Míg a Marvel Cinematic Universe-t is sorra érik a kritikák, hogy a negyedik fázis kicsapongó és nem méltó az elmúlt évtizedhez, addig a DC együgyűen vigyorog, mert nagyon úgy néz ki, hogy nekik soha nem is volt tervük. Pedig ahogy többször is elhangzik mai filmajánlónk tárgyában, a Black Adam-ben, a “rossz terv is jobb, mint ha nincs terv”.
Viszonylag aktívan követem a filmipart, és saját belátásom szerint naprakész vagyok a blockbuster szuperhős mozik kapcsán. Azonban már én sem tudom követni a DC filmes univerzumának a gondolatmenetét, vagy hogy milyen alapon akarják önállóan, külön kezelni egyes filmjeiket, miközben egyértelműen tudomást vesz korábbi alkotásokról.
A Black Adam igyekszik szuverén filmnek mutatkozni, de számtalanszor saját logikai medvecsapdáiba rohan, amitől a játékidő során újra és újra szétesik, és egyre nehezebben kaparja össze magát. Ettől függetlenül is egy szórakoztó popcorn mozi, de nagyon erősen a helyén kell kezelni.
[h]A bosszúálló bajnok[/h]
A prológusban az időszámításunk előtti 2600-ban járunk a fiktív Kándak területén. Itt élt egy zsarnok király, aki egy roppant értékes ásvány, az eternium (nem összekeverendő a kriptovaluta ethereummal) megszerzésére bármilyen eszközt kész volt bevetni. Rabszolgasorba taszította a népet, és mindenkit elpusztított, aki fel akart lázadni ellene. A célja az volt, hogy tiszta eterniumból elkészítsék neki Sabbac koronáját, ami felvértezné őt a pokolbeli démonok erejével.
Azonban egy napon felbukkant egy bajnok, Teth-Adam, aki megkapta az ősmágusok erejét, majd hozzálátott a bosszúhoz. A királlyal való csörtéje után 5000 év álomra szenderült, és máris ugrunk napjainkba. A helyszín még mindig Kándak, Adrianna (Sarah Shahi) és társai pedig a korona nyomába erednek, hogy megszerezzék és aztán elrejtsék azt, mielőtt rossz kezekbe kerülne. A filmből ugyan nem derül ki, hogy ezt rajtuk kívül bárki is keresné, de később aztán hirtelen úgy csinálnak, mintha mindvégig mutatták volna a motivációt az ellenlábas oldaláról.
Adriannáék meg is találják a koronát, de rajtuk ütnek a helyi elnyomó Intergang-es pribékek, a nő pedig végső elkeseredettségében felébreszti Teth-Adamot (Dwayne Johnson).
Azt el kell ismerni, hogy a címszereplő első jelenete roppant hatásos volt. Itt már egyértelművé tették, hogy az egykori bajnok, nem egy hős fehér lovon. Itt aztán fröccsent a vér, végtagok szakadtak le, emberek robbantak fel. Reménykedtem benne, hogy végig marad ez a színvonal és egy szavam nem lehet majd a Black Adam ellen. Tévedtem.
[h]Az Igazság társaság odaát van[/h]
Amint Teth-Adam letudta első mészárlását, a Suicide Squadból ismert Amanda Waller elő is húzta a seggéből az Igazság Társaságot (Justice Society), hogy állítsák meg a metahumán gyilkológépet. A Társaság tagjai Ciklon (Quintessa Swindell), az ifjabb Atomcsapás (Noah Centineo), Sors Doktor (Pierce Brosnan) és vezetőjük, Sólyomember (Aldis Hodge).
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ők eddig hol a francban voltak? Ha ez egy önálló alkotás lett volna, akkor a kérdés irreleváns, és ezen nem akadna fenn senki. De elejétől kezdve kacsintgat az Igazság Ligája szereplőkre, és az Amanda Wallert alakító színésznő (Viola Davis) személye is ugyanaz maradt, mint eddig. Szóval feltételezhetjük, hogy egy azon univerzumban játszódik a Black Adam is, mint a többi eddigi DC-alkotás (nyilvánvaló kivétel a Joker és a The Batman). A film viszont egy elejtett félmondattal sem próbálja megmagyarázni, hogy a másik szuperhős csapat eddig hol volt és mit csinált.
Ebből fakadóan a szereplőket sem ismerjük meg igazán. Ott van Adrianna és geek fia, akik a morális szócsövek a nézők felé, Ciklon és Atomcsapás pedig csak úgy vannak. Utóbbi kettő szájából elhangzik néhány mondat, de karaktereiknek sem haszna, sem pedig értelme nem volt. Aztán ott van Carter Hall, vagyis Sólyomember és Kent Nelson, azaz Doktor Sors közti fura dinamika, ami lehet működött volna, ha esetleg mondjuk kapunk némi karakterábrázolást melléjük. Talán egyik szuperhős csapat sem volt még ilyen jelentéktelen, és sótlan, mint most az Igazság Társaság.
