premiert követően, konkrét petíció is indult annak érdekében, hogy újracsinálják az első évadot nélküle, és azóta a nevét is leradírozták a produkcióról.
Az őszi MondoCon előtt újranéztem az első évadot és a maga módján szerintem igencsak kompetens, érett produkcióról van szó, azonban egyre evidensebbek a repedezések ebben a gyémántban és hiányoznak belőle Fujimoto sajátosságai: legyen az karakterek bárgyúsága, a Denji és Power közötti testvéri dinamika, vagy az a fullasztó nyomor és horror kombinációja ami a manga paneljeiben fellelhető. Ez főleg a tavalyi szívszorongató Look Back adaptáció után fájdalmas, ami tűpontosan prezentálta azt, amit a Chainsaw Man-től vártam még 2022-ben.
Az előző részek tartalmából..
Mikee: Aki nem ismerné az anime/manga világát, annak álljon itt egy kis gyorstalpaló. A Chainsaw Man világában különféle ördögök léteznek, akik az emberek félelmeiből jöttek létre és különféle képességekkel rendelkeznek. Az erejük annál nagyobb, minél jobban félnek tőlük a földi halandók. Értelemszerűen a Háború, vagy az Ágyú ördög nagyobb hírnévnek örvend, mint mondjuk a Tájfun ördög. Főhősünk Denji, aki önjelölt Devil Hunter-ként a láncfűrész ördög, Pochita oldalán próbálja meg törleszteni a jakuzának öngyilkosságba menekülő apja rá hagyott adósságát. Bíztató kilátások, mondhatom.
Egy összecsapás során a láncfűrészes ördögkutya a fiú szívének a helyére lép, így Denji lehetőséget kap egy „normális” életre. Hősünket aztán szárnyai alá veszi Makima, az enyhén kontrollmániás tüneteket mutató vörösbe pedig bele is zúg a srác. Úgy tűnik, hogy Denji végre révbe ér, tető kerül a feje fölé, szobatársakat és rendszeres fizetést kap, megnyílik előtte egy jobb, élhetőbb jövő ajtaja. Cserébe csak vásárra kel vinnie minden egyes bevetésen a bőrét a Közbiztonsági Központ ügynökeként. Mindezt félig ember, félig gépszörny testben, a testrészeiből kipattanó láncfűrészeket lóbálva.
Annyira bom-bomba vagy Baby..
Mikee: A Chainsaw Man – The Movie kapcsán jogosan várták a rajongók, hogy egy kirobbanó élményben lesz részünk. A film nem is sokat foglalkozik a felvezetéssel, az anime első évadát követően vesszük fel a fonalat. Denji kezd egyre jobban beleszokni az új életébe, a lökött munkatársai mellett imádott főnökével, a titokzatos Makimával szeretne minél több időt együtt tölteni. Kívánsága teljesül is egy mozimaratonos este képében. Aztán „véletlenül” belefut a lila hajú Rezébe, aki nemcsak hogy halálosan cuki, de még valamilyen érthetetlen módon még vonzódik is a sráchoz.
Persze a mézeshetek nem tartanak sokáig, betoppan, akarom mondani berobban a bomba ördög, akinek a Chainsaw Man szíve kellene. Szó szerint. Innentől kezdve pedig Denji válaszút elé kerül. Megelégszik-e a jelenlegi életével, ami számára 100%-ban kielégítő, vagy pedig Reze oldalán a szabadságot, a nagyobb boldogságot választja. A Reze Arc első fele egy ízig-vérig tinirománc, mindenféle felesleges sallang nélkül. Annyi negatívumot tudok felróni ennek az etapnak, hogy egy kissé vontatott a tempó. Viszont így legalább jut idő a karakterek bemutatására és egymásra hangolódására.
A fülledt, érzéki hangulat szépen lassan kúszik be az ember bőre alá, a csúcspontja ennek a szegmensnek a meztelenül fürdőzős jelenet. Az ominózus pancsolás mégsem érződik fanservice-nek annak ellenére, hogy a trailer-ben már ellőtték ezt a poént. Denji tanácstalansága szinte végig tapintható, ahogyan képtelen kezelni a helyzetet, hogy egyszerre két nő is verseng a kegyeiért. Aztán jön az első „Boom!” és a film hirtelen, egy szempillantás alatt ritmust és hangulatot vált.
