Mindig is volt bennem egyfajta kettősség a vízi élővilággal kapcsolatban. Gyerekkorom óta lenyűgözött a tengerek és az óceánok élővilága, viszont közben meg ott van az a bizonyos cápafóbiám. Köszi szépen Spielberg! Ebből is kifolyólag örültem neki, hogy végre békés környezetben fedezhetem fel a tengeri faunát. Ugyanis 2009 után egy új epizóddal bővült ki az Endless Ocean-sorozat, megérkezett idén májusban Nintendo Switch-re az Endless Ocean Luminous.
Sajnos pár óra után ré kellett jönnöm, hogy korántsem olyan felhőtlen az élmény, mint ahogyan azt én előzetesen elképzeltem. Mert hiába lett egy meditatív, relaxálós élmény az új óceános kaland, ha közben meg belefullad az unalom tengerébe. De hogy ne csak a számat jártassam, itt az idő felrakni a békatalpakat és alámerülni a végtelen kékségbe.
Ez a mélység nem háborog
Az Endless Ocean Luminous a sorozat korábbi részeihez hasonlóan egy mélytengeri kaland. Ezúttal a Veiled Sea névre keresztelt területet fedezhetjük fel egymagunk vagy éppen a többi békaemberrel közösen. Kapott a játék egy sztori kampányt is, habár az igazat megvallva meglettünk volna enélkül is. A sztori több fejezetre lett felbontva, telibaszva egy rakás érdektelen átvezetővel. Egyfajta tutorial jelleggel végig vezet minket a játék, miközben a környezetvédelemről meg a korallzátonyok védelméről papol.
Szó se róla, 2024-ben a tengerek védelme és megőrzése egy kiemelten fontos üzenet is lehet(ne). Csak mindezt olyan szájbarágós módon teszi a program, hogy majdnem bealudtam közben. Mondjuk ez 160 méter mélyen annyira nem egészséges. Ehhez még az is hozzájön, hogy a fejezetek feloldásához adott számú élőlényt kell beszkennelni a búvárunknak. Mondanom sem kell, hogy 6000 darabnál már bőszen elkezdtem emlegetni a fejlesztők felmenőit.
Tudja, hol szeret a cápa
Szerencsére a sztori mellett egyéb elfoglaltságaink is akadnak. Egyedül is alámerülhetünk a random generált tengerbe, ilyenkor szabadon felfedezhetjük a mélységeket. A Csendes-Óceán vizei, korallzátonyok, barlangok, de még az Antarktisz jeges környezete is szerepel a felhozatalban. A játékmenet kimerül annyiban, hogy az utunkat keresztező állatokat beszkenneljük. Tisztára, mint egy kifordított Pokémon-játék. Ilyenkor egy unott géphang felsorolja az adott lény tulajdonságait, élőhelyét és a főbb jellemzőit.
Elsőre még érdekes is lehet, 47-ik alkalommal már kevésbé. Az óceánok mélye különféle kincseket is rejt, hétköznapi tárgyak, eszközök, kincsesládák és hajóroncsok is felbukkannak a fenéken. Mondjuk a Mona Lisa festmény felbukkanására nem számítottam. Továbbá egy ősi civilizáció letűnt emlékei után is kutathatunk, ha éppen olyan kedvünk támad. Az állatvilág teljesen békés, szóval nem kell attól tartanunk, hogy egy éhes fehér cápa megcsócsálná a lábunkat. Nem egy Submersed, az egyszer biztos. Ebből fakadóan adódhatnak olyan helyzetek, hogy a kardszárnyú delfinek és a különféle cápák nyugodtan úszkálnak együtt. Mondanom sem kell, ez a valóságban nem nagyon fordul elő.
A fauna és az állatvilág a békés mivoltából kifolyólag inkább kelti egy tenger alatti Blaha Lujza tér érzetét, mintsem egy valós környezetét. Kár érte, mert szemmel láthatóan a készítők vették a fáradságot, hogy a több mint 500 lényt a lehető legpontosabb módon reprodukálják. Néhol kifejezetten ritka állatokkal is összefuthatunk, mint a cetcápa vagy az óriáscápa. Sőt, kihalt állatok, krétakori lények is felbukkannak a virtuális vizeken. Mondjuk Meg, az őscápa láttán egyből beugrottak a Jason Statham-től látott reflexek. Szívem szerint fejbe is vágtam volna egy oxigénpalackkal.
