Christopher Buehlman többször bizonyította már, hogy kiváló író. Érzékletes leírásai, és néhol egészen absztrakt víziói nagyon különleges hangulatot kölcsönöznek alkotásainak. A szerző egy korábbi művével már foglalkoztunk az oldalon. A Két tűz között egy brutális és elvont sötét fantasy horror, ami számos komoly kérdést boncolgat. A fantasy zsánertől ezúttal sem kerülünk messzire, de a Hollólovagok ezúttal a háborús regények területére kalauzolja az olvasót.
„A goblinok őszinte gyilkosok. És kurva rondák.”
Az emberiség reménytelen háborút vív a veszedelmes, halálos és mindenre elszánt goblinokkal szemben. A férfiak java elhullott a szörnyű csatákban, most a nőkön és félelmetes hadi madaraikon, a corvidokon a sor, hogy felvegyék a harcot. Azonban akármivel is próbálkoznak, az emberiség az utolsókat rúgja.
Az események középpontjában egy Galva nevű nő áll, aki egyike a frontra küldött harcos leányoknak. Azonban valódi csatában még sosem vett részt, nem tudja hogy néz ki egy csatatér, sőt még goblint sem látott élőben. A háború viszont nem bánik kesztyűs kézzel senkivel, neki is nagyon hamar fel kell vennie a tempót, ha életben akar maradni. Galva rátermett, és egyre csak jobb lesz, de számtalanszor csupán a vakszerencsének köszönheti, hogy egy-egy ütközet után életben marad.
Galván kívül megismerhetjük a különböző társadalmi rangokon álló testvéreit, akiken keresztül szintén érdekes betekintést nyerhetünk e roppant sötét világ működésébe, berendezkedésébe, hierarchikus belharcaiba.
A könyvben szereplő goblinok nem a klasszikus fantasy klisékből épülnek fel, noha akad egy-két jellemző, melyek onnan erednek. A Hollólovagokban szereplő lények szívósak, erősek, kegyetlenek, gyűlölik a szimmetriát, és a foglyul ejtett emberekből tenyészállatokat csinálnak.
Buehlman elképesztő energiákat fektetett a világépítésbe, de nagyon okosan csak annyit mutatott meg belőle, amennyi a sztori szempontjából szükséges. Például létezik mágia, és itt-ott el is ejt róla pár infót, de abszolút nem tolakodó, és nem akarja minden áron megértetni velünk mi hogyan működik.
De azt sem igazán tudjuk meg, hogy a goblinok honnan jönnek, hogyan élnek, és miért akarják leigázni az emberiséget. Hiszen az embereknek nem áll rendelkezésre elegendő információ róluk, így a könyv sem tud kitérni ezekre a kérdésekre. Csak azokból az infókból építkeznek a karakterek is, melyeket vagy ők maguk láttak, vagy ami tudást rájuk hagytak a korábban szerencsétlenül járt seregek.
A háború sosem változik
A Hollólovagok során nem egy nagy, átívelő epikus történetet követhetünk nyomon. Inkább csak nyers, naturalista módon bemutatja a reményvesztett sereg próbálkozásait. A pátoszosság és a fantasykra gyakran jellemző nagy formátumú harcoknak nem sok szerep jut. Maguk a csaták sem eposzba illő, hősies küzdelmek, csupán elkeseredett próbálkozás arra, hogy visszaszorítsák a goblin hordákat.
Az emberek a harcok közötti napokon megpróbálnak valamennyire feltöltődni, de minden sarkon valami borzalomba futnak bele. Nem igazán érezhető, hogy valamiféle magasztos cél miatt küzdenének, inkább csak a végső elkeseredettség vehető észre a katonákon. Azon meg már meg sem lepődök, hogy a tábornokok és mindenféle méltóságok még ilyen időkben is egymással civakodnak a hatalomért, ahelyett, hogy egységet kovácsolnának az emberek között.
Viszont azt is láthatjuk, hogy mi tartja egyben a sereget, hogy mitől tudnak nap, mint nap funkcionálni, és szembenézni a halállal. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a regény betekintést nyújt a hadsereg mindennapjaiba. Részletesen megismerjük harcmodorukat, a corvidokkal való kapcsolatukat, de nagy szerepet kap a vallás, barátság és a szerelem is.
Verdikt
Hangvétele, témája és írásmódja miatt a Hollólovagok nem egy könnyed darab. Meglehetősen lassan tudtam haladni vele, gyakran elég töménynek hatott. Főleg az elején volt nehéz belecsöppenni a világba, mert az író rögtön behajított a mély vízbe. Egymás után jöttek a különféle helyszínek, nevek, az erre a világra jellemző szavak, kifejezések, melyek viszonylag sokára nyertek csak értelmet.
A Hollólovagok egy ízig-vérig háborús regény. Nem finomkodik, minden szűrő nélkül mutatja be a háború szörnyűségeit. Hiába a fantasy körítés, attól nem kevésbé húsbavágó a mondanivaló, és a kívánt hatást is tökéletesen eléri.
Buehlman pedig fantasztikus író. Érzékletesen mutatja be a kínokkal teli világot, és ügyesen állítja vele kontrasztba az emberi faktort. Hiszen még a legembertpróbálóbb időszakban is lehet barátságra és szerelemre lelni. Vagy valami apróságot, ami segít átvészelni a halállal teli napokat.
A recenziós példányt hálásan köszönjük az Agave kiadónak.