Emlékszem az első találkozásomra a Hyperionnal. Na, nem a korábbi magyar kiadás borítója fogott meg, hanem a rengeteg dicsérő szó, ami megütötte a fülemet. Nagyjából 10 éve lehetett, amikor leültem Dan Simmons ’89-es klasszikusa elé, és valami varázslatos dolog történt. Azidőtájt kezdett aktívan foglalkoztatni a sci-fi irodalom, és a 20. század korai úttörőin kívül még nem sokakat ismertem. És az akkoriban megszokottakhoz, tehát A.C. Clarke, Asimov, Lem, vagy Dick műveihez képest a Hyperion egy jóval nehezebb falat volt.
És nem hiába emlegetik együtt nagyokkal. Dan Simmons a Hyperionnal beírta magát az örökérvényű SF-klasszikusok csarnokába. 1989 óta mit sem kopott mondanivalója, gondolatisága, vagy az ereje. A fiatal felnőtt énem hiába próbálta értékelni egy évtizede ezt a művet, egész egyszerűen fejben még nem voltam ott, hogy megértsem miért is annyira kiváló a Hyperion. És el is kellett telnie ennyi időnek, hogy be merjek vállalni egy könyvajánlót róla. Azonban tökéletes alkalomnak bizonyult, hogy az Agave gondozásában újra megjelent új borítóval, díszdobozos kiadásban a Hyperion és a Hyperion bukása.
Az ajánlóban csupán az első résszel, tehát magával a Hyperionnal fogunk foglalkozni, a folytatás egy másik cikk alanya lesz.
Emberi történetek
Ha a science fictionön belül valami alzsánert kéne megjelölnöm, bajban lennék. Simmons egy kicsit mindenkire lő, a könyv formanyelve pedig számos műfajból merít. Így azok lesznek előnyben, akik elfogulatlanok és nyitottak a felrúgott konvenciókkal szemben. És nem ijednek meg attól, ha egy regényen belül minden folyamatos változáson megy keresztül.
A központi történet ugyanis mindössze csak egy kerettel szolgál. Van egy homályos indok, hogy a szereplők miért kerülnek össze és miért kell elutazniuk a Hyperionra, ahol a rettegett króm-kreatúra Shrike elé kell álljanak.
A hangsúly leginkább a karaktereken és az általuk elmesélt történeteken van. Felfoghatjuk a könyvet kvázi antológiának is, melyet lazán összekapcsol a világ és néhány közös pont. Ezen kívül azonban szinte teljesen különálló sztorikat kap az olvasó. Viszont ezek a történetek mind kapcsolódnak valahogy a távoli jövő (29. század) galaktikus berendezkedéseihez. Rajtuk keresztül ismerhetjük meg a vallás, a politika, a gazdaság, vagy épp a háborúzás aktuális formáit.
Az ember lélektana
Heten verődnek össze a Hegemónia különböző pontjairól. A “zarándokok” különféle társadalmi rétegekből származnak, és csupán egyetlen dolog közös bennük: együttes erővel el kell jutniuk a Hyperion bolygón az Időkriptákhoz, ahol a Shrike várja őket.
Hogy ők is megértsék a kapcsot egymás és a Shrike között, megbeszélik, hogy sorsot húznak és egymásután elmesélik az életük azon szeletét, amely eljuttatta őket a zarándoklathoz.
És itt kezdődik az irodalom és a sci-fi mesterjátéka. A hét szereplő közül hat történetét ismerhetjük meg, és ugyan mind ugyanabban az elképzelt jövőbeli SF-világban játszódik, a mesék alműfajai eltérnek egymástól.
