Ismét összegyűlt három olyan cím, amely talán túl rövid ahhoz, hogy teljes kritika készüljön belőlük, így itt az idő egy új IndieMix-hez. Ezek a tavasszal, illetve a nyár legelején megjelent címek mind kalandjátékok, és egyikük sem sikerült kiemelkedően, de mégis van köztük két masszívan ajánlható, ha valaki egy rövid, de kellemes kikapcsolódást keres. Mivel ezúttal egyetlen nagyon elvont, vagy nehezen értékelhető alkotás sincs a bemutatottak között, az egyes játékokat pontozni is fogom, hogy egyszerűbb legyen őket betájolni a skálán.
[h]The Fabled Woods[/h]
A három közül a The Fabled Woods sikerül a legkevésbé acélosra, de egy remek tanulsággal mégis szolgáltatott – az indie-címeknek legtöbbször csak egy dobása van, és ha azt elpuskázzák, akkor azt szinte lehetetlen helyrehozni.
A CyberPunch Studios sétaszimulátora egy titokzatos erdőbe kalauzol minket, ahol névtelen és teljesen ismeretlen karakterünk a hely múltjába akar leásni. Ebben minden fejezetben egy-egy narrátor lesz a segítségére, akik a saját történetüket mesélik el, miközben felfedezzük a vadont. Na jó, a felfedezés talán kicsit erő szó, a rettenetesen lineáris úton ugyanis csak a látvány írható fel egyértelmű pozitívumként a The Fabled Woods javára.
Az őszi erdő gyönyörűen fest, a leveleken átszűrődő fény, a szépen fodrozódó víz és a naplementében fürdő kanyon képes néhány pillanatig rabul ejteni. Ennek az erdőnek van egy varázsa, hangulatos benne ballagni, és bár nem lett olyan reális és megkapó, mint a Someday You’ll Return tájai, a tálalás ezen része megsüvegelendő. Cserébe máshol látványosan magasról tettek a részletgazdagságra, és egyes (közelről is megforgatható) tárgyak simán elhitetnék az avatatlan szemlélővel, hogy valahonnan a PS3-generáció elejéről származnak.
Maga a játékmenet nem kifejezetten lebilincselő: a megtalálható tárgyak csak egy része interaktálható, és a többségükhöz sem monológ, sem rendes funkció nem tartozik, maximum a széntabletta-fogyasztást segíthetik elő, amikor a retek textúrákat kényelmetlen közelségbe hozzák. A kalandjátékos elemek rettenetesen egyszerűek, és feleslegesnek is hatnak, miközben az egyszerű sétálást sem sikerült zökkenőmentesen megoldani. A játék tele van láthatatlan falakkal, kisebb bugok ütik fel a fejüket, és bokamagasságú tárgyakban tudunk megakadni.
Az egyetlen különlegesebb játékelem az emlékezés, amellyel a múlt nyomait követhetjük, hogy végül egy kulcstárgyat megtalálva egy képzelt világban rakhassuk össze a sztori elszórt darabkáit. A nyomkövetés sajnos körülményes, a képességünket folyamatosan újra kell aktiválni, kezdetben nem mondják el a játékszabályokat, és a végső tárgy elhelyezését sem nevezném a pályadesign csúcsának.
A széthulló világban játszódó, a nagy megfejtéseket tartalmazó részek már egy fokkal jobbak, itt azzal volt a problémám, hogy maguk a karakterek és a történések egy része abszolút érdektelen. A történetnek vannak erősebb pontjai, a misztikum helyenként korrekten működik, a feljegyzésekben olvashatunk hátborzongató részleteket, de semmi igazán átütőt nem tapasztaltam. Maga a történet összességében így is korrekt, még úgy is, hogy a nagy csavar jó előre megsejthető, és nem az okosan tálalt információk, hanem a sablonosság miatt.
Összességében nem tudok haragudni a The Fabled Woods-ra. A hangulata kellemes, a története nem nagy durranás, de nem is logikátlan vagy igénytelen. Sajnos a kevés játékeleme sem működik zökkenőmenetesen, és egy sétaszimulátorhoz így is kevés az a hatás, amit el tud érni. A legfőbb probléma azonban az volt, hogy a maximum másfél óráig tartó kalandot kezdetben 17 euróért kínálták, ami kicsit abszurd a játék minőségét is figyelembe véve. A borsos ár nem is talált nagy népszerűségre, a kezdetben kifejezetten sok bug sem volt biztató. Hogy emiatt maradt-e le a népszerűségről, azt nem tudom, de az biztos, hogy azóta hiába csökkentettek az áron, és hiába javították ki a hibák nagy részét, ez már senkit sem érdekel. Egy indie-játék a legtöbbször a megjelenés hetében tud megragadni: ekkor mennek ki az e-mailek a kívánságlistákról, ekkor jelennek meg az utolsó előzetesek, ekkor látnak napvilágot a kritikák. Egy darabig megjelenhetnek streamekben, videókban, szájról szájra terjedhet a jó hír, de ezután a túltelített piac elnyel mindent, ami nem biztosította a felszínen maradását. Sajnos most már késő ezekhez a változtatásokhoz, a The Fabled Woods nem futott be. Más kérdés, hogy lehet, hogy a jelenlegi 10 eurós ára is kicsit több, mint amennyit érdemes kiadni érte.
