2021-re ott tartunk, hogy a Marvel Cinematic Universe termékeit már szó szerint a saját univerzumukon belül kell, vagy legalábbis érdemes értelmezni. Akik megpróbálják a klasszikus értelemben vett filmekkel, és sorozatokkal összehasonlítani, azoknak egyrészt nehéz dolguk lesz, másrészt nem biztos, hogy van bármi értelme. Kialakult egy hatalmas buborék a Marvel-alkotások körül, ami mindent bekebelez, és lassan saját műfajként tekinthetünk rájuk. Ez mindenképpen ijesztő fejlemény, de érdemes lehet elvitatkozni a jelenségen. A filmes világ negyedik fázisa hivatalosan is megkezdődött a Fekete Özvegy révén, de a háttérben a sorozatok is szépen megágyaztak a következő évek nagy dobásainak. Azonban egyik sem volt annyira fontos e szempontból, mint a Loki.
[h]Bürokratikus idővédelem[/h]
A legutóbbi sorozat, a Loki éppen csak véget ért, a rajongók pedig ezerszámra gyártják az elméleteket, a laikusok meg értetlenül állnak a kilométeres hype-vonat mellett.
A Loki esetében is előjön az összehasonlítási paradoxon, hiszen egy sima sci-fi sorozatként nem biztos, hogy magas értékeléssel illetném, de Marvel berkeken belül igencsak ütősre sikerült. Ha maradunk ezen az elméleti síkon, akkor azt láthatjuk, hogy túl sok újat nem mutat a műfajban, és egyáltalán nem a legizgalmasabb SF, amit mostanában látni lehetett képernyőn.
De Marvelékhez képest meg igenis helytálló sorozat, amit telis tele pakolták össze-vissza kikacsintásokkal, utalásokkal, easter eggel, és miegymással. Még így sem teljesen értem a giga-hájpot, ami kialakult körülötte, de helyén kezelve tudtam értékelni, és végülis jól szórakoztam a hat epizód alatt.
Loki (Tom Hiddleston) vétett a Szent Idővonal (Sacred Timeline) ellen, és renitens variánsként a TVA-hez (Time Variance Authority – Idővariációs Hatóság) citálják, ahol ki akarják törölni a létezésből. Azonban az egyik ambíciózus nyomozó, Mobius (Owen Wilson) meg akarja szerezni magának a csínytevés istenét, hogy segítsen neki elkapni egy variánst, aki már régóta okoz fejfájást az TVA-nek.
Azt hiszem nem árulok el nagy spoilert azzal, hogy a szökésben lévő egyén is egy Loki-variáns, így hát tűz a tűz ellen alapon próbálják felvenni vele a harcot.
[h]Multiverzumok[/h]
És itt jön a képbe a multiverzum-elmélet, ami már nem újkeletű dolog a Marvel világában. Csak a filmes univerzumban eddig még nem kapott szerepet. Ez a szál indítja be igazán a negyedik fázist, ami gyakorlatilag számtalan lehetőséget kínál a további filmek készítőinek.
De nem csak a multiverzumok létezése miatt fontos, vagy érdekes a Loki. A hat epizód közül csupán az egyik volt üresjárat, vagy fillerepizód a számomra. Elvileg az is hozzáadott a karakterek mélyítéséhez, én csak szimplán untam. A többi rész viszont igen körültekintően járta körbe Loki karakteret és szerepét a Marvel Univerzumban. Feltárták legmélyebb gondolatait, érzéseit és motivációját. Persze ezek mellett számtalan megtévesztést és hazugságot is láthattunk; mégis csak a Csínytevés Istenéről van szó.
Mobius-szal remekül kiegészül Loki, és a kémia is meglehetősen jól működik közöttük. A harmadik főszereplővel szintúgy, bár róla a spoilerek elkerülése végett nem szeretnék többet mondani.
Egyébiránt túl sok mindent nem lehet a történetről sem értekezni. Mármint, alapvetően egy Marvel-sztori komplexitásával gazdálkodik a Loki is, tehát semmi kifejezett extra dologra nem kell számítani. Az idővonalas szál tele van logikai buktatóval, de legalább érdekes annyira, hogy folyamatosan fenntartja az érdeklődést.
A cselekmény viszont majdnem végig izgalmas, és lebilincselő. A látvány abszolút kiemelkedő a kisképernyős világban, és a zenei aláfestést is sikerült pont annyira egyedien eltalálni, hogy emlékezetes maradjon. Az utolsó epizód pedig a hosszúra nyúlt párbeszédeivel kimondottan furcsa, ám annál inkább kellemes meglepetés volt. Nem kaptunk húszperces dirr-durr akciójelenetet, helyette szereplők beszélgettek. De még milyen jót beszélgettek!
[h]Teljes gőzzel a negyedik fázisba[/h]
A különböző orgánumok egyesével analizálták és vesézték ki az epizódokat, amit még mindig kicsit túlzásnak tartok. Szerintem sokan sokkal többet látnak egyes részek mögé, mint ami ténylegesen ott van. Azonban kétségkívül megágyazott a Loki a további mozifilmeknek, vagy a hosszabb távon érkező sorozatoknak.
A Loki, ha “sima” sorozatként nézzük, egy tisztességes alkotás. Műfajában nem kiemelkedő, de helyenként érdekes gondolatokat közvetít, és a karakterek is leírnak egyfajta ívet. Marvel-produktumként viszont nem csak egy szimpla iparosmunka, hanem egy kifejezetten jól sikerült darab. Igen, vannak hibái, közel sem tökéletes alkotásról van szó. Nem kevés logikai bukfenccel kell számolnunk, amire talán még a laikus néző is felkaphatja a fejét. És magától értetődő, hogy valamennyire képben kell lenni a Marvel-világ eseményeivel is. Új belépőknek egy csomó helyen biztos zavarbaejtő lehet.
Összességében viszont a Loki egy kellemes kikapcsolódás szerethető karakterekkel, és okos felvezetéssel a következő mozis időszakra. A többi eddig megjelent sorozatot is bírtam (WandaVision, The Falcon And The Winter Soldier), de talán a Loki kapott el egy olyan fonalat, ami egy picit árnyalni tudta a marveles bevett recepteket. A második évadot már berendelték, szóval hamarosan még többet tudhatunk meg az idővonalakról, és az évad lezárását követő következményekről.