1666 alcímmel lezárult a Fear Street trilógia. A háromszor majdnem két óra eltelt, a lelkem felszabadult, és azóta is azt kérdezem, hogy miért bántom magamat? Az első rész annyira suta, hogy egyértelmű volt számomra, hogy a második sem lesz jobb. Mégis rávettem magamat, hogy azt is megnézzem, de tényleg vacak volt. De ha már belekezdtem, mindenképpen be akartam fejezni, így a harmadik és egyben záróepizódot is végigszenvedtem. Utóbbinál látni véltem a pislákoló reménysugarat, de sajnos hamar kialudt.
[h]A falu[/h]
A Fear Street 1666 során úgy éreztem trollkodnak velem a készítők. Végre, a három epizód alatt először éreztem azt, hogy jó irányba halad a cselekmény. Hogy van végre történet, és a horror is működni látszik. Sőt, továbbmegyek: az első óra alatt három emlékezetes jelenet is akadt, ahol a vér, gore és a hangulat is teljesen rendben volt. A történetnek volt értelme, és valamennyire lehetett azonosulni is vele. Érdekesnek találtam a boszorkányos szál eredetét, a sátáni paktumot és (nem csak) az adott kor embereire jellemző a tőlünk-kicsit-különböző-emberek megbélyegzése és elítélése.
A Union nevű kis faluban játszódó egy óra igazi felüdülés volt, és mintha a színészek is jobban oda tették volna magukat. Úgy gondoltam, ha ezen a vonalon halad tovább a film, akkor elismerően beszélhetek róla, és lesz egy a három közül, aminél nem a saját arcomat akarom lekaparni.
Aztán fogta magát a film, és egy óra után le is zárja az 1666-os szálat, és már vissza is repülünk 1994-be. Jól figyeljetek, a Wikipedia szerint így illene stilizálni a film címét (mintha valami fura Final Fantasy (vagy Kingdom Hearts) referencia lenne):
Fear Street Part Three: 1666 (also stylized onscreen as Fear Street Part Four: 1994: Part 2)
Miután visszatérünk a cselekmény eredeti kiindulópontjához, a Fear Street ismét, mint kártyavár a tornádó közepén, úgy omlik össze, és esélye sincs, hogy újra bárim épkézláb dolog legyen belőle.
[h]Horrorra akadva?[/h]
Ezen a ponton nem tudom mit írhatnék még, ami az előző két cikkemben nem szerepelt. A karakterek továbbra is okosnak akarnak tűnni, de valójában nagyon ostobán viselkednek. Tele van teljesen fölösleges és megakasztó érzelgős jelenetekkel. És ezek már meg sem próbálnak belőni egy minimum szintet, hanem brainfartként zúdítják rá a nézőre. A “kedvencem” az volt, amikor a kocka srác arról beszél, hogy a Konami-kódra gondol, ha bántják a suliban. Mert akkor aktiválja az extra életet, és átsegíti a nehézségeken. Komolyan, ez elhangzott a film egyik totálisan komolyan vett jelenetében. Majd a nővére instant azt mondja neki, hogy “mekkora kocka vagy“.
Aztán beráncigáltak egy fekete srácot a szereplők közé, mert éppen nem volt comic relief kéznél. Értem, hogy 90-es évek, és azokból a sztereotípiákból táplálkozik, ami annyira jellemző volt az évtizedre, de most tényleg? A végjáték pedig egyszerűen súlytalan és a maga módján rendkívül idióta.
Eddigre a Fear Street 1666 már annyira komolyan vehetetlen, hogy nem egyszer jutott eszembe az első Horrorra Akadva epizód. És ez egyáltalán nem dicséret a Fear Street felé.
[h]Ahol a “jó” a gonosz[/h]
A Fear Street mindhárom része inkább érződik nedves fan fictionnek, amire adtak valamennyi büdzsét, mintsem teljesértékű filmnek. A történet ugyan végre összeáll, de semmi sem indokolja, hogy emiatt bontsák háromszor két órára a cselekményt. Egyértelmű, hogy a különböző korok bemutatása volt a cél, de mi lett volna, ha fektetnek is bele némi erőfeszítést? Igyekszik utalásokkal, kikacsintásokkal és végtelenül béna szójátékokkal nívót csempészni a jelenetekbe, a lehető legkevesebb sikerrel.
