A streaming már jó ideje itt van köztünk, és rendesen lefoglalja minden film- és sorozatkedvelő idejét, érdeklődését. Gyakran a bőség zavarában azt se tudjuk, mit nézzünk, a rengeteg szolgáltatás között meg már szinte eligazodni sem lehet. Az elképesztő merítésből pedig nagyon nehéz kimazsolázni azokat az alkotásokat, melyek nem pusztán a kontent szolgai legyártása miatt készültek el, hanem volt mögötte olyan gondolat is, ami tiszteli a filmkészítést. Az alábbi listában megemlékezünk azokról az alkotásokról, melyeknek sikerült kitűnni a tömegből. Ezek voltak a kedvenc sorozataink 2023-ban.
Természetesen az alábbi öt sorozaton kívül is voltak hatalmas gurítások, de ebbe a listába csak azokat akartuk beválogatni, amiket végig láttunk is. Így nem kerülhetett be a mostani kedvenceink közé, a teljesség igénye nélkül az Utódlás záróévada, vagy a Mackó, melyek egyaránt elsöprő kritikai és nézői sikernek örvendtek.
Az Usher-ház bukása (minisorozat)
Gergő: Mike Flanagan búcsúja a Netflixtől. Egy Edgar Allan Poe írásait alapul vevő gótikus, hammer horrort és giallot megidéző csodálatos lázálom. Flanagan tulajdonképpen fogta az elmúlt száz év filmes horrorirányzatainak esztétikai jellemzőit és ezzel a minisorozattal tisztelettel adózott a horrorirodalom egyik öregapja előtt. Versekkel, novellákkal, bejáratott alkotói társulatával és a fátum kérdéskörével megpakolva vágott neki a lehetetlennek tűnő – utólag nézve mégis kifizetődő – feladatnak: Poe minőségi adaptálásának. A sorozat már csak korszakában messze ívben elkerüli az eredeti írás és Roger Corman 1960-as klasszikusát is, a mai korba átemelve beszél az emberi arroganciáról és hatalomvágyról. Szereplői egytől-egyig a morális csőd kifogástalan megtestesítői. Stephen King szellemi utódja mégis képes arra, hogy időnként sajnálni tudjuk ezeket a becsvágyó, undorító, ugyanakkor lélekben sérült embereket. Még szánalmat is érezhetünk irántuk, legkésőbb a Végső állomás-filmekbe illő, kreatív módon megvalósított, kegyetlen halálnemeiknél.
A repetitív felütéstől sem mentes széria tökéletesen egyensúlyozik a valóság és a képzelet között, kellő érzékiséggel megmutatva azt a vékony határmezsgyét, ami által teljesen elbizonytalanodhatunk a történések valóságtartalmát illetően. Unheimlich. A német szó, amivel tökéletes össze lehetne foglalni nem csak Poe egész életművét, de Flanagan munkáját is. Szó szerinti jelentése félelmetes, de ebben az esetben metafizikai rettegésről van szó. Ezzel a meghatározhatatlan jelenséggel fűszerezve hal ki egy jobb sorsa érdemes família egy évtizedekkel korábbi, nagyravágyásból köttetett alku folyamán. Egy családregény vége. Az biztos, hogy egy ennyire önfeledt, hatásos posztmodern horrort Flanagan a karrierje későbbi szakaszában nem nagyon fog csinálni. Soha már.
Barry 4. évad
Gabe: Bill Hader extravagáns sorozata, a Barry utolsó évadához érkezett. Noha lehet, hogy befogadó oldalon a sajátos hangvétele miatt nem tipikusan egy “mindenki sorozata“, a maga módján mégis hiánypótló széria. Az utolsó évadra pedig teljesen beérik mind az, ami miatt Hader megálmodhatta ezt az alkotást.
Habár az epizódok játékideje általában 30 percen belül mozog, mégsem javasolnám darálásra a sorozatot. Míg az első évadban jobban ki volt egyensúlyozva a humor és a dráma, addig ahogy haladunk előre az epizódokban, utóbbi annál inkább dominálni kezd. A befejező szezon pedig egyenesen lehozza a nézőt az életről. Eddigre már elfogytak a mosolyok és a boldog pillanatok.
A Barry telis tele van magvas gondolatokkal, korunk társadalmát feszélyező problémákkal, szorongással, egzisztenciális válsággal. Egyáltalán nem könnyű végignézni és befogadni a láttottakat. Még a poénoknál sem őszinte a nevetésünk, mert minden vicc mögött lapul a mélyben egy drámai, vagy tragikus pillanat. Mindazonáltal a Barry egy olyan mestermű, ami sajnos nem kap elég figyelmet, pedig mind témájában, mind annak feldolgozásában kimagasló alkotás.
