expedíció - annihilation

Sci-fi mérföldkő, vagy újabb gyenge próbálkozás? – Expedíció kritika

A Netflix pár sikeres sorozat után elérkezettnek látta az időt, hogy a filmgyártásba is belevágjon, és hasonló sikereket érjen el. Első nekifutásra sajnos nagyon nem jött össze a dolog, ugyanis a Will Smith nevével fémjelzett Bright eléggé leszerepelt. Mondjuk a film anyagilag hozott annyit a stúdiónak ahhoz, hogy tovább próbálkozzanak, és még egy sornyi nagy nevet, illetve kreatív forgatókönyveket szerezzenek meg maguknak. Második nekifutásra jött is mai alanyunk, az Expedíció, amely a Sci-fi műfajba igyekszik egy teljesen új színt vinni.


Az Expedíció (Annihilation) történetének alapját Jeff VanderMeer író Déli-végek című könyvsorozata adja, melyből a forgatókönyvírók egy szűk két órás sztorit gyúrtak össze (a könyv első részéről hamarosan szándékozom érkezni egy írással – Gabe). Ennek főszereplője Lena, akinek katona férje már több, mint egy éve eltűnt egy küldetés során, így a nő magányban éli mindennapjait. Önpusztító életformája azonban nem tart örökké, hiszen szeretett férje egy nap megjelenik, és nagyon furán viselkedik.

A hirtelen jött gyors események odáig vezetnek, hogy Lena egy ismeretlen és titkos kutatóbázison köt ki, ahol valamiféle furcsa jelenséggel találja magát szemben. A bázistól nem messze hatalmas kiterjedésben van egy zóna (kvázi-STALKER), ahol nem kevés anomália történik. Az X Térségből még senki sem tért vissza, de mindig akad pár önkéntes, aki mégis megkísérli túlélni, felfedezni a helyet. Így tesz főszereplőnk is, aki négy hölgy társaságában megpróbálja megoldani a zóna rejtélyét.

    Expedíció az ismeretlenbe

A csapat tagjai mind küzdenek valamilyen lelki problémával, így hamarosan rájövünk, hogy a sci-fi körítés messze nem legfontosabb tényezője a filmnek. Inkább asszisztál mindenhez, és elhiteti velünk, hogy fontos, pedig valójában nem az. Az Annihilation inkább művészfilm akar lenni, melynek tökéletes kiegészítője lehetne a zónában található furcsa jelenség, de sajnos akadnak problémák a kivitelezéssel. Valahol a film ugyanis elrontotta az egyensúlyt, és sokszor összezavarja a nézőt.

Néhol tudományos szemszögből igyekszik megközelíteni a problémákat a főszereplők narrálásával, máskor pedig homlokegyenest átesik a ló túloldalára és az érzelmeké lesz a főszerep. Nem is működne ez annyira rosszul, de olykor mindkettőt sikerül felfoghatatlanul túltolni. Ezáltal a film többféleképpen lesz értelmezhető, úgyhogy javasolt úgy nézni, hogy csak az egyik dologra figyelünk igazán, és a másikat igyekezzünk valamennyire kizárni. Második nekifutásra ha ugyanezt fordítva megcsináljuk, akkor talán ha teljesen nem is, de részben megérthetjük a mondanivalót, viszont az Expedíció sajnos nem olyan jó, hogy még egyszer elpazaroljunk rá két órát az életünkből.

Félreértés ne essék, ez a film ugyanis messze nem rossz, sőt helyenként kifejezetten szórakoztató és elgondolkodtató. Lena és csapata színészként nem nyújtanak ugyan maradandót, karaktereik viszont kifejezetten érdekesek. Párbeszédeik és cselekedeteik azt sugallják, hogy mind egyszerű, érző emberek, akik nem csak a túlélésért, hanem önmaguk ellen is küzdenek. De talán mégis a túlélés része lesz izgalmasabb, a zóna furcsaságai miatt ugyanis pár nem kívánt veszély is leselkedik a hölgyekre.

Ezzel egy kis horror beütése is lesz a filmnek, sőt néha percekig használja a műfaj sajátosságait. Fura, génmanipulált állatok vadásznak rájuk, amik elég ijesztőek, és szerencsére a nyers erőszakkal sem spóroltak. Ez a vadság máshol is felfedezhető a filmben, próbálták a jelenséget ugyanis minél könyörtelenebbnek bemutatni.

Tették mindezt hatásosan, hiszen minden ilyen eleme jól nézett ki a filmnek. Ellenben a CGI: láthatóan itt spóroltak egy kicsit a pénzen, hogy legyen miből kifizetni a szereplőket. A film szép ugyan, a zónán belül látható színek gyönyörűen összhangban vannak a természettel, viszont pár részletnél észrevehető a megfelelő technika hiánya.

Az expedíció egy nehezen leírható élmény, amely a jó és a rossz között ingadozik, de legtöbbször inkább az előbbi felé billen a mérleg nyelve. A fent leírt hibák nem megbocsájthatóak ugyan, de a film többi eleme rendben van. A színészekről nem érdemes beszélni, hiába Natalie Portman, vagy Oscar Isaac, senki sem nyújt többet egy erős közepesnél.

Inkább a hangulat, és a karakterek mentenek meg minket a szenvedéstől. Na jó ez túlzás kissé, de ha nincs a csodás színvilág, a Last of Us-ból merítő aláfestő zene, vagy a jól működő horror, akkor az Expedíció rossz film lenne. Egy olyan sci-fi, amibe beleerőltettek egy rakás értelmezhetetlen dolgot, mondván mindennek van valami jelentése.

Az Expedíció olyan film akart lenni, amely jó vitatémaként szolgálhat egy beszélgetésben. Olyan sztorit szerettek volna átadni nekünk, ami mindenkiből mást vált ki. Ha jól működött volna minden, akkor ez így is lett volna, hiszen adott volt egy jó alap, de végül csak egy elfogatható mozit kaptunk. Közel sem meghatározó darab az Expedíció, de egy jó kiindulópont a Netflix számára, amit ajánlani bárkinek nem merek, de a vállalkozó szelleműeknek egy próbát megérhet.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!

 

Ha tetszik a munkánk és úgy érzed szívesen támogatnál:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.