Nem kell ide gyorstalpaló..
Chewie: Ugye a őszi MondoConon hivatalos voltam a Chainsaw Man kerekasztal-beszélgetésre és bár eleinte egy kicsit vehemensen ragaszkodtam ahhoz, hogy jobb és kerekebb az élmény, ha előtte olvastad a mangát, vagy pótoltad az animét. Vagy ne adj’ isten valaki adott neked egy ötperces gyorstalpalót.
De az az igazság, hogy pont azért is megfelelő ez a mozis megoldás, mert a Bomb Girl story arc remekül működik önálló entitásként is. A legtöbb eddig megismert karakter vagy távol van (akár Power), vagy egy gyors cameoszerepre beköszön (Kobeni); így egy gyönyörű szerkezettel rendelkező történetet kapunk, amit a sorozattal ismerkedők is könnyen be tudnak fogadni. És ha belegondolunk, egy olyan „off-season” hangulata van. Nem egyszer ültem be moziba megnézni a filmet, és olyan barátaim is teljesen tudták értékelni, akik eddig nem igazán merészkedtek Fujimoto modernkori Devilman eposzába.
Minden nő, akivel eddig találkoztam, megpróbált megölni..
Mikee: Az előzetesek alapján várható volt, hogy a látványra nem lesz majd panasz. A MAPPA csapata pedig a Jujutsu Kaisenhez hasonlóan ismét szabadjára engedte a kreatív energiákat. A Chainsaw Man: The Movie vizualitására sok mindent lehet mondani, az unalmas és egyhangú nem szerepel az anime szótárában. A széria harsány színei mellett számtalan montázs, különféle szimbolikák és kamerabeállítások színesítik az összképet. A városi hátterek elképesztően részletesek, az animációk pedig elsőrangúak. Néha már-már zavarba ejtő, ahogyan a film egymásra hányja a különféle frame-eket, az akcióorgiáról nem is beszélve.
Chewie: Nem tudok vitatkozni a fentiekkel. Bár a karakterek kidolgozottsága nincs köszönöviszonyban az első évaddal, de cserében jobban tükrözik Fujimoto stílusát, Makimának is végre vörös a haja és a végprodukció pedig nem egy erőltetett Tarantino majmolás akar lenni. A CGI is sokkal profibban van kivitelezve, nem olyan amatőr és robotszerű, mint amit három éve láthattunk.
Fujimotónak kétségkívül nagy kedvence Tarantino és John Woo, amivel nincs semmi baj, de az átmenet során valami elveszett a Chainsaw Manből és nem azt a történetet, nem azt a világot kaptam vissza, amibe annyira beleszerettem még a COVID-19 pandémia előtt. Viszont a Reze film, mondhatni, a „cinephile” énemet jobban kielégítette, ami elsőre kicsit ellentmondásosnak hangozhat, de itt bizony szépen lett a manga nagyképernyőre adaptálva olyan módon, hogy egyszerre lett filmszerű és remekül visszaadja annak a látványát.
Mi ez, a Sharknado?
Mikee: HA már szóba került a látvány, a bomba ördög felbukkanásával elszabadul szó szerint a pokol. Még egy gyönyörűen megkomponált gore jelenetsort is kapunk, amíg a Special Division 2 ügynökei próbálják megállítani a bombafejű leányzót. Apropó Reze, a széria eddigi legjobb femme fatale karaktere lett a leányzó. A képességeit remekül vitték a vászonra, nemcsak a fél várost tudja romba dönteni, hanem képes bármiből lövedéket készíteni. Még a saját fejéből is. A regenerációjának hála pedig kvázi halhatatlan. Mondjuk a víz alatt a legnagyobb bomba is hajlamos besülni.. Groteszk humorban és agyzsibbasztó jelenetekben nem lesz hiány.
