Alapvetően nem vagyok oda a verekedős játékokért. A tudásom mindig is addig terjedt, hogy random gombokat püföltem a Dragon Ball FighterZ-ben (Fuck You, Janemba!), vagy éppen a Super Smash Bros.-ban vertek pépesre a „barátaim”. Ezek után elég erős vállalásnak éreztem a Fatal Fury: City of the Wolves tesztelését, amihez a Cenega Hungary-nek köszönhetően jutottam hozzá. De mivel a GeekVilág szerkesztőségében senki sem indult ökölharccal megszerezni a tesztkódot, így magamra vállaltam ezt a nehéz feladatot. Persze a döntésben közrejátszott az is, hogy szembe jött velem az internet világszőttesén pár Mai Shiranui videó. A többi már történelem.
Apropó történelem, az SNK nem kevesebb, mint 26 év után lehelt új életet a Fatal Fury szériába. Nem ma volt már 1999, amikor is a Garou: Mark of the Wolves megjelent. Az évek alatt aztán az arcade bunyós játék számtalan platformra ellátogatott, PlayStation 2-re, majd Xbox One-ra és PS4-re is elérhetővé vált. 26 év után pedig a KOF Studio úgy gondolta, hogy itt az idő visszahozni a farkasokat. A City of the Wolves tehát a Farkasok Jele után veszi fel a fonalat, viszont akkor sem vesztettél semmit sem, ha velem együtt kihagytad volna az elmúlt pár évet. De ne szaladjunk annyira előre.
Ember embernek farkasa
Alapvetően kétféle egyszereplős játékopciót kínál nekünk a játék. A megszokott Arcade Mode-ban egy kiválasztott karakterrel veszünk részt a tornán, ahol le kell vernünk egy sor másik harcost. Cserébe kapunk némi betekintést a kiválasztott delikvens hátteréről dialógusok formájában. A kihívások magasabb szinteken már izzasztóak tudnak lenni, alapvetően elszórakozik velük az ember. A sztorimód itt úgymond az Episodes of South Town névre keresztelt epizód.
Itt egy választott hőssel fogunk kalandozni a City of the Wolves várostérképén. A három kerületre osztott területen sorba leverjük a rosszarcúakat, miközben szinteződik a karakterünk. Idővel plusz skilleket is berakhatunk, erősebb lesz mondjuk a rugásunk, jobban fáj a jobb horgunk, vagy éppen több lesz az életerőnk. Persze az ellenfelek is szinteződnek, valahol a második kerületnél kezdett el kiugróan nehezedni a játék. Néhol már indokolatlanul meg tud szívatni egy-egy ellenfél, még úgy is, hogy több szinttel felettük voltam. Aztán rájöttem egy arcpirítóan könnyű kombóra, Mai eléggé megkönnyítette aztán az előrehaladásomat.
A kerületek lezárásához egy-egy boss-t kell leverni, itt azért már fel kell kötni azt a bizonyos nadrágtartót. A sztori előrehaladtával a választott karakterünk története is halad előre, amit a játék különféle dialógusokon és képregényes paneleken keresztül tálal nekünk. Aki filmes Mortal Kombat 1 sztorit vagy Dragon Ball FighterZ kampányt várt, az persze csalódni fog, de még a Street Fighter 6 World Tourjától és a Tekken 8 Arcade Storyjától is messze vagyunk.
Alapvetően én jól szórakoztam a kampány játszása közben, plusz jó hír, hogy ha egy karakterrel letudjuk a városi sétát, akkor egy másik hőssel már plusz skillekkel felvértezve vághatunk neki a barangolásnak. A sztori 3-4 óra alatt letudható, de mivel 17 karakter szerepel a játszható listán, így jócskán kitolható a játékidő. Plusz a játék jócskán honorálja az erőfeszítéseinket, egy rakat jutalommal dobál meg minket a sztorimód teljesítéséért.
Én vagyok az ördög jobb és bal keze
Játékmódok tekintetében eléggé el leszünk eresztve. Amennyiben az EOST-ot kipipáltuk minden karakterrel, online és offline is próbára tehetjük magunkat. A Versus-ban egy CPU irányította ellenfeléllel küzdhetünk meg, vagy haverokat hívhatunk ki egy kis árnyékboxra. A Trial különféle kihívásokat rejt, minden játszható karakterhez kapcsolódik egy rakat feladat. A Survival módban minél tovább állva kell maradnunk egy választott szereplővel. Kicsit olyan, mint egy kocsmai bunyó, amiben sorba jönnek a delikvensek. A Time Attack-ban az idő (is) az ellenség, a célunk minél jobb köridőt futva minél előbb a padlóra küldeni a delikvenseket.
