A gyermekkor egy igen kényes fejezete az emberi létnek, hiszen a fiatalként megélt élmények sokszor egész életünkre nagy hatással lehetnek. A Shape of Voice pontosan ezt a jelenséget veszi alapul, és mesél el nekünk egy elbűvölő, de mégis egyszerű történetet.
Biztos mindannyian ismerünk olyan szeményt, aki az iskolában élte fénykorát, később pedig majdhogynem senkivé vált. Shoya Ishida pont egy ilyen fiatalember. Ő az általános iskola legnagyobb királya, a lányok oda vannak érte, a fiúk pedig rettegnek tőle. Élete azonban hamar megváltozik, hiszen egy új lány érkezik az osztályukba. Nishimiya vele született süketnémasággal éli mindennapjait, de szeretne normális gyerekként beilleszkedni. Ezt nehezíti meg Ishida, aki kötelességének érzi megmutatni hatalmát, így bántalmazni kezdi a lányt. Eleinte persze csak poénnak veszi mindenki, de a dolgok hamar komolyra fordulnak. Nishimiya ennek ellenére megpróbál barátságot kötni vele Ishidával, de a fiú mindig durván elutasítja. Mindez odáig vezet, hogy a lányt átíratják másik iskolába, Ishida pedig elveszíti barátait.
A történet érdemi része ezután kezdődik, hiszen cselekedetei hatására főszereplőnk teljesen megváltozik. Látva azt, hogy tetteivel mindenkinek hatalmas csalódást okozott magába fordul, és megpróbál megtalálni a választ arra, hogy ki is ő valójában. A fiatalember legnagyobb problémája ugyanis önmaga volt. Úgy gondolta, hogy az egyetlen személy, aki tudna rajta segíteni az Nishimiya, így megkeresi őt.
A mű igen aktuális problémákkal foglalkozik, hiszen mindkét főszereplő helyzete mindennapos jelenség a való életben is. De nem ez teszi Naoko Yamada rendezését igazán szívszorítóvá, hanem a körítés. Négy olyan tényező van ugyanis a filmben, amely maradandó élménnyé teszi ezt a bő két órát: A karakerek, a képi világ, a zene, és maga a két főszereplő.
Ahhoz hogy egy ilyen szintű dráma befogadható legyen mindenki számára, legalább egy olyan személyt kell kapnunk, akivel képesek vagyunk azonosulni, szükségünk van tehát jó karakterekre. Kivételes eset ez, hiszen az események központjában álló tinédzser csapat tagjai szinte mind ilyen figurák. Ishida és Nishimiya természetesen legtöbbször elragadják társaik elől a figyelmet, de a csapat nélkül nem lenne teljes az élmény. Pontosabban a dráma, hiszen abból jóval többet kapunk. Külön kiemelném Nishimiya testvérét, aki kivételes viselkedésével és gondoskodó szeretetével vívja ki a néző kegyeit.
Vizualitás szempontjából Shape of Voice egy rendkívül bámulatos alkotás. Olyan vágások, és képsorok színesítik a jeleneteket, amelyek egy animációs filmre egyáltalán nem jellemzőek. Élőszereplős filmekben is ritkán láthatunk ilyen részletes munkát, pedig ott egy-két extrafelvétel után már lehet is összevágni a jelenetet. Persze itt most nem pár jól összedobott képkockáról van szó, hanem arról, hogy a rendező sokszor Ishida szemén keresztül próbálja meg nekünk elmesélni a történetet. A Színek tökéletesen tükrözik a fiú hangulatát, és egy igen hatásos módszerrel fejezték ki az emberektől való tartózkodását is. Néhány jelenetben pedig a cselekmények központja helyett a kamera figyelme egy véletlenszerű pontra szegeződik, akárcsak főszereplőnk tekintete. Ezen képsorok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük Ishida fájdalmát, és megkedveljük őt, vagy éppen ellenszenvet érezzünk iránta.
Ezek után mégis azt kell modnanom, hogy a soundtrack teszi Naoko Yamada művét igazán lélegzetelállítóvá. Egyszerű, kellemes dallamok, melyek felültetnek minket egy érzelmi hullámvasútra, és egy pillanatra sem engednek el egészen a film végéig. Minden egyes szerzemény hibátlanul alkalmazkodik az adott jelenethez és rengeteget tesz azért, hogy teljesen azonosulni tudjunk a karakterekkel.
Ugyan szereplőink már említésre kerültek, a két központi szemény mégis kiemelt figyelmet érdemel. Külön-külön is magával ragadó karakterek, azonban egymásra gyakorolt hatásuk az, ami igazán lenyűgöző. Mindketten próbálják megérteni azt a világot, amelyet Ishida saját hibájának köszönhetően régen elvesztett, és mindketten úgy gondolják, hogy erre csak együtt képesek. Jeleneteik magában hordozzák a fiatalkor minden szépségét, és nehézségét. Közös pillanataik gyakran mosolyt csalnak az ember arcára, hiszen ez köztük kavargó érzés valószínűleg mindenki számára ismerős lehet, minden szépségével és problémájával együtt.
A Shape of Voice tehát elragadó alkotás lett minden szempontból. Kivételes karakterdráma, amely a maga egyszerű módján meséli el nekünk mi az a feltétel nélküli barátság. A szereplők egytől-egyig hétköznapi problémákkal küzdenek, aminek köszönhetően mindannyian tudunk velük azonosulni. Természetesen ez nem csak a történet drámai részére vonatkozik, hiszen az örömteli pillanatokra is nagy figyelmet fordít a rendező. Olyan alkotás ez, amelyet egyszer mindenkinek látnia kell. Természetesen az élmény csupán felnőttként lesz igazán teljes, de a fiatalabbaknak is ajánlott, hiszen sokat lehet okulni belőle.