Egy vallomással tartozom nektek így a legelején, nekem egészen idáig teljesen kimaradtak az Steve Jackson / Ian Livingstone nevével fémjelzett Kaland Játék Kockázat könyvek. A lapozgatós játékkönyvek még a 80-as, 90-es évek folyamán debütáltak, a népszerűségükről sokat elmond, hogy 1982 óta 35 országban jelentek meg és 20 millió példányban keltek el. A negyvenedik évforduló alkalmából a Chameleon Comix megújult formában hozta el nekünk a klasszikus köteteket. Én pedig kapva kaptam az alkalmon, gyorsan bezsákoltam az eredetileg 1991-ben kiadott Tolvajok városa könyvet.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!
A könyv a szabályok gyors felvázolása után rögtön belecsap a fantasy-lecsóba. A történet szerint menő kalandorként épp Silverton-ba sodor minket a szél, ahol is éppen a gonosz Csontos Zanbar, az Éj Hercege garázdálkodik. A démoni úr kicsit zabos, mivel szerette volna magának megszerezni feleség gyanánt a polgármester szemrevaló leányát. Természetesen a polgárok vezetője nem fogadta el indokként az első éjszaka jogát, minket bízott meg, hogy busás jutalom fejében küldjük át a túlvilágra a gonoszt. Persze ez annyira nem lesz egyszerű, lévén a tag maga is túlvilági.
Csak egy varázsló, Nikodémusz segíthet, viszont ő pont a Feketehomok kikötőben, a Tolvajok városában lakik. A hely kicsit olyan, mint a Mos Eisley a Star Wars-ban. A kontinens legelvetemültebb gyilkosai, útonállói, kalózai és tolvajai laknak itt. Ráadásként itt uralkodik még Azzur Nagyúr, aki egy káoszimádó szekta követőjeként lett kalózkirályból a helyi góré. Az ő hintójával nem érdemes összefutni a nyílt utcán. Kénytelenek vagyunk szó szerint alámerülni a város bűzlő aknáiba, amennyiben szeretnénk legyőzni a gonoszt. Az öreg varázsló megtalálása ugyanis csak a kalandok kezdete, a végső leszámolás nem máshol, mint Csontos Zanbar baljóslatú tornyában vár ránk. Már amennyiben eljutunk odáig.
A történet a jól megszokott fantasy toposzokat követi, viszont itt nem is ezen van a lényeg. Sokkal inkább azon az utazáson, amíg eljutunk a városból Zanbar tornyáig. Mondanom sem kell, hogy ehhez szükségünk lesz jópár próbálkozásra.
Ez egy bűnös város
Mivel nem ez az első ajánlónk a lapozgatós játékkönyvekből, ezért most senkit sem szeretnénk untatni a szabályok részletezésével. Akárcsak a Salamonis titkai, vagy éppen Az óriások árnyéka, a Tolvajok városa is egy Fighting Fantasy mű, szóval szükségünk lesz tollra, papírra és két dobókockára. Három atribútum határozza meg a kalandorunkat. Az életerő evidens, ha elfogy, a játékos időnek vége. Az ügyesség a vívótudásunkat tükrözi, a szerencse pontoknak pedig a rázós szituációkban vehetjük hasznát. A sors kegyére nem árt óvatosan támaszkodni, mivel egy idő után elfogy a szerencsénk.
Utunk során különféle varázstárgyakat, felszerelést, kardokat is összeszedhetünk, amikkel feltornázhatjuk a kalandorunk mutatóit. Szükségünk is lesz rájuk, mivel a Tolvajok városa egy undok hely. Egy pokoli kelés a kontinens testén, ahol a bűn a legfőbb erény. Igazából majdnem mindenki, pár fazont kivéve megpróbál minket lehúzni vagy átvágni különféle kétes eredetű portékával. Tisztára olyan, mint a Keleti aluljáró.
A mindig félhomályos sikátorokat mocsok borítja, rablók, goblinok és trollok várják a gyanútlan utazókat. A levegőben szinte érezni a rothadás szagát, emberi tetemek és csontvázak figyelmeztetnek minket a ránk váró veszélyekre. A folytogató, nyugtalanító atmoszféra rátelepszik az ember vállára, mint egy folyton éhes varjú. A világvégi hangulat végig jelen van a könyv lapjain, majd Csontos Zanbar várában átveszi a helyét a gótikus horror. Az élményt ezúttal is Iain McCaig egyedi hangulatú fekete-fehér illusztrációi teszik felejthetetlenné.
Az élménybe egy kicsit belerondít a tény, hogy a kaland kifejezetten lineáris, bizonyos tárgyak mindenképpen szükségesek a továbbjutáshoz. Ez akkor frusztráló, amikor a városi őrség tagjaival futunk össze. Ők előszeretettel tessékelnek ki minket a városból, vagy zárnak minket a börtönbe, amennyiben nem rendelkezünk a megfelelő papírokkal.
Ez pedig a legtöbb esetben a kalandunk végét jelenti. A szerencse faktor a főgonosz legyőzésében is nagy szerepet kap, mivel csak egyetlen egy lehetséges módon győzhetjük le. Sebaj, mindig a saját kárán tanul az ember. Külön kiemelném, hogy a helyszínek és a szörnyek leírásai is kifejezetten részletesek, változatos módokon felbukkanó undormányok törnek majd az életünkre. Habár nincsen sok opciónk a harcok során, ettől függetlenül még az összecsapások izgalmasak, sokszor csak egy hajszálon múlik a kalandorunk élete.
Életerő pontjaid sose fogyjanak el!
Összességében tehát azt kell hogy mondjam, piszok jól szórakoztam a Tolvajok városa olvasása közben. A kissé sablonos sztorit remekül ellensúlyozta a bűn városának folytogató atmoszférája. A kétségbeesett hangulathoz remekül passzoltak a túlvilági teremtmények. A rajzok remekül sikerültek, rengeteget adnak hozzá az élményhez. A leírások kellően részletesek, talán csak a főgonoszba tudnék belekötni, aki kifejezetten sablonosra sikerült. Ettől függetlenül a Tolvajok városa egy erősen ajánlott olvasmány a kezdő kalandorok számára. Azt nem mondom, hogy ebben a városban fogom tölteni a vakációmat, mindenesetre pár kaland erejéig egészen biztosan visszatérek majd!