A Flash mozifilm évekig tartó huzavonája, és hánytatott sorsa ellenére nagy nehezen csak elérte a mozik vetítőtermeit. A produkció számos rendezőt felzabált, és a címszereplőt alakító, botrányairól elhíresült Ezra Miller is rendesen tett azért, hogy az optimistább hangok is kifejezzék aggodalmaikat.
Innen szép nyerni – tartja a mondás. Noha a Flash – neki legyen hagyva – tényleg próbálkozott, mégsem volt képes megmenteni azt a vonatszerencsétlenséget, amit eddig DCEU-nak neveztünk.
Tescós Flashpoint
A sztori nem meglepő módon a képregény-rajongók körében jól ismert Flashpoint Paradoxot vette alapul. Az egyik legnépszerűbb DC-event egy párhuzamos valóságba kalauzolta az olvasókat, és nézőket (a történetből 2013-ban készült egészestés animációs film nagyobb tisztelettel nyúlt az alapanyaghoz és minőségben is többet nyújtott).
A Flashpointban Barry Allen visszautazott az időben, hogy megváltoztassa a múltat. Ahogy az várható, a pillangóhatásnak köszönhetően minden balul sült el, és egy párhuzamos világba került. Az élőszereplős Flash-film is ezzel a koncepcióval indul neki, de nagyjából itt ki is merül a hasonlóság a képregényes sztori és a mozi között.
A DCEU korábbi és aktuális helyzete sem afelé tartott, hogy kiaknázzon minden potenciált, így nem sok elvárással ültem be a moziba. A Flash ugyan néhol meglepett, és általába véve jól szórakoztam, de végeredményben egy közepesnél alig jobb színvonalat tudott kipréselni magából.
Barry és Barry – A két flash legény
A film az eddig ismert hánytatott sorsú és kaotikus DC filmes univerzumban játszódik, az Igazság Ligája eseményei után valamikor. Barry Allen (Ezra Miller), vagyis Flash már a Liga teljes értékű tagja, de még nem bíznak rá nagyszabású feladatokat.
A készítők próbálták beletuszkolni legalább egy-egy cameo erejéig a többi Liga-tagot is, de a DCEU romjain ez már csak kínos szenvedésnek tűnt, semmint felemelő pillanatoknak. Batmannek (Ben Affleck) kicsivel több szerep jutott az első fél órában, de Affecken látszott, hogy szívesebben lenne valahol rohadtul máshol, mint ennek a filmnek a forgatásán.
Gal Gadot is tiszteletét teszi egy jó kétperces snittben, de Aquaman, Cyborg és Superman hiányát kényesen igyekeztek elmaszatolni.
Miután túlvoltunk az első arcpirítóan gusztustalan CGI-akción, el is kezdődik a film tényleges cselekménye. Barry rájön, hogyan tud visszautazni az időben, és eltökéli, hogy változtat a múlt eseményein. Megmenti anyját tragikus halálától, ezáltal ártatlanul vádolt apján is segíthet. Újra együtt lehet a boldog család, mi baj lehet?
Nos, a téridő szövetével sosem éri meg vacakolni. Barry összefut múltbeli énjével, aki így boldog családban nevelkedhet. De az infantilis hülyegyerek Barry nem becsüli azt, amije van, és úgy általánosságban felelőtlenül viselkedik.
Igazság Ligája – kicsit másképp
Mivel jövő-Barry szétcseszte az idősíkokat, a bevált arcokra nem számíthat, amikor megjelenik Zod tábornok, hogy mindent ledúrjon a Földön. Megpróbálja összeverbuválni az Igazság Ligáját, de ebben a világban nagyjából semmi sem úgy alakult, ahogy az ő univerzumában, így improvizálnia kell.
Sikerül rábeszélni a helyi Bruce Wayne-t (Michael Keaton), hogy öltse magára a denevér jelmezt, majd elmennek Szibériába megmenteni Superman reményében az ott fogva tartott kriptonit. Nem árulok el spoilert, hogy nem Kal-elt találják ott, hanem unokahúgát, Karát (Sasha Calle). Közösen összefogva próbálják megállítani Zodot, és megmenteni a világot. Azonban nem minden úgy alakul, ahogy azt tervezték.
Hány éves vagy, Batman?
