Az utóbbi időben rájár a rúd a DC-re. A Shazam! Az istenek haragja minden volt, csak éppen szórakoztató nem, a Flash – A Villám pedig villámgyorsan katapultált a mozikból. Látván a totális érdektelenséget a klasszikus szuperhősfilmekkel kapcsolatban, komoly aggályaim merültek fel cikkünk alanyával, a Kék Bogár című alkotással kapcsolatban. A félelmeim szerencsére végül nem váltak valóra, viszont az örömöm sem lett teljesen felhőtlen.
Mikee írása
A gettóból jöttem, mesterségem címere..
Vegyük sorra, hogy mi tetszett és mik voltak a főbb problémáim a filmmel kapcsolatban. A sztori felütése kifejezetten érdekes. Adott a főhős, Jaime Reyes (Xolo Maridueña), aki az egyetem után hazatér szülővárosába, Palmera City-be, hogy szerezzen magának valami jólfizető állást. A családja ugyanis pénzügyi problémákkal küzd, a gonosz helyi nagyvállalat, a Kord pedig nem túl kecsegtető cég egy frissdiplomás számára.
A szerencse aztán a hősünkre kacsint egy ősi biotechnológiai szuperfegyver, a szkarabeusz „személyében”. A lény a srácot szemeli ki az új gazdatestének, aminek köszönhetően testpáncélt, spéci fegyverarzenált és menő képességeket is kap az ifjú amigo. Természetesen mások is felhasználnák a szkarabeuszt, Victoria Kord (Susan Sarandon), a kvázi „főgonosz” például szuperkatonákat gyártana a bogár „segítségével”.
Főhősünknek össze kell szednie magát, kénytelen felvenni a harcot és megbarátkoznia az új helyzettel, a küzdelem során pedig a családja mellett Jenny Kord (Bruna Marquezine), a főboss unokahúga is a segítségére lesz.
Nem fordítasz hátat egy családtagnak
Igazából a Kék bogár sztorija ismerős panelekre épít, amivel nem is lenne baj. A klisék mellé ugyanakkor egy tonnányi giccs is társul. Az alkotók jól láthatóan a Pókember és a Vasember filmekből merítettek ihletet, Jaime fokozatosan ismeri ki a páncélt és az új képességeit, ami jópár vicces és komikus szituációt eredményez. A klasszikus felnövéstörténet mellett az alkotók nem győzik kihangsúlyozni a család fontosságát. Komolyan én már ott tartottam, hogy nem lepődtem volna meg, ha egyszer csak begurul Vin Diesel a fekete dodge challenger-jével.
„A nagy erő nagy felelősséggel jár” – tartja a klasszikus idézet. Na ezt annyira komolyan vették a készítők, hogy itt is kaptunk egy Ben bácsit. A drámaibb vonal mellett vicces jelenetekből sem volt hiány, amiken még néha nevetni is tudtam. Szerencsére nem tolták fullba a kretént, a mexikói családtagok pl. egész jópofák lettek, különösen Jaime Reyes kishúga, Milagro és az ex-partizán nagymama viszi el a prímet. Természetesen van egy vicces, kicsit bogaras nagybácsink és egy elképesztően klisés, felszínes gonoszunk. Susan Sarandon próbált életet lehelni a karakterbe, sajnos nem rajta múlott, hogy a végeredmény inkább lett röhejes, mint komolyan vehető.
Egy bogár élete
Szerencsére a kék bogarat alakító Xolo Maridueña színészi játékára nem lehet panasz, remekül hozta a csupaszív, önmagát kereső, kissé naiv srác karakterét. A látványvilág is a helyén van, a bogárpáncél eszméletlen jól néz ki, egyfajta szimbiótaként nekem kicsit Venomra hasonlít a ruházat.
A harcok jól lettek összerakva, az összecsapások során szerencsére mellőzték a rongyosra járatott slow motion effekteket. Az külön tetszett, hogy a bogárnak van szabad akarata, nem csak egy szimpla „kitinpáncél”, sokszor ad hoc módon, a saját belátása szerint cselekedett. A felcsendülő dallamokkal sem volt gond, a zenék egész jól passzoltak az adott jelenet hangulatához.
A könnyed, poénosra vett hangvétel mellett a film nem rest húsbavágó társadalmi kérdésekkel is foglalkozni, van itt gazdag/szegény ellentét, sőt, olyan problémákra is reflektál a Kék Bogár, mint az illegális bevándorlók és a migráció témaköre. Természetesen ezek a témák nincsenek kifejtve, csak érintőlegesen foglalkoznak velük. Ettől függetlenül én örültem neki, hogy egyáltalán ilyenre is vették a fáradtságot a készítők.
Egy közepes popcorn lesz nagy kólával
Mindent összevetve, a Kék Bogár nem lett egy vállalhatatlan alkotás. A poénok egész tűrhetőek, a látvány jobb, mint a DC-átlag. A sztori nem tartogat ugyan meglepetéseket, a giccset és a kliséket leszámítva egy korrekt szuperhősös filmet kaptunk. A DCEU körüli bizonytalanságot látva nem tudom, hogy ennek mennyire volt létjogosultsága, mindenesetre én várom az esetleges folytatást.
A stáblistás jelenet után bennem még van némi remény, hogy a kék bogár még visszatér a vászonra. Mindenesetre én remekül szórakoztam ezalatt a két óra alatt, elnézve a nemrégiben debütált DC-filmeket, ez nem kis teljesítmény a bogártól.