Újabb epizódot kap az IndieMix rovat, ezúttal három rövid, ingyenes címet mutatunk be, amelyek segíthetnek, ha már végképp feléltétek a Steam-könyvtáratok tartalmát.
Az IndieMix rovatot még Gabe kolléga hívta életre, az olyan kisebb játékok részére, amelyek önmagukban nem biztos, hogy megérnek egy teljes kritikát vagy bemutatót. Ugyanakkor néhány rövid, csokorba fogott élménybeszámoló segítséget nyújthat bárkinek, aki unalmas perceiben valami újdonságra, vagy ritkán látott apróságra vágyik. Ezúttal három, Steamen ingyenesen elérhető játékot (?) gyűjtöttem össze, amelyeket akár érdemes lehet kipróbálni.
Orpheus’s Dream
Ez a kis point&click kalandjáték a nagyon kreatívan csak Orpheus’s Dream Team névre keresztelt pár fős kínai fejlesztőcsapat műve, 2019 szeptemberében jelent meg. Főszereplőnk egy amnéziás srác, aki macskája társaságában deríti fel a családi házat, miközben az elveszett emlékeit is visszagyűjti.
A célunk a legtöbbször egy meghatározott helyiségbe való eljutás lesz. Mivel ezzel a példátlan kihívással a többség napi szinten szembesül otthon, ezért meg kellett kicsit keverni a dolgokat. Egyes ajtók zárva vannak, mások nem is léteznek, cserébe egyes falfelületekre tükrözhetjük az adott szobát, új elemeket fedve fel. Néha a macskánk is besegíthet, hogy például a szekrény polcaira (néha a bugoknak köszönhetően halandó szemünk előtt ezek nem tárulnak fel) felkapaszkodva szerezzen be nekünk valamit.
Az egyes kapuk megnyitásához kulcsokra van szükségünk, amelyek zeneszerető hősünk esetében zenei hangokat jelentenek. Ezek begyűjtése és okos felhasználása lesz a feladatunk, csak így érhetjük el a célunk. Maga a koncepció nem lenne csapnivaló, és egy-két helyen nem is volt rossz élmény teljesíteni a feladványokat. A szobák tükrözése mögött van egy viszonylag összetett, de csak mérsékelten átgondolt vagy kiaknázott rendszer, más kérdés, hogy nem sok motivációm volt ezt maximálisan elsajátítani. Ugyanis az, hogy mikor mi van lezárva, vagy honnan nyílik ajtó, nem minden esetben indokolt, így sokszor a felfedezésre vagy a próbálkozásra kell hagyatkoznunk.
Persze a lakás felépítését megismerve el lehet igazodni, de így is vannak pillanatok, amelyeket nehéz hova tenni. Egy puzzle-játékban sajnos nem szerencsés, ha nem logikus minden mozzanat. Ahogy az sem, ha a nagyrészt szabad kamerakezelés mellett is darabos az irányítás, és emiatt rendszeresen kiesünk a hangulatból.
Maga a történet is felejthető, vannak érdekes pillanatok, de ezek többsége apró cetlikről gyűjthető össze. Ilyen például, hogy a zene különösségét az adja, hogy a rajta keresztülmászó cirmos lábnyomait is belekomponálták. A lényegi sztori ugyanakkor hiába igyekszik mély lenni, piszkavassal sem érné el az ingerküszöböt. A befogadást pedig tovább nehezíti a nem teljes körű angol fordítás és néhány egyéb zavaró tényező a szövegek kiírásánál.
Az Orpheus’s Dream ennek ellenére nem egy rossz játék. Van egy sajátos, különös hangulata, amely a korrekt grafikából és a nem hétköznapi, de magával ragadó dallamokból áll össze. A fejtörők által nyújtott sikerélmény már visszafogottabb, és úgy általában nem képes kitörni a középszerből, de ingyenessége miatt egy próbát megérhet.
Shepherd of Light
A Shepherd of Light a Bad Seahorse puzzle-játéka, szintén 2019 szeptemberéből. Itt egy pásztor fiát irányítjuk, aki elveszti apja nyáját, így felkerekedik, hogy visszaszerezze a veszélybe került juhokat. A különböző színű állatokat a botjával irányítja, és lényegében két opció közül választhatunk: vagy magunkhoz hívjuk, vagy egy adott helyre parancsoljuk a birkákat.