Cím: The Fabled Woods
Kiadó: Headup
Fejlesztő: CyberPunch Studios
Megjelenés dátuma: 2021. március 25.
Műfaj: kaland, sétaszimulátor
Értékelés: 4/10
[h]Papetura[/h]
A Papetura egyike azoknak az alkotásoknak, ahol nem tudom nem becsülni a készítők munkáját és odaadását, de mégsem tudtam kellően élvezni a játékot. A Petums nevű fejlesztőcsapat hat éven át dolgozott a projekten, az összes díszletet papírból készítették el, ezáltal biztosítva egyedi megjelenést a játéknak.
A körítés azonban nemcsak, hogy nem szokványos, de kifejezetten látványos is. Az egyedi formavilágú, parádésan bevilágított tereptárgyak együtt egy kreatív látványvilágot alkotnak, ahol szinte minden képkocka screenshotért kiált. Ha mindehhez hozzávesszük a szereplők megkapó dizájnját és a háttérben meglapuló, megnyugtató zenét, látható, hogy a készítők mindent megtettek egy hangulatos környezet létrehozásáért.
Sajnos a történetbe már nem szorult ennyi kreativitás. A Pape nevű, folyton morcos papiruszlény megszökik börtönéből, és felveszi a harcot a papírvilágot lángba borító ellenségével. Ebben a kicsit groteszk világban egy Tura nevű, macskaszerű lény kíséri el, és segíti Papét. Vagyis dehogy segíti, szegényt teljesen kihasználja Pape, ha kell evezőnek, ha kell, feneketlen zsáknak használja, és még aknavetőként is megállja a helyét. Nos igen, nem kevés abszurd dologgal találkoztam a játék során, és ezek sajnos inkább elmondva különlegesek, játék közben megtapasztalva csak simán furák. Hiába hangzik izgalmasan egy szégyellős plafonféreg vagy a rugdosás hatására haladó pénztárcaállatka, út közben alig tudja elterelni a figyelmet a sablonos és gyengécske történetről. A lezárás legalább aranyos, és úgy általában egyszerre végtelenül bizarr és cuki a Papetura.
A játékmenet eleinte a klasszikus point & click szabályokat követi, és nem is működik rosszul. Van néhány tényleg kreatív feladvány, időnként a pályatervezés is jó, igaz, máskor nem kifejezetten érthető, hogy mit kell tennünk. Ezekre az alkalmakra jó a hint-rendszer, amit egy ügyességi minijátékkal érdemelhetünk ki – szimpatikus húzás, hogy tennünk kell a segítségért.
Ha már ügyesség, bekerült pár erre alapozó szekció is. Ez valahol megfelelően szuperál, de valahol csak inkább idegesítő és véletlenszerű, mint például az általam látott egyik legrosszabb horgászat közben. Pár ilyen csak időhúzásnak tűnt, ahogy a gyök kettővel haladó főszereplő sem segített hozzá a jól eltöltött idő érzetéhez.
És ez a baj a Papteurával, hogy bár rendkívül rövid, másfél óra alatt a végére lehet érni, de ennyi időre sem tudott magába szippantani. Nem sok része kifejezetten rossz, és muszáj elismernem a háttérben meghúzódó emberfeletti munkát, de nekem nem jött be. A 10 eurós ára viszont egyáltalán nem sok érte, és legalább valami tényleg egyedit kaphatunk ennyiért a kezünkhöz.
Cím: Papetura
Kiadó: Petums
Fejlesztő: Petums
Megjelenés dátuma: 2021. május 7.
Műfaj: point & click kaland
Értékelés: 7/10
[h]The Magnificent Trufflepigs[/h]
Amióta megtudtam, hogy az Everybody’s Gone to the Rapture vezető tervezője dolgozik a The Magnificent Trufflepigs-en, ráadásul a Firewatch-hoz hasonló lesz a koncepciója, nem volt kérdés, hogy elő fog kerülni egy cikkemben valamilyen formában. Végül kiderült, hogy megérte várni, de az is biztos, hogy a jelenlegi formátum nagyon is kényelmes lesz a feldolgozására – így talán kevesebbet kell foglalkoznom az elbaltázott részeivel, és egyszerűbb lesz megindokolnom, hogy tulajdonképpen miért is tetszett.
A felütés szerint Beth egy fülbevalót szeretne megtalálni egy hatalmas farmon, mivel annak idején annak a párját meglelve aratott helyi szenzációt. Most, hogy az élete szétcsúszóban van, úgy érzi, az segít rajta a legtöbbet, ha az ékszer másik felét is felkutatja. A projekthez régi barátjának, Adamnek a segítségét kéri, és fémdetektorral neki is rontanak a több hektáros területnek. Csak egy hetük van, mielőtt a terület új tulajdonosra talál, de talán nem is a fülbevaló lesz a legfontosabb dolog, ami a legelőkön kettőjükre vár.