Scott Pilgrim rákapcsol (animációs minisorozat)
Gabe: A Scott Pilgrim a világ ellen mindig egy kiemelt helyen fog szerepelni a szívemben, és nagyon megörültem az animációs sorozat hallattán. Ami az első epizódban jól is meg is viccelt. Arra nem számítottam, hogy a film cselekményét fogja követni az eredeti, képregényes látványvilággal, ráadásul úgy, hogy minden karakterhez szinkronhangként visszatért az őket játszó színész. Vakartam is a fejemet, hogy erre így mi szükség volt. Aztán egy huszárvágással akkora csavart lekevert, hogy még most sem tértem igazán magamhoz.
Az animáció parádés, a sztori eszement jól költi tovább a film alapvetéseit, és nem mellesleg fergetegesen szolgáltatja a poénokat is. Mindezek mellett pörgős, érdekes, ízlésesen merészkedik metaszintekre, és egy pillanatra sem hagyja unatkozni a nézőt. Scott Pilgrim rajongóknak abszolút kötelező darab, de bárki másnak is nyugodt szívvel tudnám ajánlani.
Ted Lasso 3. évad
Gabe: Ó, hogy hányszor pityeregtem a Ted Lasso három évada alatt. A világ legjószívűbb fociedzője valószínűleg örökre belopta magát a szívembe. Az egész sorozat olyan mértékű lélekkel és jóindulattal készült, amire nehéz másik példát felhozni. Szkeptikusan álltam a focis koncepcióhoz, tekintve, hogy ez a sportág szörnyen hidegen hagy. De aki hasonlóan vélekedik, és még emiatt nem kezdte el a sorozatot, az nyugodtan adjon neki egy esélyt, garantáltan nem fogja megbánni.
A harmadik évaddal pedig a végéhez ért a sorozat, lezárul Ted és a Richmond története, és ennél életszagúbban, mégis gyönyörűbben nem is búcsúzhattunk volna a szereplőktől. A sorozat során rengeteg nevetésben és bizony sírásban volt részem, de ezt az élményt nem cserélném semmiért. A karakterek az utolsó részekig is szép ívben fejlődtek, végül mindannyian megkapták a számukra megfelelő lezárást.
A történet itt végetért, és amennyire fantasztikus volt ez a lélekemelő utazás, annyira nem szeretném, ha valami pénzember úgy döntene, hogy ebből franchise-t építene. Ide nem kell folytatás, sem spin-off, a Ted Lasso egy kerek egész élmény, amit kötelező jelleggel mutogatnék lényegében bárkinek a világon.
The Last Of Us 1.évad
Gergő: Igen, Bella Ramsay és Pedro Pascal nem hasonlítanak a játékbéli Elliere és Joelre. Igen, ha szigorúan nézzük, a harmadik rész dramaturgiailag megakasztja a történetfolyamot. És igen, valóban, a sokszor látott zombis-túlélős horrorok alapmotívumait rendre felmondja a sorozat. Profin, de felmondja. Ami annak idején, 2013-ban innovációnak hatott játékos berkeken belül – a filmszerű megközelítés, a karakterirányítással együtt járó morális döntéshozatalok egész sora –, az a film- és sorozatvilágban már egyértelműnek és elkoptatottnak bizonyult. Sokaknak pontosan ezért tűnhet egyszerű szolgai másolatnak ez a kilenc epizód és felfújt, üres lufinak a közösségi médiának a sorozat iránti lelkesedése. Túlharsogva az elégedetlenkedő hangok zúgását, mindenképpen érdemes kiemelni és hangsúlyozni a sorozat tagadhatatlan értékeit.
Amellett, hogy igényesen (HBO-s költségvetés), hitelesen és – most kapaszkodjanak meg az utálkozók – tisztelettel ültette át Craig Mazin (Csernobil) és a játék atyja, Neil Druckmann mozgóképre ezt a történetet, nem egy homlokráncolásra okot adó változtatást is hoztak. Hitelesen és tisztelettel bántak az alapanyaggal, mert megtartották a sztori főbb pontjait, csapásirányait és felismerve a sorozatok – és úgy általában a filmek – komolyan vehető fizikájának határait, ábrázolás tekintetében megmaradtak a realitás talaján (már amennyire a gombás zombiuralom valóságosnak tekinthető).
A változtatások eredményének pedig betudható a fent említett, meghökkentően gyönyörű és emberi harmadik epizód. Vagy a játék DLC-jének, a Left Behindnak a beemelése, ami a folytatások tükrében már most előrevetítette Ellie karakterének egyéb aspektusait. A játékmenet epizódokra történő lebontása bár nem mindig volt kifizetődő – sorozat dinamikája ily módon hullámzóra sikeredett. De így is egy nagyon szórakoztató, hol feszült, hol drámai élménnyel ajándékozott meg bennünket az első évad, miközben egyáltalán nem felejtette el az alapüzenetét hatásos módon, alázatos és tehetséges színészek szájába adva előadni. A szeretet ereje pusztítani is tud, értem? A második szezon forgatása még az idén elkezdődik.