A lényeg az egyes típusokban rejlik. A fehéren világító egyedek távol tartják a ránk leső farkasokat, a tüzesekből láncokat állíthatunk fel, hogy fellobbanó láng-löketet szállítsanak, az elektronikus bárányok pedig ezúttal nem az androidok álmainak tárgyai, hanem hidak aktiválására lesznek jók. Az utolsó típussal pedig a legnagyobb sötétben is közlekedhetünk, elszakadva a nyájtól.
A juhokat leginkább kapcsolók aktiválására használhatjuk majd, de az ólálkodó ragadozók miatt egyáltalán nem mindegy, hogyan csoportosítjuk őket. Az egyes pályák profin lettek megtervezve: igényelnek némi körültekintést, és sok mindenre oda kell figyelni, de mind logikusak és pont elegendő kihívást nyújtanak. Egy-egy akadály leküzdésével tényleg jó élmény volt folytatni a kalandot.
A hangulatra sem lehet panasz, a zenei anyag megkapó, a grafika pedig meglepően szép. A felső nézet miatt ugyan nem látunk semmit közvetlen közelről, de ami mégis eljut hozzánk, az ízléses, különös tekintettel a fényekre, amelyek központi szerepet játszanak. A játék elején felbukkanó kézzel festett képek pedig kifejezetten esztétikusak, és egyéni stílusuk van.
Nem tökéletes a Shepherd of Light sem, a története maximum alibinek tekinthető, a felhasználható elemek pedig csak ezért tartanak ki bő másfél órán át, mert az előző címhez képest sokkal okosabban kombinálták őket a fejlesztők (ezzel nagyjából azonos hosszúságúak). Ettől még a maga rövidsége ellenére csak ajánlani tudom a Shepherd of Light-ot, szerintem simán kérhettek volna pénzt érte. Erre szokták azt mondani, hogy ingyenes gyöngyszem.
Under What?
A három közül az Under What? a legkülönösebb. Dan Gartman tavaly augusztusban megjelent alkotása nehezen nevezhető játéknak, még úgy is, hogy rendszeresen kiállok amellett, hogy például a sétaszimulátorok kérdés nélkül a kategórián belül vannak.
Lényegében egy rövid képregényen kattinthatunk végig, néhány helyen pedig párbeszéd-opciókat is kapunk. Ebből bontakozik ki egy abszurd, néha egészen vicces történet, amelynek abszolút semmi értelme nincs. Bár a humora néha fárasztóbb, mint egy ultramaraton, néhányszor megmosolyogtatott, és összességében egy meglepően emlékezetes élmény maradt bennem.
Más kérdés, hogy ez egész nagyjából öt percig tart, és mivel az egyes válaszopciók csak a beszélgetőpartnerünk reakcióját változtatják, az összes lehetőség három kör alatt végigpörgethető. Ez kő kemény negyedóra, úgy, hogy ebben már rengeteg ismétlődés van, hiszen a fő folyásirány nem változik. Ez azért kár, mert hiába groteszk, ahogy egy vízbe esett halász és egy hal szójátékokkal tarkított eszmecseréjéről van szó, én nagyon vártam volna még néhány kreatív megszólalást vagy különös csavart.
Maguk a rajzok egyébként tetszetősek, a zene is határozottan kellemes, a minimalista hangeffektek pedig illenek hozzá. Ingyenességének köszönhetően tehát érdemes lehet kipróbálni, de nem szabad egy könnyed képregénynél többet várni. Ez nem igazán egy játék, és szinte sértésszámba menne, amennyit hajlandó lennék érte kiadni. Igaz, így, hogy bérmentve az enyém lett, nem bántam meg a rá fordított perceket.
Ezt a három címet tehát bátran előkaphatjátok, ha kifogytatok az ötletekből, de igazán ajánlani csak a Shepherd of Light-ot tudom, a többi csak unaloműzésre alkalmas. Nem ígérek semmit, de lehet hogy a közeljövőben még érkezem IndieMix-szel, hiszen kis indie címekkel Dunát lehetne rekeszteni.