Sokat elmond az a jelenetsor, amikor a láncfűrészeket lóbáló főhősünk egy, az aszfaltban is úszni tudó cápa hátán vágtat a testet öltött tájfun közepében, hogy legyőzze a bombafejű kedvesét. A Reze Arc igazi erősségei viszont a pusztításpornót követő csendes pillanatokban érződnek igazán. A szívszorító dráma, és a vérgőzös akció szépen lassan elcsendesedik, csak egy lehetséges szebb és bíztatóbb jövő ígérete marad utánuk. A búcsú pont emiatt egyszerre fájó és kegyetlen, tökéletesen mintázva meg a tinédzserlét végét. Talán egy kissé túlzottan éles a váltás, mintha Denji és Reze bimbózó kapcsolatát is magával sodorta volna a robbanások okozta lökéshullám. De legalább a mellékszereplőkre is jutott közben idő.
Chewie: És akkor itt jövök megint én. Az országos premier előtti vetítésen 4DX-ben volt lehetőségem először megtapasztalni a filmet, és nem viccelek azzal, hogy ez a formátum pont ilyen produkciókra lett kitalálva. Az a konstans intenzitás, a megunhatatlan akció, dráma és veszélyfaktor tényleg új szintekre emelkedik amikor a néző azon van, hogy ne essen ki a székéből. Úgy vigyorogtam, mint egy kisgyerek, ahogy Reze a robbantásaival hajtja magát előre az éjszaka leplében, hogy a véget nem érő macskafogó játékban elkapja Denjit.
Mondhatni, tényleg kirobbanó élmény volt.
Városi vagy vidéki egér lennél inkább?
Mikee: A szamurájkardos Aki és az Angyal ördög kapcsolatát remekül építgették jelenetről jelenetre. Öröm volt látni, hogyan közelednek egymáshoz az elsőre egymástól idegenkedő szereplők. Nem lövöm le a poént, a Chainsaw Man: The Movie és maga az alapjául szolgáló manga is bőven kifejti, hogy miért kell óvakodni mindenkinek az angyalszárnyű teremtménytől. Kapunk a film végére egy érzelmes bromance-t, ami egy, még a Titanic-ot is lepipáló jelenetben csúcsosodik ki. Nem véletlenül, egyszer mindenkit megérint a halál és a múlandóság szele. A másik érdekes metafora a filmben a mangából ismerős egér metafora.
Aesopus „A Városi Egér és a Vidéki Egér” című meséjéből vett könnyed történet az egyszerű, mégis kényelmes életet veti össze a veszélyekkel teli, mégis boldogabb élettel. Avagy a városi egér jobb falatokhoz jut, mint a vidéki társa, viszont az életét folyamatos bizonytalanságban, ezernyi veszély között kénytelen leélni. A Reze Arc meg úgy általában a Chainsaw Man sorozatban ez a metafora könnyen ráhúzható a főhős életére. Könnyű ugyanis félreérteni Denji karakterét, aki sokkal több, mint egy kanos 16 éves, aki állandóan ciciket akar fogdosni. Ő ugyanis csak egy hétköznapi életre vágyik, ahol nem luxus a napi egy szelet vajas kenyér. Denji egész élete arról szólt, hogy mindenki kihasználja, tárgyként kezeli, nem tekintenek rá emberként.
Kettőnk közül kinek a lelke sebzettebb?
Chewie: A „Városi Egér és Vidéki Egér” dilemma engem is üldöz egy ideje. Kezdem egyre jobban unni Budapestet, besokallok a tömegtől, hiába a sok lehetőség: jó éttermek, szórakozóhelyek, múzeumok, mozik. Denji és Reze tragédiája azért szívszorongató, mert mindketten akaratuk ellenére lettek olyan szerepbe kényszerítve, ami elől menekülni szeretnének, és a csendes élet egyszerűségében lelnék a megnyugvást.
Mikee: A fentiekre reflektálva, Denji pont emiatt (is) habarodik bele Rezébe, mivel ugyanolyan sérült lélek, mint amilyen ő maga is. Makima és Reze közti dilemma is erre az egér metaforára vezethető vissza. Amíg a vörös hajú démon jelenti a biztos állandót, a „szürke” hétköznapokat, addig a lila hajú energiabomba testesíti meg a jobb, izgalmasabb élet reményét hősünk számára. Egy olyan lehetséges jövőt, ahol nem kell pokolbéli szörnyeket öldökölni a napi betevőért.
