Az AMC nem tökölt az elmúlt években, ha a sorozatairól volt szó. A sétáló holtak mellet könnyedén vágták bele fejszéjüket első ránézésre kevésbé érdekes fákba is. Például a haldokló kémia tanár történetébe, aki metamfetamin előállítással próbálja biztosítani a családja jövőjét. A két sorozatot pedig siker koronázta.
Így nagyüzemre kapcsolva, még 2015-ben elkezdték kiszórni a spin-offokat. Először a Breaking Bad előzményéül szolgáló Better Call Soul-t, majd a The Walking Dead társ-sorozatát, a Fear the Walking Dead képében.
A közben kialakult hype a fő sorozatok körül pedig biztosította az AMC-t abban, hogy amit csinálnak az működik. Ezért még ugyanebben az évben elindították az első blikkre szintén nem túl érdekes alapokkal operáló, ám a felszín alatt többet mutató Into the Badlands-et.
Welcome to the Badlands
A sorozat alapvetése egyszerű. Több száz évvel járunk a természeti-, és az ember által okozott katasztrófák szaggatta jövőben. Milliók haltak meg, a nemzetek széthullottak. Az új világrendben, a japán feudalizmus mintájára felépülő társadalmi rendszer alakult ki. A sógunként funkcionáló bárók felosztották maguk között az egyetlen biztonságos(nak vélt) területet, a Badlands-et. Annak határain túl pedig a ködös legendák és a senkiföldje fekszik.
De az alapokon túl gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy az Alfred Gough és Miles Millar alkotópáros teljesen máshogy keveri a lapokat, mint a hasonló posztapokaliptikus történetek szokták.
A sorozatban bőven megférnek egymás mellett a steampunk és a western elemek. A keleti és nyugati világ motívumai a természetfeletti erőkkel. Így a modern kori szamurájok lovak helyett motorokon lovagolva vonulnak csatába a bárójukért, aki ópium vagy benzin kereskedelemmel biztosítja magát a többi báróval szemben. Mindeközben a háttérben a nagyobb csoportosulások árnyékában különös erők formálódnak.
Ennek megfelelően a pusztaságban a béke igen törékeny. A felek egymást marják az anyagi javakért vagy területért. Ebben fontos szerepet játszanak a bárók magán hadseregeként funkcionáló clipperek. A felállás ettől kezdve adott. Akinek a legtöbb és a legerősebb clipperei vannak, annak van nagyobb hatalma a pusztaságban.
A történet folyamán pedig a Quinn nevű báró legpengébb clipperjét, Sunny-t és egy M.K. nevű rabszolga srácot követhetünk. Akik egy elég látványosra sikerült találkozást követően nem kisebb dologra vállalkoznak, minthogy elhagyják Badlandset. Miközben a status quo szép lassan felborulni látszik körülöttük.
Karakterek Túlpörögetve
Mint azt a bevezetőben is felvázoltam, a történet alappillérjei elég soványkák. Ezt ellensúlyozandó a készítők ügyesen állították szembe a keleti értékrendet a nyugati szokásokkal és vice versa. Ami első hallásra engem is fejcsóválásra késztetett, de mégis működik.
Könnyedén ábrázolják együtt az amerikai rabszolgatartást idéző ópiumföldeket, a kínai harcművészeti iskolákra hajazó újonc kiképzéssel. Valamint a szamuráj kódexre hasonlító clipper szabájrendszerrel, ami üdítő elegyként kényezteti azokat, akik szeretik az ilyesfajta világépítést. Azonban ezt beárnyékolandó, a sorozat ezeket úgy darálja, mintha a fennmaradása múlna rajta.
Az első részben úgy záporoznak a fogalmak, a szokások és az események, mintha Rambo tárazta volna be őket. De általában véve is ütemezési problémák gyötrik a történet szerkezetét. Ami kicsit zavaró lehet eleinte.