A kék lagg-gúna gyermekei
Szerencsére ha unjuk a magányt, mások merüléseihez is becsatlakozhatunk. Maximum harminc fős búvár-sereg fedezheti fel együtt az óceán mélyét. Igazából az Endless Ocean Luminous kapcsán is elmondható, hogy a játék olyan, mint a szex. Valakivel együtt csinálni sokkal élvezetesebb, mint egyedül. Ilyenkor ugyanis a búvártársunk felfedhet nekünk olyan rejtett kincseket vagy ritka állatok lelőhelyét, amit magunktól nem biztos, hogy megtaláltunk volna. Plusz együtt úszni egy másik emberkével sokkal jobb móka, mint egymagunkban.
Technikai oldalról érezhetően recseg-ropog az a bizonyos ladik. Az FPS bizonyos esetekben képes beesni, nem mindig stabil. Ez akkor érhető tetten, amikor meglódul a búvárunk. Ettől függetlenül technikai hibával vagy fagyással nem találkoztam a virtuális merülések során. Unalommal annál inkább. Az úszószimulátor jellege miatt az Endless Ocean Luminous-ból hiányzik mindenféle kihívás. A szériát ismerők számára ez nem lehet újdonság, számomra viszont egy kissé letaglózó élmény volt.
Nem kell ugyanis attól félnünk, hogy elfogyna idő előtt az oxigénünk, vagy éppen megtámadna minket egy éhes ragadozó. Így viszont a motivációnk is éppen olyan gyorsan eltűnik, mint a légbuborék a felszínen. A kihívás hiánya mellé pedig egy rakás monotonitás is társul. Lényegében ugyanazokat a köröket ismételjük újra és újra. Kincskeresés, ősi ereklyék utáni kutatás és állatok szkennelése. Esetleg készíthetünk egy közös képet a közelben úszkáló tigriscápával.
Ugyanis a játék kapott egy kifejezetten részletesen testre szabható fotómódot. Mi pedig egyszer élünk. Híres utolsó mondatok. Ehhez még az is hozzájön, hogy a búvárunk minden bizonnyal mexikói származású vagy éppen valamelyik ország olimpiai úszója. Mert hogy úgy hasítja a habokat, mint egy kilőtt torpedó. Szóval még az állóképesség “kifogyásával” sem kell foglalkoznunk. Az olyan apróságot, mint a dekompressziós betegség, már meg sem említem.
Ez akkor következik be, ha a nagyobb nyomású térből az ember túl hamar ér kisebb nyomású helyre. Azaz a búvár túl gyorsan emelkedik a mélyből a felszínre. Na itt ettől nem kell tartanunk. Hősünk ugyanis lazán feljön 160 méteres felszínről 3 perc alatt a felszínre. Jó, nem egy videójátéktól várom el a valósághoz való hűséget, viszont itt vicces volt ezt látni.
Cá-pali és Cá-peti
2024-ben már nem jelenhet meg úgy játék, hogy ne legyen telebaszkodva mindenféle kozmetikai elemmel. Az Endless Ocean Luminous ezt úgy oldotta meg, hogy minden befejezett merülés után XP és arany jár. Előbbiből tudunk szintet lépni, aminek hála egyre több lényt tudunk beszkennelni. A játékbeli valutából kioldhatunk különféle színű búvárruhákat, matricákat és még különféle hangulatjeleket is.
Nem tudom, hogy kinek volt erre ingere, de tessék, tudsz a víz alatt balettozni a többi búvárral. Tessék örülni, ezt is megkaptuk. Az külön öröm, hogy a búvárruhánk darabjait egyesével is színre fújhatjuk. A bohóchal szerintem sírva menekült előlem, amikor meglátott a tenger alatt az új göncömben.
A játékélményhez nem nagyon tesznek hozzá ezek a kozmetikai elemek, de legalább van mire gyűjteni. Legalább ennyivel tud minket motiválni a játék. Ha már mással nem nagyon. A jövőben minden bizonnyal érkeznek majd további skinek és kiegészítők is a virtuális búvár-butikba, szóval nem árt spórolni azzal a bizonyos zöldhasúval.
Az óceán hangjai
Audiovizuális fronton valami egészen elképesztő szintet hoz az Endless Ocean Luminous. Ha másban nem is, itt beletették a plusz energiát a fejlesztők. A hangok és az aprócska zörejek rengeteget hozzáadnak az élményhez. Kezdve azzal, ahogyan a búvárunk levegőt vesz az oxigénmaszkban, vagy csak egyszerűen hallgatjuk az óceán énekét. A tenger ugyanis sosem néma. A hajóroncsok közelében hallhatjuk, ahogyan ropog a hajótest. A bálnák éneke egy egészen frenetikus élmény, nem lehet megunni, de pont ennyire jó hallgatni a delfinek “beszélgetését” is.
