A Fűrész-franchise nem éppen az általános érvényű minőségéről híres. Bár a 2004-es első rész joggal követelt helyet magának a horrorklasszikusok között, a széria többi részére ez jóval kevésbé igaz. Nagyon hamar sikerült eljutni oda, hogy a folytatások erőltetettnek érződjenek. Az írók minden narratív követ megmozgattak, hogy valahogy új részeket sajtoljanak ki a koncepcióból. Mindig valaki másról derült ki, hogy mégsem halt meg, Jigsaw titkos követője, vagy a kettő egyszerre. A Chris Rock főszereplésével kilencedik (spinoff) rész pedig komoly mélypontra kormányozta a régóta gyengélkedő sorozatot. Nem csoda hát, hogy nem sok jóra számítottam a tizedikől sem.
Pláne, hogy ritka az, amikor egy széria tényleg meg tud újulni menet közben, és sokadik nekifutásra is emelni tud a minőségen. Sokkal jellemzőbb, hogy mire eljutunk a tizedik részig, addigra már rég csak egy hitvány sablon újbóli kitöltéséről van szó, ahogy ez a Halálos iramban esetén is történt. Mégis, a Fűrész X. nagyságrendekkel a legutóbbi 5-6 rész felett helyezkedik el, és egy kifejezetten korrekt horrorfilm. Hogy ennél miért nem több, az egy érdekes kérdés, de az biztos, hogy készítői okosan közelítették meg az alapanyagot.
Az ember tragédiája
Rögtön a kronológiai elhelyezésnél egy helyes döntés született, a Fűrész X. az első és a második rész között játszódik. Ez azt jelenti, hogy John Kramer még él, igaz, nem virul. Súlyos agydaganata gyógyíthatatlan, hónapjai vannak csak hátra. Egy betegségből felépült ismerősétől aztán egy kísérleti, betiltott terápia nyomára jut, amely azt ígéri, hogy még megmentheti az életét. Kramer ezért Mexikóba utazik, ahol átesik a kezelésen, és gyógyulttá nyilvánítják. Azonban idővel rájön, hogy átverték, és meg sem műtötték, és az egész altenatív gyógymód csak egy csapda a halálos rákbetegeknek. Így hát felszívja magát, és bosszút esküszik, kizsákmánylóival pedig természetesen egy játékot folytat. A foglyul ejtettek azonban nem mind olyan védtelenek, mint ahogy az az áldozatok többségére igaz szokott lenni.
A film egyik bátor és remek húzása, hogy főszereplőjévé a gyilkost, tehát John Kramert teszi. Egészen emberi oldaláról mutatják be a haldokló öregemebert, még egészen meg is lehet sajnálni, amíg nem gondolunk bele, hogy egy pszichopata sorozatgyilkosról van szó. Tobin Bell remekül alakítja a protagonistát. Játékán át lehet érezni, ahogy készül a halálra, majd felcsillan a remény a túlélésre. Hiteles a hálája, amikor azt hiszi, meggyógyult, és átérezhető a dühe, amikor kiderül, hogy átverték. Kramer nem csak, hogy főszereplő, de a Fűrész X. egy kifejezetten személyes hangvételű film két elvágott végtag között.
Mondd, te kit választanál
A csapdakészítő motivációi is sokkal érthetőbbek, mint általában. Itt nem indokolatlan kegyetlenkedésről, és nem is egy félreértelmezett küldetéstudat aránytalan megvalósításásról, hanem egy személyes ügyről van szó. Mert hiába ismételgeti Kramer, hogy ezt nem bosszúból teszi, érezhetően ez az egyik mozgatórugója tetteinek. Ez ugyanakkor azzal is együtt jár, hogy sokkal nehezebb lesz bárkivel is azonosulni a filmvásznon. Az áldozatok gerinctelen csalók, akik a legkiszolgáltatottabb emberek pénzén élősködnek, így nem igazán lehet őszintén drukkolni nekik. Velük szemben viszont továbbra is egy túlzott kegyetlenségéről ismert, és a játékaiban ezúttal sem visszafogott sorozatgyilkos áll, akiért megint csak nem lehet szorítani.
Pedig ez utóbbi talán célja volt a Fűrész X.-nek. A film végig utal rá, hogy Kramer kész lenne feladni útjait, ha meggyógyulna, és a kínzások kezdete után is újra és újra szembesülünk az emberi oldalával. Ez mindenképpen dicséretes, frissítő látni a sebezhetőséget a legyőzhetetlennek tűnő gyilkos oldaláról. Ugyanakkor érzésem szerint a film többször várná el, hogy egyetértsek vele, mint amennyiszer ez indokolt lenne. Néha kifejezetten vékony jégen jár, hogy ne váltson át Kramer tetteinek validálásába. Többnyire nem süllyedünk ilyen szempontból a Parfüm szintjére, de van egy-két egészen ízléstelen jelenet.