Az online módokban szintén változatos módokon mutathatjuk meg a többieknek, hogy nem csak hobbiból néztünk annyi Rocky filmet. A sima Casual mellett Ranked meccsekbe is belevethetjük magunkat a pontokért. Én itt házhoz mentem a pofonért, mivel a 0 meccses profilomat előszeretettel rakta össze a játék 100-300 meccses emberkékkel. A matchmaking nem mindig volt a helyzet magaslatán. Jó hír viszont, hogy elég gyorsan talál delikvenst nekünk a játék, néha kellett csak 1-2 percet várnom a következő ellenfélre. A netcode betonstabil, ami egy verekedős játéknál alapvető követelmény.
A magas ping-el játszóknak sem kell kétségbe esniük, én személy szerint nem vettem észre semmilyen problémát, akadást, késést a játékban. A Room Match módban saját, privát szobákba hívhatjuk a haverokat, teljesen testre szabhatjuk a meccseket. Még saját magunkkal is megküzdhetünk, a játék elkészíti a saját klónunkat a játékstílusunk alapján. De akár más játékosok online másolatait is kihívhatjuk egy menetre. Csak győzzük szusszal. Meg idegekkel.
A nevem S.P.G.
Magára a játékmenetre még nem is tértem ki, pedig a Fatal Fury: City of the Wolves harcrendszere önmagában megér egy misét. A korábbi részekhez hasonlóan a harcok 2D-s síkban zajlanak, bár az egyik pálya lehetővé teszi, hogy „körbetáncoljuk” az ellenfelet. A Mark of the Wolves számos mechanikája megmaradt a City of the Wolves-ban, beleértve a T.O.P. rendszert, amelyet átneveztek „Selective Potential Gear” (S.P.G.) rendszerre. Plusz itt is megkapjuk a „Just Defense” mechanikát, amely egy kibővített „Hyper Defense” variációval könnyíti meg a brutális támadások elhárítását.
A legnagyobb újdonság a REV rendszer, ami speciális mozdulatokat takar. A sikeres támadásainkkal feltölthetjük a két mérőt. Amennyiben csak az első van tele, akkor egy Ignition Gear támadást hajt végre a karakter, míg mindkét „méter” lenullázása egy erősebb Redline Gear mozdulatsort hív elő. A legerősebb szupermozdulat, a Hidden Gear előcsalogatásához mindkét „dobozkának” és a REV-méternek is fullon kell lennie. Ez utóbbira érdemes figyelni, mivel hajlamos „kimelegedni” a karakterünk, ilyenkor nem tudjuk egy ideig használni ezeket a képességeinket. Persze a bunyó megy tovább, jó esetben a sikeres hárítások és ütések lecsökkentik a várakozási időt. Persze ha nem végeznek ki ezalatt minket.
Elsőre nem is tűnik fel a rendszer mélysége, idővel persze rájöttem, hogy vannak itt még érdekes dolgok a motorháztető alatt. Pont mint nagyfater Zsigulija, aminek állítólag már 89-ben szét kellett volna rohadnia. Idővel előjönnek olyan finomságok, hogy meg tudjuk állítani a speciális mozdulatsorokat, ezzel az őrületbe kergetve az ellent. Vagy azt is imitálhatjuk egy kombóval, hogy el szeretnénk sütni valami speciálisat. A kombókra még ki sem tértem.
A részeges karatemester kalandjai
A földhöz vághatjuk az ellenlábasainkat, ez ellen csak egy jókor elsütött megragadással tudunk védekezni. Apropó védekezés, az új rész nagy hangsúlyt fektet erre is. A sima védekezés „csak” kivédi a támadásokat, a Just Defend az utolsó pillanatban végrehajtott hárításért jár. A REV Guard pedig a komolyabb ütések ellen nyújt védelmet. A Hyper Defense a személyes kedvencem, amikor védekezés közben még adunk egy nyaklevest a másiknak.
Alapvetően tehát a képességeink taktikus használatán van a hangsúly. Nem fogunk random gombokat püfölni, ha nyerni szeretnénk. Ismernünk kell a másik karakter támadásait, tudnunk kell, hogy mit vethet be éppen ellenünk. A játék kétféle irányítási sémát kínál a játékosoknak. Az „Arcade Style”, amely a sorozat korábbi részeihez hasonló egy „hagyományos” irányítást kínál, valamint a „Smart Style”, ami egy egyszerűsített irányítással könnyíti meg a kezdők életét.