Ez visszavezethető arra, hogy az első évad mindössze 6 részesre sikeredett. Feltehetőleg ennek tudható be az is, hogy a szereplők kidolgozása sincs a toppon. Sunny karaktere például a kötelező vívódó főhős. Motivációit folyamatosan próbálják felvázolni, de több kérdés merül fel velük kapcsolatban, mint amire az első évad választ ad.
M.K. pedig szintén a sablon értetlen kölyök lett, aki csak sodródik az árral. Az őt játszó Aramis Knight pedig nyugodt szívvel pályázhatna a Kit Harington életműdíjra. Színészi manírjai között ugyanúgy megtalálható a bamba bámészkodással előadott értetlen újonc arckifejezés. Valamint az enyhén nyitott szájjal és boci szemekkel prezentált “ártatlan vagyok” ábrázat.
Az őket körbe ölelő mellékkarakterek pedig sokszor minőségükben és jelentőségükben sem mutatnak túl az “egyszer valami közöm lesz a történethez” billogon. Így számomra messze a legérdekesebb Quinn karaktere lett. Aki a kötelező szemétláda, rossz apa és még rosszabb férj szerepkör mellett bár tologatja ide-oda a cselekményt, sajnos messze nem annyira kidolgozott, mint amilyen lehetne. Ami viszont egyértelműen viszi a hátán a sorozatot, az a látvány és az ahhoz szorosan kapcsolódó közelharci jelentek és azok koreográfiája.
Közel(-Kelet), s mégis oly Távol(-Nyugat)
A harc szép magyar szóval élve „badass” lett. A koreográfiák szinte a műfaj legnagyobbjait idézik. Még úgy is, hogy java részt a kínai filmekre jellemző “kötéltáncos” koreográfiát alkalmazzák. Ez olyan látványt és érzetet kölcsönöz a test-test elleni harcoknak, ami nemhogy kivenne az élményből, hanem inkább bele invesztálnak. A Sunny-t játszó Daniel Wu pedig bőven kitesz magáért ezen a fronton.
Sunny mozdulatai a végletekig profinak hatnak és minden mozdulatában érződik, hogy ő a legjobb clipper a sztyeppén és könnyű szerrel vív meg akár 4 emberrel is. Ugyanez sajnos nem mondható el a Quinn-t játszó Marton Csokasról, akinek a jelenetei szintén baromi erősre sikeredtek. De a vele szembeálló Emily Beecham leküzdi a képernyőről. Viszont még így is a kettejüké, ha nem is a legszebb, de a legsúlyosabb összecsapás az első évadban. A harc és a pusztuló világ kísérőjeként pedig külön elismerés jár a készítőknek a vizualitásért.
A színek bár túlzóan kontrasztosak és élesek, a látvány szinte lemászik a képernyőről. Ennek hozományaként a pusztaságról lőtt nagytotálok olykor baljósan támasztják alá, hogy ebben a világban nagyon nem stimmel semmi. Máskor pedig gondtalanul suhan végig a kamera a zöldellő ópium ültetvényeken, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Tippre ez nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését, viszont nekem személy szerint kifejezetten tetszett, hogy a szokásos fakó, szürkés, sötét látvány helyett nem féltek színeket vinni egy alapvetően nem túl vidámnak szánt történetbe. Ízlés dolga.
Verdikt
Az első évad rohamléptekben kifutott a végére és a készítők olyan fináléval zártak, ami annak ellenére, hogy nem terveztem a szériával hosszútávra, még engem is folytatásra sarkalt. Így akinek felkeltettem az érdeklődését, vagy csak egy akciódús sorozatot keres, annak jó hír lehet, hogy a március óta futó 10 részes második évad (ami várhatóan május végén fog véget érni) után az AMC már be is rendelte a harmadik évadot, ami pedig várhatóan 16 részes lesz. Így aki belevágna, annak itt az ideje ellátogatnia a pusztaságnak ebbe a keletiesen nyugati szegletébe.