A történet nem kínál túl sokat, pláne a képregény ismeretében, de amit vállal, azt azért rendre teljesíti is. Ugyan a két Barry közti kommunikáció legtöbbször rohadt fárasztó és botrányosan infantilis, megvoltak a maguk kiemelkedő pillanatai is. Néhol betalált a dráma is, párszor a poénok is ütöttek, és a színészekre sem lehet panaszunk. Nagy kár, hogy Ezra Miller és a botrányai ennyire beárnyékolták az egész filmet, mert egy egészen tehetséges színészről van szó. Nagyon jól hozta mindkét alteregóját, úgy érződik, hogy ő megtett mindent a karakterért. Amikor kilóg a lóláb, az leginkább a forgatókönyv baromságainak köszönhető, nem pedig az ő kvalitásainak.
Keaton is láthatóan komfortosan érezte magát a bogaras Batman képében, és még ha maga a karakter nem is ad hozzá sokat a filmhez, mindenképpen okos döntés volt őt visszahozni. Egyrészt tök jó, hogy nem egy mezei cameo erejéig integetett be, hanem egész sok játékidőt kapott. Másrészt sokkal eladhatóbbá vált így a film is. Illetve érdekes módon tényleg nem feltétlenül indokolt az ő szerepe, mégis rendre lopja a show-t minden alkalommal, amikor feltűnik a vásznon.
És érdemes még Sasha Calle-t is kiemelni, mint Supergirl. Rajta abszolút észrevehető, mennyire magáénak érezte a karaktert. Mindent beleadott, hogy egy igazi badass kriptoniként pépesre verjen mindenkit, aki az útjába kerül.
Nincs olyan multiverzum, ahol jól néznek ki a filmek?
Az egyébként remekül koreografált akciójelenetek hatását tovább emelték az ütős dallamok is. Kellemes meglepetés volt, hogy az amúgy fantáziátlan stock hőszenék mellett rendre felcsendültek elég jól megkomponált zenék is, legyen szó eredeti score-ról, vagy licenszelt muzsikáról. Főleg a Keaton-féle Batman téma újradolgozása tudott mindig egyszerre nosztalgikusan és baromi menőnek hatni.
Viszont nem mehetünk el amellett, hogy a Flash milyen rettenetesen szarul néz ki. Hiába a kreatívnak mondható akciójelenetek sora, a jól kitalált és látványosnak szánt képsorok, ha a VFX-es brigád nem tud megfelelő munkát végezni. Ismerjük az indokokat, nem a speciális effekteken dolgozókat okolom, hiszen az ő státuszuk csak nem akar javulni. De akkor sem lehet elmenni amellett, hogy 2023-ban egy CGI-jal telített szuperhős mozi úgy néz ki, mint egy 10 évvel ezelőtti videojáték átvezetői.
Olcsó, műanyag-hatású karakterek, bűn ronda effektek, és a segghülyén megcsinált kronogömb szegmensekről inkább nem is akarok beszélni. A film nagy részében teljesen hazavágta az élményt, hogy ilyen szinten vállalhatatlanul nézett ki.
Verdikt
Összességében a Flash jó indulattal egy szerethető hülyeség lett, ami néha kilesekszik a középszerből. De pont csak annyira, hogy megnézze milyen a levegő, majd azonnal bújik vissza a komfortos langymelegbe. A sztoriban iszonyatos mennyiségű potenciál van, de a film nem tudott élni vele; csak a felszínt kapargatta. Azonban, amire a saját keretein belül vállalkozott, azt magabiztosan hozta.
A drámainak szánt jelenetek nagy része jól működött, és a színészek is kitettek magukért. A két Barry szenvedéseit gyakran borzasztó kellemetlen volt nézni, és nagyon hamar fárasztóvá válnak. Máskor meg teljesen jól működik együtt önmagával Miller (na, ezt fura volt leírni). És amikor a film nem idétlen slapstick humorral próbálkozik, akkor képes egészen vicces is lenni.
A látványról semmi jót nem lehet elmondani, úgy szemétre való, ahogy van. Viszont a zenék teljesen rendben vannak, és egyéb technikai fronton is okésan muzsikált.
Aki ezen a ponton már elengedné a DC mozis univerzumának a kezét, azt teljesen megértem. Egyszerűen képtelenek voltak egyben tartani ezt az egészet. És már a Black Adam is bebizonyította, mennyire fogalmuk sincs arról a Warnernél, hogy mi a francot kezdjenek ezekkel a karakterekkel és történeteikkel. A végére egy teljes mértékben érthetetlen katyvasz, hogy mikor és hol játszódnak ezek a filmek és melyik színészeket láthatjuk viszont. A Flash még ha nem is egy hard resettel, de egy soft reboottal valamennyire megpróbált utalni rá, hogy új időszámítás jön. Majd meglátjuk. Felkészül: James Gunn DC-univerzuma