A hangok tényleg AAA-minőségűek. Persze messze vagyunk a Ubisoft-féle “AAAA” standardtól, de jó volt hallani a tenger apró zörejeit. Zenei fronton sincsen miért szégyenkeznie a játéknek. Kifejezetten megnyugtató, relaxáló dallamokat pakoltak be a készítők. Néha tényleg olyan érzése van az embernek, mintha egy ASMR videót nézne és hallgatna egyszerre. A zene és a hangok kiemelt szerepet kapnak a játékban, mivel ezek teremtik meg azt a megnyugtató, meditatív hangulatot, ami teljesen körbe öleli a mélytengeri kalandot.
Fecseg a felszín, hallgat a mély
Igazságtalan lennék a játékkal, ha nem emelném ki a meditatív, békés hangulatot, ami néhanapján elkapja az embert az óceán mélyén. Mert néha tényleg elkapja az embert a flow. Amikor egy csapat ördögrájával úszol együtt, vagy amikor nincsen más alattad, csak a tátongó mélység. Feletted pedig ott köröznek a cápák. A Luminous talán ezekben a pillanatokban a legerősebb. Persze ez a relaxálós hangulat csak rövid távon maradt meg nálam, a játékosra erőszakolt szkennelgetés teljesen megölte az élményt.
Mert az igazat megvallva sokkal több is lenne az Endless Ocean Luminous-ban. A tenger alatti romok, szentélyek kapcsán olyan érzése van az embernek, mintha egy Zelda-játékba csöppent volna. Ez a misztikus szál még érdekes is lehetett volna, ha tudna vele mit kezdeni a játék. A felfedezés élménye pedig akkor működik a legjobban, amikor új lények becserkészése helyett csak élvezzük az óceán mélységeit. Néha tényleg jó elveszni a tengeri fűben.
A végére hagytam a grafikát, ami ugyan nem álleejtős, viszont teszi a dolgát. Érezhetően a Nintendo Switch már nem egy mai gyerek, viszont amit tudtak, azt kihajtottak belőle a fejlesztők. A tenger néhol egészen elképesztően néz ki. Ahogyan megcsillan a felszínen a napfény, vagy éppen az éjszakai félhomályban a mederben felbukkan előttünk a semmiből egy cápa. Ügyesen játszik a fény/árnyék hatásokkal a játék. Főleg úgy, hogy napszaknak megfelelően változnak a fényviszonyok.
Grafikai fronton jól teljesít a Luminous, a korallzátonyok, barlangok vagy éppen a tenger alatti hajóroncsok jól mutatnak a képernyőn. A különféle élőlények textúráival sincsen különösebb probléma, néhol azért vicces látni egy-egy beakadt animációt. Az előző részekhez képest tetten érhető némi fejlődés. Még ha csak minimális szinten, de szebb lett az új epizód, mint a korábbi programok. Mondjuk az is igaz, hogy közben eltelt 15 év.
Verdikt
Kicsit gondban vagyok az Endless Ocean Luminous értékelése kapcsán, mivel legalább annyi dolog tetszett benne, mint amennyi nem. A hangok egészen elképesztőek, akárcsak a meditatív hangulat, ami olykor-olykor elkapja az embert. A látvány nem vágott hanyatt, viszont egészen mutatós a tenger alatti sétaszimulátor. Akkor kezdődnek a gondok, amikor megpróbál ebből a mederből kilépni a játék. A sztori kifejezetten sekélyes és felejthető, a kötelező szkennelgetés és a fejezetekre szabdalt narratíva pedig teljesen tönkre vágja a felfedezés élményét.
Kár érte, mert rövid távon még szórakoztató is lehetne a Luminous. Barátokkal együtt egy teljesen másik arcát mutatja. Plusz néha tényleg érdemes elveszni a mélységben. A szériát ismerők mindenképpen tegyenek egy próbát vele, de csak és kizárólag akciós áron éri meg beszerezni ezt a programot. Az eShop-ban jelenleg 50 eurót kóstál a program, mindenkire rábízom, hogy megér-e neki ennyit ez a virtuális búvárkodás.