John Scalzi legújabb regényében, ami Csak a Hold az égen címmel jelent meg, a Hold sajttá változik. Ennél többet nem is kell tudnotok róla, ez már tökéletesen behatárolja, hogy érdekelni fog titeket ez a könyv vagy sem. De ha csak egy kicsit is feljebb kúszott a szemöldökötök, akkor tartsatok velem, és részletesebben megosztom veletek miért érdemes adni egy esélyt Scalzi új alkotásának.
Sajtból van a Hold
A mindig remek humorral operáló sci-fi író ahogy tőle már megszokhattuk, kellő tudományos alappal is szolgál aktuális gondolatkísérletéhez, miszerint mi történne, ha az égi kísérőnk egyik pillanatról a másikra sajttá változna.
Azért írtam gondolatkísérletet történet helyett, mert néhány visszatérő sztori elemen és szereplőn kívül nem nagyon tudnánk meghatározni egy nagy átívelő történet. Úgy értem a cselekmény fő mozgatórugója nyilván az abszurd szituáció, hogy senki sem érti mi történt a Holddal. Inkább egy-egy fejezetnyi minisztorit olvashatunk, melyeket összeköt egy közös narratív keret.
A regény nagy részében az USA különböző területein élő emberek szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Scalzi így gondosan ízekre tudja szedni a teljesen szürreális problémát, és a társadalom minden szintjén megnézi, hogy milyen következményekkel járna, ha efféle felfoghatatlanul vicces és egyszerre drámai esemény bekövetkezne.
A Csak a Hold az égen tényleg minden olyan réteget érint, amihez az emberiségnek köze van. A felbukkanó karakterek beszélnek vallásról, politikáról, általános társadalmi kérdésekről. De az író alaposan körbejárja azt is, hogy a tudomány mit reagálna az egy ilyen helyzetben. Vagy, hogy mit jelent a sajt-hold a milliárdos techcégekre illetve magára az űrkutatásra nézve.
Borzasztóan érdekes, hogy a különböző rétegekből érkező emberek mennyi és mennyi aspektusból tudják megközelíteni ugyanazt a jelenséget. Van, aki megpróbál objektív maradni és a realitások talaján mozog. És persze akad olyan is, aki ezek után bármiben is nehezen talál értelmet.
Tejes napfogyatkozás
A sajttá változott Hold, az onnan a Föld felé tartó hatalmas sajtrög és a hamarosan esedékes napfogyatkozás is állandó beszédtémát biztosít a hétköznapi emberek, a popkultúra és igazából mindenki számára.
A kézzel fogható témák mellett jóval elvontabbak is előkerülnek. Ezek általában mindennaposak az életünk során, de amikor a mókuskerékben teperünk, nem biztos, hogy megállunk és értékeljük őket. Így ebben a kontextusban egészen más értelmet nyer a barátság, halál, harag, szerelem az olyan bizonytalan időkben, amikor lehet, hogy már csak nagyon kevés ideje van hátra az emberiségnek.
A Csak a Hold az égen egy teljes hold-ciklust követ végig, ami alatt bemutatja, hogy miként reagálnak az emberek az eseményre. Noha az alap hangvétel és atmoszféra könnyed, és gyakran humoros, a drámai él sem maradhat el. Hiszen két nevetés között simán lesz időnk egy picit megállni és megemészteni, hogy a bizarr jelenség mögött milyen mélyen emberi dolgok is történnek.
Verdikt
A könnyen összefoglalható high concept remek keretként szolgál, így Scalzi ki tudta kerülni, hogy egy szorosan összefüggő, átívelő cselekményt kelljen beletuszkolnia a könyvébe. Ami teljes érthető húzás volt a részéről, egyértelműen jobban működött így, hogy több, egymástól független részletben kaptunk egy átfogó képet.
A Csak a Hold az égen hangulatát, vagy műfaját tekintve humoros sci-fi szatíra, bizonyos tekintetben hasonlít a Ne nézz fel! című 2021-es filmhez. Simán el tudnám képzelni, hogy úgyszintén Adam McKay rendezésében egyszer ebből a regényből is elkészülhetne egy mozgóképes adaptáció.
A hangvétel ugyan könnyed, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne egy kompetens SF, vagy ne lenne mögötte megannyi magvas gondolat. A tudomány viszont nem adhat mindenre magyarázatot, és szerencsére nincs sajtszagúan túltolva. Scalzi kellő érzékkel csak annyira ment bele a tudományos részletekbe, ameddig éppen szükséges volt. Ezért nem lett a könyv feleslegesen okoskodó, de jó sci-fihez mérten bőven szolgál gondolkodnivalóval, és az olvasót sem nézi hülyének.
Természetesen a sztori végét nem áll szándékomban elspoilerezni, de az utolsó pár oldal azért kinyitott még pár kérdést, melyekre a válaszokat az olvasónak kell megtalálnia. Már ha egyáltalán léteznek válaszok.
A recenziós példányért hálás köszönet az Agave kiadónak!