Valószínűleg a legnagyobb Snyder fanatikusok többsége sem hitte volna el pár évvel ezelőtt, hogy egyszer csak eleget tesz követeléseiknek a Warner. A csoda azonban tavaly megtörtént. A 2017-es Igazság Ligája (Justice League) című hőseposzt dirigáló Joss Whedon ellen immáron maximális fordulatszámon pörgött a gyűlölethullám. Nem csak a rajongók és a Cyborgot alakító Ray Fisher, hanem már maga a stúdió fejesei is olyanokat állítottak a rendezőről, melyekkel valószínűleg megpecsételték annak karrierét.
Pedig az első két Bosszúállók filmet is dirigáló Whedon hibája csupán az volt, hogy nem ismerte a DC univerzumot és teljesen más elképzelései voltak egy szuperhős moziról, mint „nagy becsben tartott” kollegájának. Whedon nagyot vállalt azzal, hogy egy számára teljesen idegen stílusú filmet kellett befejeznie és ebbe bele is tört a kisbicskája.
A 2017-es Igazság Ligája végül azért nem Snyder által lett befejezve, mert a rendező lánya abban az időszakban lett öngyilkos. Így felkérte a stúdió Whedont, hogy vegye át a rendezői széket.
[h]Kinek a filmje?[/h]
A nagy kérdés ezzel pedig örökre nyitott marad: Vajon ha Snyder fejezi be a filmet 2017-ben, az jobb lett volna? Valószínűleg igen, de nem sokkal. Kimaradt volna pár kínos dolog, mint például Henry Cavill CGI arca. De Snyder sem tudott volna csodát tenni ezzel a fogatókönnyvel, főleg két órányi játékidő alatt. Eredeti vízióját már sosem fogjuk látni, azt ugyanis senki sem hiszi el, hogy a Snyder Cut volt az ő 2017-es mozifilmje. Hiszen a Warner biztosan nem engedett volna moziba egy 4 órára nyúló verziót. Tehát a HBO-n elérhető monumentális hosszúságú szuperhős kaland biztosan más, mint a rendező négy évvel ezelőtti elképzelése, és merőben különbözik a Whedon által befejezett filmtől.
De nem minden tekintetben. A sztori lényegében ugyanaz: Superman (Henry Cavill) halála után Batman (Ben Affleck) csapatot toboroz, az ismeretlen eredetű gonosz pedig a tesseractot három rejtélyes anyadobozt keresi a Földön. Útja során pedig Atlantisz népét és az Amazonokat tizedeli. A négy óra azonban segíti Snydert abban, hogy jobban bemutassa nekünk a szereplőket, emellett pedig motivációt és jellemet adjon nekik. Nos ez annyira azért nem jött be, hiszen a “Flash megmenti szerelmét” rész úgy, mint Wonder Woman (Gal Gadot) terroristák elleni küzdelme (az utóbbi Whedon verziójában is szerepel), semmit sem tesz hozzá se a karakterekhez, sem pedig a történethez. Lois Lane (Amy Adams) is sokszor feleslegesen veszi el a játékidőt, de nem úgy Cyborg (Ray Fisher), akik kicsit jobban megismerhetünk. Valamint végre Steppenwolf (Ciarán Hinds) sem egy két lábon járó fatuskó; megtudtuk, hogy mi a célja kis bolygónkon és általa a DC univerzum “Thanosa“, Darkseid (Ray Porter) is bemutatkozik.
[h]Kimazsolázva[/h]
A film első két órájában ezek a jelenetek váltogatják egymást, sokszor olyan sorrendben, hogy a néző jobban belekavarodik, mintha egy komoly pszichológiai thrillert nézne. Ezen képsorok mindegyike kapott zenei aláfestést is, melyek disszonáns érzést válthatnak ki belőlünk. Néhol jól szól, ám amikor például több hős van egyszerre a képernyőn, zenei témáik is keverednek és ennek eredménye tud bizony fülsértő lenni. A vizualitás is felemás képet mutat. Bár a 2017-es filmhez képest nagy a javulás, a Snyder védjegyévé vált heroikus lassítások egy idő után már unalmasak. A CGI pedig néhol még mindig égeti a néző szemét.
Bár Steppenwolf páncélja és maga az egész karakter végre csodásan fest, úgy Darkseid inkább számít középszerűnek. A Marsbéli vadász (Harry Lennix) pedig maga a katasztrófa, ahogy a karakter feltűnésének körülényei is. Az Igazság Ligája néhol elfelejt filmként funkcionálni és átcsap fanservice üzemmódba. Ezért szerepelhetett az amúgy a korai JL rajzfilmekben nagyon szimpatikus karakter és ezért forgatták le a knightmare jeleneteket is. Ezek azonban az ég világon semmit nem tesznek hozzá a sztorihoz, csupán a hardcore rajongók szívét fájdítja, és egyben fel is szítja őket. Hiszen ezzel a fanok szemében továbbra is Snyder lesz a megváltó, kinek elvetemült terveit a csúnya Warner meggátolja.
[h]”Gods Among Us“[/h]
A stúdió egyetlen igazi hibája pedig csupán az, hogy ők is mindenképp univerzumot akartak építeni, méghozzá gyorsan. Ezzel kimaradtak az előzményfilmek, meg a felvezető, Snyder pedig egyből belecsapott a közepébe. Akit csak tudott, felvezetett előző két filmjében és az Igazság Ligája első felében, valamint nagy szerencséjére Patty Jenkins adott neki egy karakteres Csodanőt. Így kisebb csodának is számított az, hogy a mozi legnagyobb erőssége a csapatdinamika. Ez volt egyébként a Whedon féle verzió egyetlen pozitívuma is, sőt az ő filmjében néhol jobban is működött. A Liga tagjai közötti kémia minden egyes pillanatban rendben van, sőt mi több mindenkinek megvolt a maga elengedhetetlen szerepe a végső győzelemben, mely pont annyiban különbözik a mozis verziótól, amennyire megkövetelte azt egy izgalmas finálé. Kimaradt a béna orosz család, helyette pedig megkaptuk Superman fekete ruháját, Flash badass akcióját, valamint Darkseid vészjósló arckifejezését.
Összességében tehát Snyder vágása sokkal vállalhatóbb, mint a 2017-es szörnyszülött, de a világot így sem sikerült megváltani. Kiküszöbölt nem kevés hibát, viszont lényegében ugyanazt kaptuk, csak jobban megismerhettük a karaktereket, és láthattunk egy hozzáértő vágást és szebb képi világot. Na meg persze pár töltelék jelenetet időhúzás gyanánt. A 4 óra viszont így sem számít soknak, de vélhetően többet már nem akarunk belőle. A folytatások lehetőségével már más a helyzet, de elnézve Snyder elborult ötleteit, lehet jobb, hogy a Warner megálljt parancsol neki.