[h]A hős, aki hűs[/h]
Teth-Adamet pedig végig azzal cikizik, hogy ő embereket öl. És hős ilyet nem tesz. Mire ő azt replikázza, hogy ő nem is hős. De Adrianna ragaszkodik hozzá, hogy hős. De nem, de igen, de nem… Szerintem ebben a filmben többször hangzik el a hős szó, mint bármelyik Halálos Iramban alkotásban a “család“.
A koncepció, hogy nem minden fekete vagy fehér, érdekesnek hat. Szembeáll a bevett szuperhős-toposzokkal, és azt próbálja kihangsúlyozni, hogy nem lehet mindenki a két póluson, és nincs egyértelműen jó vagy gonosz. Viszont ezt annyiszor láttuk már, és a Black Adam ebbe a témába sem akar belemenni igazán, és marad a felszínes, humoros szintjén. Sikerült úgy a pengeélen táncolni, hogy ez így ebben a formában elfér, mert nem is érződik, hogy túlságosan komolyan akarná venni magát, és legalább nem is erőlteti ezeket minden áron.
[h]CGI-krízis[/h]
Miután Adam jól szétveri az Igazság Társaságot, feltűnik a színen a közös ellenség, akit csak úgy tudnak legyőzni, ha csapatban összedolgoznak. Nyilván ezerszer lerágott csont ez is, de kitöltik némi szívvel és egyszerű, de jól működő humorral.
Egy ízig-vérig látványfilmre valószínűleg egyébként sem az eszéért ülünk be, és nem is várunk nagy drámát. Akciót, robbanásokat és nagy, látványos jeleneteket akarunk látni. Ezt pedig némileg csapongó módon, de tisztességgel szállítja a film. A Black Adam olyan mint egy tüzijáték: végig színes, nagyon hangos és nem bírsz nem odanézni.
Zack Snydert és Michael Bayt megszégyenítő mennyiségben kapunk lassításokat és robbanásokat, viszonylag kegyetlen öldökléseket és csapatszintű bunyókat. A CGI-krízis közepén nem tudok arról beszélni, hogy a látvány kiemelkedő lenne, és nem is szeretnék ehhez a minőséghez hozzászokni, de alapvetően jól néz ki a film.
Viszont akadnak nevetségesen rosszul festő képsorok is, azoknál valószínűleg a büdzsé vagy a határidő volt meghúzva, vagy épp mindkettő. A végső ellenfél, nem árulok el nagy spoilert, hogy Sabbac lesz, valami ormótlanul elcseszettül szarul néz ki. Mint egy fröccsöntőtt akciófigura, amit bevontak gyurmával. És ott van még a CGI-soványított (illetve testdublőrt használó) Dwayne Johnson is, ahol nem álltam meg, konkrétan felröhögtem. Én még ilyen vacak odamontírozott fejet életemben nem láttam. Ez már a Henry Cavill bajusz-gate botrányhoz mérhető CGI-fiaskó.
[h]Verdikt[/h]
Az akciójelenetek azért jellemzően jól működtek és legtöbbször a humor is a helyén volt. A 16-os korhatár abszolút indokolt, boldog lettem volna, ha a Venom filmek legalább ennyire véresek lettek volna, de ez egy másik történet. A Black Adam egy szórakoztató popcorn mozi, de ennél magasabbra nem szabad helyezni a lécet. A bemutatott szereplők nem túl acélosak, és az akciók közötti jelenetek is rendszerint leülnek vagy szétesnek.
Néha elhangzik egy-egy fontosabb tételmondat, és ad egy alapvető motivációt mindenkinek, hogy miért harcol, de ha élvezni is akarjuk ezt a mozit, akkor nem szabad mélyebbre ásni, mert annál több hülyeségre fogunk bukkanni.
Összességében a Black Adam nem egy nézhetetlen film, de nem is tör magasröptű babérokra. Ha helyén kezeljük és elfogadjuk annak, ami, akkor sem egy tökéletes alkotás, de simán megtalálható benne az élvezeti faktor. Nagy és látványos akciójelenetekkel operál, és egy ici-picit ellamentál a jó és rossz árnyalatain is. A karakterek nincsenek kidolgozva, de amennyi szusz van bennük, azt legalább kiventillálják magukból.
Egyszerű, mint a faék, a logika sem az erőssége, valószínűleg két hét múlva senki sem fog emlékezni rá, de akinek sosem elég a szuperhős-csörtékből, azok nyugodtan üljenek be rá.