Furcsa horror-rajongó vagyok, bár tudom, hogy ezzel a mentalitással nem vagyok egyedül. Olyan lelkes horror fogyasztónak tekintem magam, aki retteg a saját árnyékától is, mégis érdeklik az ijesztő, borzongató videók, filmek, sorozatok, játékok, könyvek. A képernyőn történő események 90%-ára nem merek odapillantani, mégis igyekszem minél többet magamba szívni a műfajból. Az irodalomnál kicsit másabb a helyzet, mert ott nem kell tartanom sikoltozós jumpscare-ektől (hála a jó égnek!), így a horror-könyveket és creepypastákat előszeretettel fogyasztom minden mennyiségben. Clive Barker regénye során pedig alászálltam a pokol legmélyebb bugyraiba.
A vér evangéliuma nem az első Pinhead-könyv, de ez egyáltalán nem zavart olvasás közben. Mondjuk az összes Hellraisert sem láttam még, csak magával a karakterrel találkoztam már többször pályafutásom során. Mármint olvastam róla, nem jött velem szemben az utcán, vagy ilyesmi.
Annyit biztosan kijelenthetek, hogy a 14 éves énem zabálta volna ezt a könyvet. Minden benne van, ami már-már a hatásvadászat definícióját kimeríti, és ez a bűnös élvezet akkoriban biztosan magával ragadott volna. Azonban egy korábbi Olvasónapló bejegyzésemmel, a Vadidegen szemben, a horror és trancsír itt tényleg többször megbotránkoztató volt. A durva, naturalista leírások szemléletessé tették a cenobita pap hatalmát és az író is sikeresen vonultatta
fel a splatterpunk eszköztárát.
[h]Gyerünk a Pokolba le![/h]
A történet váza nem érdemel túl sok szót. Önmagában is megállja a helyét, meg igazából több mint a semmi, de nem ad hozzá túl sokat a regény érdemeihez. Ellenben erős meta-vonalat követ az könyv, ami felvet kérdéseket halandóságról, hatalomvágyról, és emberségről. A cselekmény két szálon fut: az egyik, ahol Harry D’Amour beletenyerel egy nyomozás során olyasmibe, amibe nagyon nem kellett volna. A másik helyszín a pokol, ahol Lucifert próbálják letaszítani a trónról. A regény utolsó harmadában pedig már nagyjából csak kizárólag a kénköves pokol válik a fő helyszínné. Ami annyira nem is kénköves, hiszen gyönyörűen felvázolja nekünk Barker hogyan is fest a Pokol, működő démon-társadalommal, hierarchiával és változatos környezettel.
A fő zsáner a splatterpunk, és ennek igyekszik Barker bőségesen eleget tenni. A regény minősége és hangulata azonban hullámzó. Ahogy a komplett Clive Barker-rajongó tábort, úgy engem is sikerült megosztani a vér evangéliumának. Van itt gusztustalan kivégzés, egy csipetnyi klasszikus para, nyomozás, érdekes és végtelenül érdektelen karakterek és persze Pinhead. A Hellraiser kritikámban is kiemeltem a pokol cenobita papját és erős jelenlétét annak ellenére, hogy alig szerepelt a filmben. A vér evangéliumában ez is elég megosztóra sikerült. Pinhead néha meglepően erős, hatalmas, és szinte átsüt a gonoszság a lapokon keresztül, máskor meg egy halvány figura a pokol játszmájában, s nem több, mint egy hisztis, türelmetlen fráter.
A formai dolgok is hagynak kérdéseket az olvasóban. Néha véresen (szó szerint) komoly a sztori, máskor meg már-már bugyutának nevezhető humorizálással vesznek el a cselekmény éléből a szereplők. Olykor egy-egy elgondolkodtató jelenetnél elismerően dünnyöghetünk, máskor pedig annyira egyszerű a diskurzust, hogy legszívesebben a könyvvel ütlegeltem volna a fejemet.
Összességében tehát A vér evangéliuma minden téren megosztó könyv. Vannak hibái, de egyáltalán nem élvezhetetlen. A horror-rajongók egészen biztosan találhatnak benne olyan részeket, amik maradandóak lehetnek számukra. Gyengébb idegzetű olvasóknak azért nem ajánlanám. A durva, kegyetlen kivégzések és leírások gyakran szókimondóak és gyomorforgatóak lehetnek. A nem túl hosszú regényen hamar át lehet haladni, mert olvasatos, és könnyen értelmezhető. A történeti csavarok nem túl eszesek, de talán nem is kellett annak lennie. Egyszer olvasós kötet ez, de annak meg pont megfelel. A mérleg nyelve nem billent egyik irányba sem, csak talán egy simán felejthető alkotásról van szó.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!