Az elmúlt néhány hónap finoman fogalmazva sem az Activision-Blizzard legjobb időszaka volt. Ha nem lenne önmagában elég, hogy a tarthatatlan munkakörnyezetbeli állapotok miatt perben állnak Kalifornia állammal, vezető fejlesztők és egyéb magas beosztású alkalmazottak hagyják el folyamatosan a (süllyedő?) hajót. Ebben a megvilágításban szinte lehetetlen elvonatkoztatni attól, hogy egy általuk kiadott játékot önmagában értelmezzünk, most mégis megpróbálkozom vele. Az alábbi bejegyzés nem a Blizzard fölötti pálcatörés, sem pedig Diablo 2 Resurrected kritikája, tesztje, ajánlója lesz, hanem egy olyan jelenségről szeretnék értekezni, ami mellett azt hittem simán el tudok menni. Sikerült is addig a pillanatig, amíg a legolvasottabb gaming médiumok el nem kezdtek arról beszélni, hogy a 21 éves Diablo 2 egy régi játék. És emiatt valamiért nem olyan, mint egy új játék.
[h]Feltámadva[/h]
Sokak ifjúkorát határozta meg a Diablo, ehhez kétség sem férhet. A később oly népszerűvé vált ARPG-k pokolbéli atyja kikövezte az utat az utána érkezőknek; A ’97-es első résznek, és a 2000-es folytatásnak köszönhetjük többek között a Torchlightot, nyilván a Diablo 3-at, Titan Questet, a magyar The Incredible Adventures Of Van Helsinget, illetve a műfaj jelenlegi koronázatlan királyát, a Path Of Exile-t. Ezek a játékok egymás erősségeit és gyengeségeit használták fel, hogy mindig egy picivel jobbá váljanak.
A Diablo 2 a zsáner megkerülhetetlen darabjává lett az elmúlt két évtizedben, és a Blizzard hülye lett volna nem kiadni egy felújított verziót. Miután a Warcraft 3 Reforged-dal rendesen befürödtek, és a Blizz helyzete azóta sem lett fényesebb, az egyszeri játékos nettó szkepticizmussal várhatta a megjelenést. És habár egy csomóan tüntettek szolidaritásból a WoW Shadowlands fővárosában, Oribosban, a Diablo mégiscsak Diablo! Hazai és külföldi influencerek, streamerek nem átallottak ugyanúgy reklámozni az előrendelést, mintha mi sem történt volna az elmúlt hónapokban Blizzardék háza táján. Mindeközben ugyanezek a szereplők fejüket rázva ítélték el a cég tetteit.
Azt tudtuk, hogy alapvető játékmechanikai elemekbe nem fognak belenyúlni; lesz néhány quality of life change, a maradék effort pedig a látványbeli tuningra lesz fordítva.
Visszatérő kérdés, hogy egy remaster során mennyire illik belenyúlni a mechanikákba, vagy mennyire kell békén hagyni. Mindkettőre láttunk már megannyi jó, vagy szörnyű példát. Én annak vagyok híve, hogy csak akkor érdemes kicsit jobban belenyúlni, ha az adott alkotás irányíthatatlan, vagy egyéb komolyabb game-breaking hibái vannak. Egyébként pedig tessék megpróbálni úgy élvezni, ahogy azt annak idején a kor játékdizájnerei kitalálták.
Ehhez képest több gamer magazin teljesen meg van hökkenve, hogy a 21 éves Diablo 2 bizony tartalmaz olyan játékelemeket, melyek nem felelnek meg a 2021-es standardoknak. No shit, Sherlock!
[h]Régenmindenjobbvót[/h]
A nosztalgia egy csalfa személy. Szeretünk úgy tekinteni megfakult fiatalkorunkra, hogy általánosságban minden sokkal jobb volt, mint most. Nagy szerencsénkre a régi filmek és játékok java elérhető és eredeti formájában élvezhető, emiatt számtalan pofon érhette orcánkat, hiszen ami húsz éve lekötött, nem feltétlenül fogj a modern kor gémerét ugyanúgy elvarázsolni.
Az adott alkotásokat mindig helyén kell kezelni, retrospektív felhelyezni egy virtuális tabellára, és három lépés távolságból vizsgálni. Soha, ismétlem soha ne vonjunk párhuzamot egy több évtizedes játék és a jelen kori megacímek között. Pontosan ugyanazért, ami miatt a hatéves énünket sem rúgnánk fel amiért nem tudja az ABC-t.
A Kotaku egyik munkatársának egy nem túl hosszú cikkben sikerült többször is rájönnie, hogy a Diablo 2 Resurrected valójában a Diablo 2… csak szebb. És a fentebb ecsetelt konklúzió sem maradt el: egy 21 éves cím nem azokat az elemeket hozza, amit manapság megszoktunk.
Nem kötelező senkinek sem szeretni, vagy elfogadni az archaikus játékmenetet. Egyetértek abban, hogy visszatekinteni régi idolokra frusztráló élmény tud lenni. Kiszakít bennünket a kognitív disszonanciából, miszerint meggyőződésünk, hogy “régen minden jobb volt”. A csúnya igazság pedig rettentő prózai: a Diablo 2 idejében nem volt hasonlatos videojáték a piacon. Minden pillanata újdonságnak hatott, a játékmenettel pedig az ég világon senkinek sem volt problémája. Nem véletlenül lett az egyik legnagyobb klasszikus az elmúlt két évtizedben. De az akkori játékelemek azóta bőven elavultak, hiszen egy időben a videojátékfejlesztés a folyamatos fejlődésről és innovációról szólt.
Azóta eltelt néhány esztendő, a játékok továbbfejlődtek, az igények megváltoztak. Korábban évente alig néhány cím jelent meg, és kénytelenek voltunk minden pillanatát kiélvezni. Nem véletlenül nyüstöltünk hetekig, hónapokig olyan játékokat, melyeket mai fejjel néhány óra alatt végig lehet pörgetni.
Mára pedig ott tartunk, hogy több ezer, tízezer videojáték jelenik meg évente. A bőség zavarában már választani is alig lehet, nem hogy lépést tartani. Így hát megváltoztak fogyasztási szokásaink, és automatikusan a számunkra legmegyőzőbb címek felé hajlunk.
A PCGamer hiánypótló értekezése a szintén “rájöttünk, hogy 2000 már régen volt” színvonalú bejegyzésében a szerző következetesen a Diablo 3-mal igyekszik összehasonlítani a második részt. A két játék között 12 év különbség van, és ugyan utóbbinak élete nem volt zökkenőmentes, elég igazságtalan lenne egymás mellé állítani őket.
[h]Mi a tanulság?[/h]
Mindenkinek szívén a keze, hogy a Blizzard körüli botrányok ellenére fog-e játszani a Diablo 2 Resurrecteddel. Ahogy a Kotaku cikkéből kiderült a Blizzard-botrány ellenére a fejlesztők egyszer sem mondták, hogy ne vegyétek meg a játékot; ebből fogalmam sincs mi a tanulság, de vonjátok le magatoknak!
Az viszont mindig lebegjen lelki szemetek előtt, hogy a Diablo 2 Resurrected valójában a Diablo 2. Ugyanaz a játékmenet, ugyanazokból a játékelemekből és mechanikákból épül fel mint annak idején, 2000-ben. Ezt illik a helyén kezelni, és úgy felfogni, hogy egy több, mint húszéves videojátékról van szó, ami a mai kor szellemének nem biztos, hogy meg fog felelni. És talán itt az ideje ismét utánanézni a remaster, remake és reboot közötti különbségeknek.