Karakterek tekintetében jól állunk, 17 harcos közül választhatunk. Lesznek visszatérő szereplők a korábbi Fatal Fury részekből, de még Cristiano Ronaldo is képviselteti magát. De még egy DJ, Salvatore Ganacci is bekerült a játékba, mint játszható karakter. Mindenkinek megvannak az erősségei és a gyenge pontja. A balansz teljesen rendben van, nem éreztem egyik hőst sem indokolatlanul erősnek. Legalábbis az én kezeim között.
A helyi bögybográcsos, B. Jenet olyan, mintha a One Piece animéből szökött volna át. Billy Kane a Bojutsu híve, egy hosszú bottal piszkálja az ellent. Tizoc pankrátoros mozdulatokkal töri el a gerincedet. Preecha rugásai lovakat megszégyenítően erősek, Mai Shiranui pedig a legyezőivel, a lángjaival és az egész képernyőt beterítő idomaival operál. Alapvetően tehát minden szereplőnek megvan a maga stílusa, na meg a győzelemhez szükséges céljai. A kombók betanulása viszonylag hamar megy, ezután pedig csak a gyakorlás marad hátra. Ellenkező esetben marad a kudarc, ami a legjobb tanítómester.
Amikor mellbe vág a látvány
Grafikailag hozza azt a szintet a City of the Wolves, amit elvárnánk egy hasonló verekedős programtól. A mozdulatok látványosak, a speckó támadások és a szupermozdulatok pedig szinte legördülnek a képernyőről. Tényleg azt érezzük, hogy az ütéseknek súlya van, plusz az animációk is teljesen fluidak, minden karakternek megvan a maga sajátságos mozgáskultúrája. A fejlesztők nem estek túl a ló túloldalára, nem terítik be a teljes képernyőt az effektek. Csak annyit kapunk, ami még feldobja az alap játékélményt. Az animéket megidéző látványvilág rengeteg színnel operál, miközben részleteiben ott a korábbi FF-részek DNS-e. Szerencsére a harcoknak helyszínt adó arénák is kidolgozottak, a hátterek élettel teliek. Mondjuk ezekre nincsen is nagyon időnk figyelni.
További jó hír, hogy az utcai harcosunk gúnyáját teljesen testre szabhatjuk. Egy rakat outfit közül választhatunk, a haj, a szem de még a ruházat színét is átfesthetjük. De még azt is megszabhatjuk, hogy milyen mintájú ruhában feszítsünk a páston. Zenei fronton szintén nincsen miért szégyenkeznie a játéknak. Felcsendülnek ismerős dallamok a korábbi részekből, viszont számos új dalt is komponáltak az új epizódnak. Pörgős, dobokkal és agresszív gitárbetétekkel tűzdelt számokat kapunk.
Külön öröm, hogy a harcosoknak is megvan a maguk „indulója”. Pont, mint a való életben. Szóval disco-számok és komolyzenei koncerteket idéző, klasszikus dalok is felfértek a listára. A zenei felhozatalt egy külön erre kitalált zenegépben is élvezhetjük anélkül, hogy közben pépesre vernének minket. Számos album közül választhatunk, szóval garantáltan nosztalgikus hangulatba kerülhetünk a korábbi FF-részek dalait hallgatva.
Ez még nem az utolsó menet
26 év után nem volt könnyű dolog új életet lehelni az FF-szériába. A Fatal Fury: City of the Wolves ügyesen veszi át az elődök tanításait, az összképbe csak pár botlás rondított bele. A kissé fapados sztorimód a néhol frusztráló nehézségével nem lett a kedvencem, gyakorlásnak viszont tökéletes. Játékmódok tekintetében már eléggé el lettünk eresztve, offline és online is számos lehetőség közül választhatunk. Az újításként bevezetett REV rendszer jót tett a játéknak, taktikus harcokra és gondolkodásra „kényszerítve” minket.
A netcode szerencsére betonstabil, játékost pedig elég hamar talál az ember. Egyedül talán a nem létező matchmaking-be tudok belekötni. Karakterek tekintetében el lettünk látva, hab a tortán, hogy további tartalmak is várhatóak. A korábbi részekből és a Street Fighter sorozatból is érkeznek vendégek, szóval érdemes lesz majd később is visszanézni a játékba. Én személy szerint piszok jól szórakoztam a tesztelés közben, szóval mindenképpen eltöltök még pár kellemes órát Mai Shiranui társaságában.
Köszönjük a Cenega Hungary Kft-nek a tesztpéldányt!