Szeretem, ha vannak easter eggek egy filmben. Szeretem, ha az alkotás elhiteti velem, hogy okos vagyok, mert kiszúrtam a pop-kulturális utalásokat. És ezt oly sokan a helyén tudják kezelni, ami aztán hozzáadhat a végső értékeléshez, vagy élményhez. A Fear Street ehhez képest érezhetően könyökével bökdösi az oldalamat, és kacsintgat felém, miközben hangosan mondja is, hogy “kacsint“. Ettől csak igazán kínossá válik az egész.
A végére pedig behúztak egy alap esetben jó ötletnek tűnő, ám itt mégis totálisan banálisnak ható csavart. Ha a metaforikus késünk élét vesztette is az utolsó rész közepén, a végére nem hogy kicsorbult, de megpróbálták műanyag villával helyettesíteni.
Ami a legjobban fáj, hogy az utolsó etapnál éreztem a fejlődést. Az atmoszféra hamar be tudott rántani, a színészek is rendben voltak, a boszorkányüldözés is érdekes volt. Tényleg minden adott volt, hogy pozitívan csalódhassak, de valamiért ragaszkodtak az elnyújtott befejezéshez, ami miatt vissza kellett rángatni a nézőket 1994-be.
[h]Leszámolás a trilógiával[/h]
Összességében tehát a Fear Street trilógiát egyáltalán nem ajánlom horror-rajongóknak. Azoknak sem, akik most ismerkednek a műfajjal, mert tutira elveszi a kedvét mindenkinek, aki azt gondolja, hogy ilyen egy horrorfilm. Az 1666-on kívül azt sem tudom mondani, hogy megvannak a maga pillanatai, mert a középszerűtől egy múló pillanatra sem emelkedik ki. A szereplők egysíkúak, egyszerűek, és semennyire sem szimpatikusak, vagy antipatikusak. Még a negatív karakterek sem tudtak érzelmeket előcsalogatni belőlem.
A zenei bejátszások semmit sem tesznek hozzá az alaphangulathoz, de legalább jó számokat tudtak összeválogatni a három filmre. Látványban sem tudtak kiemelkedni. A 90-es évek neontól iszamós szemrák-alapanyagként szolgáló vibráns színek csak rontottak a helyzeten. A 70-es évek vibe-ja talán elment, 1666 pedig általánosságban teljesen rendben volt. Ahogy haladtunk előre a filmekkel, úgy vált egyre véresebbé, ami kimondottan az előnyére vált.
A történet kicsapongó, és nincs elég nafta benne, hogy kitöltse a trilógiát. A cselekmény mellette teljes mértékben sótlan, és hiába a gimmickekre épülő élőhalott gyilkosok, borzasztó keveset szerepelnek a filmben ahhoz, hogy bárminemű félelmet ki tudjanak váltani. Leginkább semminek nincs semmi értelme, és erre építettek fel egy trilógiát.
A készítőknek halvány fogalmuk sem volt, hogyan lehetne érzékletessé tenni a jeleneteket. Hogy mikor kellene tini drámát előkapni, mikor és mennyi érzelgősség legyen jelen. Ezek az adagolási problémák mindig megakasztották az előrehaladást, és a korábban felsorolt egyéb hibák csak tetézték a bajt.
Mindig megpróbálok találni egy célközönséget, akinek tudnám ajánlani azokat az alkotásokat, amik szerintem nem voltak annyira jók, de itt nagy bajban vagyok. Igazából nem tudom ajánlani senkinek, ha tehetitek kerüljétek a Fear Street bármelyik epizódját.
Fear Street 1994 FILM(NEM)AJÁNLÓ
Fear Street 1978 FILM(NEM)AJÁNLÓ