Az a sanda gyanúm, hogy Godzilla nem szorul bemutatásra. Az óriásszörnyes műfaj királya már 1954 óta velünk van, az évek alatt 30 japán film jelent meg a kaiju-ról. Eredetileg a nukleáris fegyverek okozta fenyegetés allegóriájaként jelent meg a filmvásznon, de tetszelgett már az emberiséget megmentő „hős” szerepében is. Vérszagra gyűl az éji vad, Hollywood is meglátta a könnyű pénzszerzési lehetőséget a szörnyben. Az 1998-as amerikai feldolgozás mellett 2014-ben beköszöntött a MonsterVerse univerzum kora, ami odáig fajult, hogy idén már Kong is Godzilla oldalán harcolt a Godzilla X Kong: Az új birodalom-ban.
A kaiju rajongók viszont sokkal jobban várták a Godzilla Minus One-t, ami eredetileg 2023 októberében debütált Japánban. A 2016-os Shin Godzilla után ismét a felkelő nap országát vette célba a szörny. A hazai mozikat sajnos elkerülte, viszont a Netflix jóvoltából idén nyáron végre magyar felirattal is betopogott Gojira a nappalikba. Ennél jobb dolog szerintem nem is történhetett volna velünk. Mondjuk ezzel a japánok lehet hogy nem értenek teljesen egyet.
A lenyugvó nap országa
A sztori szerint a második világháború végnapjaiban járunk. Kōichi Shikishima képtelen végrehajtani az öngyilkos küldetését, ezért a Mitsubishi A6M Zero vadászával az aprócska Odo szigetén landol. Sajnos balszerencséjére összefut Godzillával a szigeten, aki annak rendje és módja szerint majdnem mindenkivel végez. A gyáva kamikaze pilóta ezután hazatér Tokióba, ahol szomorúan konstatálja, hogy minden hozzátartozója meghalt az amerikai bombázásban. A sors összehozza Noriko Ōishi-val, akinek a szülei szintén meghaltak a bombázások alatt. A páros egy árva babát, Akiko-t próbálja meg közösen életben tartani. Közben az amerikai atomkísérleteknek hála Godzilla mutálódik, még nagyobbra nő és megindul Japán ellen.
Mivel Kafka Hibino és a Defense Force ekkor még nem áll rendelkezésre, a civil lakosság próbálja meg megállítani az elszabaduló kaiju-t. Nem segít a dolgon, hogy a japán hadsereg, mint olyan, nem létezik. Az amerikaiak pedig nem tudnak segíteni, mivel éppen az oroszokkal néznek farkasszemet. A kormány pedig szokásához hűen inkább megpróbálja eltusolni a dolgot. Ezek után teljesen érhető a címben is szereplő Minus One jelző. Japán a második világháború végére a padlóra került. Godzilla felbukkanása pedig még rosszabbá és tragikusabbá teszi az amúgy is kilátástalannak tűnő helyzetet.
Már az elején leszögezném, hogy a Godzilla Minus One nem egy klasszikus értelemben vett szörnyfilm. Sokkal inkább egy egzisztenciális dráma a háború utáni Japánról. Ebből fakadóan az emberi sorsok és a karakterek nagyobb szerephez jutnak, mint korábban. Stílusosan mondva, ez a film nem kong a dramaturgiai ürességtől. Egészen fura volt, hogy a korábbi alibizések után is normálisan megírt sztorit kaptunk. Az meg külön öröm, hogy a változatosság kedvéért ezúttal nem New York felhőkarcolói közé fészkelte be magát Godzilla. Plusz a Szörnyek királya még sosem volt ennyire rémisztő a filmvásznon.
..És ott a szörny!
Nem, most éppen nem viszi a nőt. Szerencsére a japánok az eredeti dizájnhoz tértek vissza. Godzilla megjelenése tekintélyt parancsoló, már a mozgása is sokkal kimértebb, megfontoltabb, mint az amerikai verziókban. A CGI az alacsonyabb költségvetés ellenére köröket ver a jóval drágább nyugati vetélytársakra. Én nem akarom elhinni, hogy mindezt 12 millió dollárból hozták össze. A romboláspornó mellett a zenére és a hangokra sem lehet panasz. Szerencsére a kaijunk nem is finomkodik, amikor elkezd zúzni, ott kő kövön nem marad. Úgy kapja ketté a vonatokat és a japán rombolókat, mintha nem lenne holnap. Szerencsére nem pompázik az RGB ezer árnyalatában, viszont amikor felvillan a kék fény, akkor tudod, hogy neked befellegzett. Persze a Titánnak is megvan a maga gyenge pontja, ezt meg is próbálják a japán civilek ellene fordítani.
Amíg korábban a nukleáris fegyverek okozta fenyegetés allegóriájaként funkcionált, addig itt egyfajta életre kelt háborús traumaként tesz mindent a földdel egyenlővé. Godzilla a háború, az értelmetlen pusztítás és a halál istene. Mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül irtja ki fél Tokiót. Még véletlenül sem próbáltak meg pozitív hőst csinálni belőle. Egyedül csak azt sajnáltam, hogy viszonylag kevés alkalommal látható a vásznon. A kaiju ugyanis nem a főszereplője a filmnek, csupán a cselekmény központi katalizátora és mozgatórugója. A főszerepet ezúttal az emberi karakterek kapták. Az emberi drámákból pedig akad bőven. Akárcsak a főhős, a mellékszereplők is küzdenek a saját démonjaikkal. Avagy a háború, mint egy arctalan szörny, nem kímél senkit sem.