A The Magnificent Trufflepigs nem erős az első benyomásokkal és nem is igazán őszinte. Az első tíz percben nehezemre esett nem tökön szúrni magam a fél perc séta után menetrendszerűen bejelentkező, mozgást lelassító walkie talkie-hívásoktól. Aztán ahogy szépen lassan elengedi a kezünket a játék, kicsit javul a helyzet, de mindenképpen elrettentő lehet a nyitány. Aztán lépten-nyomon át is vagyunk verve: ez elvileg egy romantikus történet, de egy vegyszeres csótányirtásban több romantika van, mint itt. Sokkal jelentősebb viszont, hogy a játék nagyon is meggyőzően hiteti el velünk, hogy van jelentősége, hogy mit is és hogyan csinálunk, pedig valójában nincs.
A fémkeresés rettenetesen egyszerűen működik. Csak lóbáljuk magunk előtt ezt a hosszú rudat, és várunk a megváltó csipogásra, amit aztán követve megtalálhatjuk a felszínen, vagy az alatt rejlő kincseket. A keresést egy frappánsan színkódolt jelzés is segíti a képernyő tetején, így ez a mechanika ha nem is túlságosan izgalmas, de legalább zökkenőmentes, és helyenként kifejezetten relaxáló. Az ásás kemény kétgombos QTE-it mondjuk nem tudom őszintén körülrajongani, sőt, tovább taszítják az egészet a ismétlődés posványába, de a nyugodt pepecseléshez ez is elmegy. A probléma ott van, ha valaki komolyan úgy gondolja, hogy itt a fémkeresésen lesz a hangsúly.
Eleinte kifejezetten frusztrált, hogy a felét sem tudom átfésülni a kijelölt területnek, és már haladunk is tovább, hogy hamar lemerül a detektor, hogy nem tudom megtalálni az amúgy kifejezetten érdekes helyi legendákhoz tartozó tárgyakat. Azonban az egész csak szemfényvesztés, mert lényegében mindegy, hogy a területek melyik részén kutatunk, a történet szempontjából fontos tárgyakat így is, úgy is megtaláljuk. Ha kicsit lassabbak vagyunk, csak annyit bukunk, hogy kevesebb söröskupakot és egyéb szart találunk, ami azért nem kifejezetten nagy érvágás.
Amikor rájöttem, hogy csak el kell engedni a maximalizmusom és sodródni az árral, nem csak a keresgélés lett sokkal nyugodtabb, a hangulat is sokkal jobban átjött, és nem zavartak a még így is gyakran jelentkező rádióbeszélgetések. Ez utóbbiak itt is központ szerepet töltenek be, Beth és Adam nem csak telefonon küldözgetik egymásnak a megtalált kacatok képeit, de utána szóban is megbeszélik a látottakat, és így kifejezetten sok érdekes, vagy éppen gyanút ébresztő, múltba mélyedő beszélgetésnek lehetünk tanúi.
A két karakter kifejezetten érdekesen épül fel, főleg Beth krízise, és a két nagyobb fordulat is remekül működik. Külön szimpatikus volt, hogy nem hatásvadász módon lettek az arcunkba nyomva, hanem fokozatosan lettünk rávezetve, a nagy megfejtés a végén nincs is kimondva, és így sokan csak utólag tudták meg, hogy nem minden úgy van, ahogy ők gondolták. Lehet, hogy aki azt várja, hogy majd a végén egy letaglózó felismerés lesz, az csalódik, mert nem kifejezetten nehéz kikövetkeztetni a dolgokat, de szerintem nem volt erre szükség.
A The Magnificent Trufflepigs ugyanis nem akart nagyot szólni. A grafikája technikailag szerény, de összképre kellemes és hangulatos, a szinkronszínészek nem nagy nevek, de remekelnek, a játékmenete bár kicsit körülményes, de hosszú távon mégis megnyugtató lehet, és mindez csak másodrangú a történethez képest. A sztori egyre jobban érdekelt, végig beszippantott, és kifejezetten okos eszközökkel vezeti rá a játékost a központi motívumára. Nem lesz nagy meglepetés a végén, és nem itt lesz a leghatásvadászabb a konklúzió, de egy elgondolkodtató, megérintő élményben volt részem. Persze ehhez is kell egy megfelelő lelkiállapot és hozzáállás – aki nem kedveli a sétaszimulátorokat, és nem képes sok mindent alárendelni a történetnek, az kerülje el ezt a játékot, a többieknek viszont megérheti, különösen egy leárazáskor.
Cím: The Magnificent Trufflepigs
Kiadó: AMC Games
Fejlesztő: Thunkd
Megjelenés dátuma: 2021. június 3.
Műfaj: kaland, sétaszimulátor
Értékelés: 7/10