Először bármennyire is jó ötletnek tartottam, egyesével mégsem fogom bemutatni a történeteket, mert akkor mi maradna az olvasónak? A teljesség igénye nélkül van itt klasszikusabb kalandregényeket megidéző rész, militarista SF, de még noir-szerű nyomozós epizód is. De van szó szerelemről, szeretetről, barátságról, hitről, családról, és időutazásról. Utóbbi olyan kontextusban van jelen, ami nem nő minden fán. Az egyik legszívfacsaróbb történet köthető ehhez a témához, és a bitang erős drámaisága mellett az időutazás koncepciója is rendesen meg van kavarva.
A történetek egyaránt gyönyörűen mélyítik a világot és felvonultatott szereplőket. Az olvasó egyre több háttérismeretre tesz szert a Hegemónia műkődéséről, és az érkező háborúról. De közben képes földhözragadt lenni, és megfelelő hangsúlyt fektetni az emberre, mint önálló entitásra.
Miközben szereplőink személyes motivációi, sikerei és kudarcai is pőrén elénk tárulnak, úgy érezzük közelebb kerülünk hozzájuk. Azonban a remény a végső rejtély megoldására nem hordoz feloldozást, sőt, a Shrike mindvégig képes tökéletesen kiismerhetetlennek maradni. Ebben rejlik az ő ereje. A könyv során nincs széthasználva a karakter, nem libben fel a fátyol, nem látunk be mögé. Ő egy rejtélyes és félelmetes figura, aki posztmodern mítoszokban jár szájról szájra. És akit soha nem érthetünk meg, mert annyira túlmutat a halandók felfogásán.
Rétegeken innen és Keatsen túl
A Hyperion lépten-nyomon visszatér a 19. század elején élt és alkotott romantikus költőhöz, John Keatshez. Számos alkalommal van megemlítve a poéta, de ha nem lenne elég a tisztelgés előtte, akkor az erre kíváncsiak egy egészen mély nyúlüregbe csöppenhetnek. Keats jelenléte metaszinten is erősen jelen van. Maga a könyv címe sem véletlen egybeesés Keats azonos című, befejezetlen költeményével. Illetve a költő ars poeticája is gyönyörűen beilleszthető a regény gondolatiságába.
Szóval műelemző advokátusok: itt az idő mélyre ásni, és kielemezni a Hyperion felszíne alatt lappangó gigantikus művészi aspektusokat. Mert bőven van mit! Ha nem akarunk a felszín mögé látni, akkor is van miről mesélnie a Hyperionnek, de ha mégis ennél többre vágytok, akkor tényleg kimeríthetetlen éléskamrára találtok.
Előny, ha az olvasónak van előismerete Keatsről, és verseiről, de nem feltétel, hogy élvezhessük a regényt. Akit érdekel, hogy mit jelent egy-egy elejtett megjegyzés, vagy beidézett versrészlet, az internetnek hála elég gyorsan képbe lehet kerülni.
Verdikt
A Hyperion kérdés nélkül egy science fiction alapmű. Kortalan, mindig aktuális, és a zsáneren kívül is, irodalmi alkotásként is teljes mértékben megállja a helyét. Fantasztikusan meséli el hat különböző ember életét, vívódásait nem riadva meg a kendőzetlen intimitástól sem. A központi történet rajtuk keresztül alakul és a szereplők saját elbeszélései során csordogál a cselekmény és épül ez a fantasztikus világ.
Nem tudok nem szuperlatívuszokban beszélni róla, egyszerűen ez egy kötelező darab minden SF-rajongónak. Mivel ez a választott műfaja, így megjelennek bizonyos motívumok (űrhajók, különféle bolygók, időutazás, stb), de ezek is mind a történet mélyítése miatt, jó okkal vannak jelen. A fantasztikum viszont így is csak egy köntös, ami mögött megkapó, izgalmas, drámai, olykor tragikus emberi történetek lapulnak.
A Hyperion egy modern klasszikus, így mindenkinek bátran merem ajánlani, hogy az életében legalább egyszer olvassa el.
A kötet megrendelhető webshopunkból: https://geekvilagshop.hu/termekek/hyperion/