Élni és továbblépni nem szégyen
Az egyik szereplő szájából hangzik el az ominózus mondat, miszerint Japán pazarlóan bánt az emberi erőforrásokkal. Gyengén páncélozott tankok, sérülékeny vadászgépek, a közel 4000 kamikaze pilótáról nem is beszélve. A vereség, a fogságba esés és a szégyen helyett a halál választása mélyen gyökerezik a japán kultúrában. A szamuráj életmód és a busidó törvényeinek egyik alappillére a halálig tartó hűség és a becsület. A Godzilla Minus One szembe megy ezzel a dogmatikus nézettel, sokkal inkább az emberi élet értékességére hívja fel a figyelmet. Avagy a hősi halálban nincsen semmilyen hősi.
A film kvázi protagonistája, Kōichi Shikishima személyesíti meg egymagában a film üzenetét. A kamikaze pilóta, aki képtelen volt meghalni becsülettel. A kezdeti szégyent, a bűntudat érzését aztán felváltja a remény a továbblépésre és az újrakezdésre. Avagy a bosszú helyett érdemes az életet választanunk. Tekinthetjük ezt egyfajta lezárásnak, a japán társadalom szembenézésének a háborús traumákkal. Szerencsére a megváltás és a hőssé válás sem marad el. A film lezárása nekem egy kicsit túlzottan „hollywoodi” lett, a happy end ellenére azért el tudtam fogadni. Adott egyfajta keretet az egész filmnek. Plusz pont jár azért is, hogy a közösség erejét demonstrálták a lezárással. Szóval az „Atomot a bestiáknak” mondat ezúttal nem hangzik el a filmben.
A közösség ereje
A Godzilla Minus One le sem tagadhatná, hogy egy ízig-vérig nacionalista film. Szerencsére ez nem abban merül csak ki, hogy megállás nélkül élteti a patriotizmust. Sokkal inkább a közösség és az összetartozás erejére hívja fel a figyelmet. Mondjuk ez nekünk, magyaroknak biztosan fura lehet. Tessék elolvasni pár trianonos posztot. Mivel a kormányra nem számíthatnak, a japán civilek kezükbe veszik az irányítást. Nem fejjel rohannak a falnak, hanem tervet készítenek, megpróbálják megtalálni a kaiju gyenge pontját. Sőt, ha nem működne az „A” terv, van nekik „B” tervük is. Nem rohannak bele őrült kamikaze akciókba.
Jó, csak majdnem. Mindenesetre jó volt látni, hogy nem puszta erőből, hanem japán furfanggal próbálják meg elsüllyeszteni az óriásszörnyet. Eszközök tekintetében pedig azzal dolgoznak, ami éppen a kezük ügyébe akad. Ez az egész összefogás pedig a végső lezárásban csúcsosodik ki, ami metaforikusan csak, de végleg lezárja a háborút. Pár szó erejéig kitérnék a színészi játékra. Itt azért már rezgett a léc. Vagy csak én vagyok ennyire elszokva a japán alkotásoktól.
Egyrészt egy nyugati néző számára elképesztően fura lehet, hogy a japán színészek mindent teátrálisan adnak elő. Kicsit már-már hatásvadász jelleget öltött a dolog. Amikor szomorú a karakter akkor kurvára szomorú, amikor meg dühös, akkor meg szétrobban az idegtől. Boldog állapotuk sajnos nincsen. Mondjuk nem is csodálom, két atombomba meg egy vesztes háború után még egy benga dögöt is sikerült kifogniuk. Ezek után még egy sokat látott szamuráj is szomorú lenne. Néha azért belefér egy-egy poén, szerencsére nem zökkentik ki ezek a vicces részek a medréből a cselekményt.
Verdikt
Összességében elmondható, hogy nem volt alaptalan a hype a Godzilla Minus One körül. Persze arra érdemes felkészülni, hogy ez nem egy tradicionális értelemben vett „szörnyes” alkotás. Sokkal inkább egyfajta japán traumafeldolgozás a kaiju-kalipszis közepette. Annak viszont közel tökéletes. Emellett a látvány tekintetében sem kell szégyenkeznie, konkrétan köröket a ver az utóbbi évek Godzilla-filmjeire. A „boldog” befejezés mellett csak azt sajnáltam, hogy a Szörnyek királya viszonylag keveset szerepel a vásznon. Viszont amikor felbukkan, akkor uralja a teret.
Örültem neki, hogy újra a klasszikus dizájnt vették elő. A rombolás mellett egy nagyon erős üzenetet is hordoz a film. Az emberi élet értékességére és a közösség erejére hívja fel a figyelmet. Ehhez pedig Godzilla csak asszisztál lényegében. Sajnos a magyar mozikat elkerülte a Godzilla Minus One, viszont ha van Netflix előfizetésetek, egy próbát mindenképpen megér. A rajongók számára meg egyenesen kihagyhatatlan élmény!