Ahol iskolába járhat, tanulhat, elcsatangolhat a barátaival, mint egy normális tinédzser. Persze elég gyorsan kiderül a néző és Denji számára is, hogy ez csupán illúzió, csak egy hamis mese, amibe kár kapaszkodni. Pont emiatt lett a film lezárása annyira fájdalmas és szívszorító, mert megvolt benne a boldog befejezés lehetősége.
Mi marad a robbanás után?
Mikee: A Chainsaw Man – The Movie elején van egy jelenet, amikor a moziban Makima elmondja Denjinek, hogy még ha a filmek nagy részét nem is élvezte, ettől még tovább jár moziba. Ugyanis néha olyan érzéseket vált ki belőle egy-egy alkotás, ami miatt megéri végigszenvedni a többit. A Reze Arc végignézése után pont ez az érzés kerített a hatalmába. Mert minden hibája ellenére ezt a filmet egyszer az életben látni kell. Mondom ezt úgy, hogy nem tartozik a top 10 kedvenc sorozatom közé a Chainsaw Man széria. Mégis annyi érzelmet kiváltott belőlem ez a röpke 100 perc, amire nem voltam felkészülve.
Őszintén megmondom, idén a K-pop démonvadászok magasra tette a lécet nálam az animációs fronton. A Chainsaw Man: The Movie viszont ezt a szintet sikeresen megugrotta némi botladozás mellett. A film első fele egy szinte tökéletes tinirománc, ami szépen lassan, komótosan indul be. Aztán jön egy éles váltás és berobban az akcióorgia. A lehengerlő látványvilág mellett a Chainsaw Man filmnek jut ideje kibontania a karaktereket és a köztük lévő konfliktusokat. A végére bennem maradt némi hiányérzet, a romantikus szálat olyan gyorsan oltották el, mint a bomba végén lévő tüzes kanócot.
Ezzel szemben az első etap tempóját néhol vontatottnak éreztem. Mondjuk cserébe a film második felére annyira felpörögnek az események, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a filmet. Legyen az elkötelezett rajongó, vagy éppen lelkes újonc, aki éppen most ismerkedik az animék világával. Viszont érdemes lesz megvárni a stáblista végét és feltakarítani a romokat. Meg feldolgozni a film lezárását. Ja és a legfontosabb tanács: „Makima is always listening.”
Mindenkinek jár egy második esély..
Chewie: Egy ideje hadilábon állok a Chainsaw Man-nel. Ez főleg betudható a kevésbé jó, de inkább megfáradt Part 2-nek, ami már három éve megy már a Shonen Plus-ban, és egyszerűen annyira iránytalan és érdektelenné vált, hogy az olvasó nem tudja eldönteni, öt, vagy ötven fejezet van-e hátra. A nyár során eladtam a mangáimat, mert egyszerűen már nem tud úgy lázba hozni, mint 2019-2020-ban. Az animéből az első évad pedig annyira elhasalt Japánban, hogy őszintén csodának tűnik ez a második esély még mindig. Ezt a fajta kiváltságot kevesen szokták kiérdemelni.
Semmi elitista szemléletet nem szeretnék kialakítani, csak valahol fáj, hogy ami régen ennyire szembe ment a shonen mangák hülyeségeivel, kliséivel és megfáradtságával, az most sorra ugyanezeket a hibákat követi el. Persze eddig is tiszteltem, csak nem azzal a lelkesedéssel, mint amikor minden barátomat rávettem arra, hogy olvassák el a CSM-et, mert ez egyedi a tucatmangákban tengerében. Ez tényleg egy olyan manga, amire a Devilman atyja is azt mondaná, hogy valóban kötelező olvasmány.
De talán pont a Reze film lobbantotta be ismét a lángot és a Chainsaw Man iránti szeretetemet. Ez a fajta hiperaktív, emocionális és szerethető kombináció annyira ritka a mangaiparban. Fura belegondolni, hogy ezt a Weekly Shonen Jump keretein belül lehetett olvasni. Az is félelmetes, hogy a Part 1 két év alatt lement, míg a Hunter X Hunter hiátuson volt. Szívből remélem, hogy a Part 1 hátralévő részét szintén filmes megoldásban fogják kivitelezni, mert ha a Reze filmet pörgősnek gondoltad, akkor tényleg nem tudod, mi vár még rád.