Sebek nyitva tartása: 0-24
Mondjuk az is igaz, hogy amikor elkezdődnek a játékok, már nem fog számítani, pontosan ki is van a csapda két oldalán. A jelenetek elképesztően véresek és feszültek lettek, egyszerre szegezik a vászonra a szemet, és tartanák azt távol. A kínzások bár intenzívek és nem annyira a helyzet súlyát sulykolják az emberbe, mint inkább trancsírozást akarnak, egymástól el vannak tolva annyira időben, hogy a pánik kellően kialakuljon az áldozatokban. Egészen kreatívra sikeredtek a játékok, megjelenik bennük a kamu-műtét egy-egy eleme, csak valódi módon és brutálisan. Az R-besorolás (itthon X) teljesen indokoltnak érződik, egy-egy snittet kifejezetten fájdalmas volt végignézni – ilyen szempontból kifogástalan a gore jelenléte.
A rendezés pedig abszolút kompetens közben, még ha nem is a legkreatívabb. Kevin Greutert profin kelt óriási feszültséget már a vérfürdő előtt, és fokozza azt a későbbiekben. Sikeresen visszacsempészi az izgalmat a jelenetekbe, sőt, idővel az azonosulás lehetősége is visszatér egy-egy szereplőnél. Ebben az is segít, hogy a színészi gárda a műfaj kereteihez képest valószínűtlenül jól alakít, és időnként érzelmi húrokat is penget a Fűrész X. Nem kell aggódni, nagyon meghatódni azért nem lehet, de nem csak egy látványos, de színtelen-szagtalan slashert kapunk. A Fűrész X. egy kifejezetten jó horror és egy korrekt film, amely frissnek érződik a szériájához képest, még azzal együtt is, hogy a fináléra kicsit elengedte a gázpedált.
A sablonok is lefűrészelésre várnak
Sajnos ezen a szinten viszont nem tud túllépni a film. Egy kisebb probléma ezzel az alkotással, hogy képtelen elengedni a saját kliséit. Legyen szó narratív eszközökről, bő évtizede elavult vágási trükkökről, vagy szimbólumokról, valamiért sulykolni akarja a saját identitását. Erre egyszerűen nincs szükség egy olyan filmben, amely nézőpont-váltással próbál megújulni. Aztán más horrorfilmekből is annyi ostoba sablont sikerült átrángatni, hogy ez egy pillanatra sem tűnik egy eredeti alkotásnak. Olyan elemi szintű típushibákról van szó, amelyet még a Horrorra akadva is kiparodizált, pedig az 2000-ben jelent meg. Úgy tűnik, a horror az a műfaj, amelyik nagyon nehezen hagyja hátra a gyermekbetegségeit.
A másik nagy gyengesége pedig a logikai következetlenség. Tudom persze, hogy alapvetően senki sem a kikezdhetetlen felépítés miatt néz egy Fűrész-filmet. Ugyanakkor ha egy film okos (vagy annak hitt) csavarokkal akarja lenyűgözni a nézőjét, akkor igenis fordítson rá energiát, hogy úgy nagy általánosságban is intelligens legyen. Akkora lyukak vannak benne, hogy kihullanak rajta a film belei. Minél több kérdést teszünk fel, minél több részletbe gondolunk bele, annál több valószínűtlen eseményre és logikai bukfencre találunk rá. Sajnos a felszínen túltekintve a Fűrész X. nagyon nem egy okos film.
A látvány is kicsit olcsó érzetű, mondjuk ez nem meglepő egy 13 millióból készült film esetén. A kameramunka átlagos, de kicsit belerondít a néha felbukkanó sárgásbarna “mexikói filter”. A vágás pedig alkalmaz néhány furcsa megoldást, és nem mindig érződik természetesnek. Nem lesz ettől csúnya a film, de szakmai bravúrokra sem érdemes számítani. És ez egészen jó összefoglalja az egész filmet. A Fűrész X. a szériához képest egy kifejezetten erős epizód, egy izgalmas, véres horror meglepő érzelmi töltettel. Viszont képtelen meghaladni önmagát, és valóban megújulni, vissza-visszatér a hátrahagyni kívánt alapokhoz.