A Lara Croft GO egy ötletes puzzle-játék, amely talán az egyik legigényesebb mobiltelefonokon elérhető cím. Számtalan pálya, csapda és ereklye vár ránk ebben a körökre osztott kincsvadászatban.
Amikor először elkezdtem rendszeres szórakozásként tekinteni a videojátékokra, még csak egy ócska irodai számítógépem volt, így a mobiltelefonos címekkel töltöttem az időmet. Mivel ezt kezeltem fő platformomként, igyekeztem elkerülni az igénytelen unaloműzésre szánt darabokat, és inkább az androidos közeg komolyabb eresztéseivel foglalkoztam. Amikor 2015-ben elkezdtem játékteszteket írni, szinte hivatásomnak tekintettem, hogy bizonyítsam, ez a platform megérdemli, hogy a nagykonzolos, vagy PC-s közösségekkel egyenrangú legyen, és hittem, hogy ez egyszer meg is fog történni.
A törekvéseimből végül indirekt bizonyítás lett. Kénytelen voltam felismerni, hogy a „telefonos AAA” kategória nem csak grafikában marad alul például PC-s vetélytársaival szemben, egyszerűen a szemlélet teljesen más. Egy-két üdítő kivételtől eltekintve masszívan szint alatt maradtak az általam tesztelt játékok. Aztán elkezdtem PC-n játszani, és alkalmi visszatéréseim a mobilos alkotásokhoz csak egyre mélyebbre süllyesztették a szememben az egykor reménnyel teli platformot. Talán egyszer rászánom magam, hogy egy hosszabb cikkben összefoglaljam problémáimat ezekkel a játékokkal, de az biztos, hogy az utóbbi időben nem volt különösebben sok motivációm az aktív nosztalgiázásra. Aztán a héten ingyenessé tették a Lara Croft GO-t, tettem vele egy próbát, és elégedetten látom, hogy üdítő kivételek mindig vannak.
Mobilos is meg nem is
Azért, hogy korrekt legyek, meg kell említsem, hogy a Lara Croft GO nem a tipikus, ingyenes és pár nap alatt összedobott flash-szökevény, hanem egy igényesebb darab, amelyért pénzt is elkértek. Egy jó ideje Steamen és konzolokon is elérhető, és ezeken a helyeken sem üt el a minőségi átlagtól. Mivel telefonon játszottam végig, ezért főleg ennek a verziónak fog szólni a verdikt és a végső pontszám is, de megemlítem majd az apró különbségeket, amelyek elválasztják a többi változattól.
Azért annyiban sikerült kapcsolódni a mobilos hagyományokhoz, hogy nem sok történetet kapunk a kalandjainkhoz. A célunk, vagyis egy ereklye beszerzése is csak vizuálisan lesz tudtunkra adva az első fejezet végén, de őszintén szólva nem is hiányzott ennél több. Ez ugyanis egy logikai játék, amely szinte csak és kizárólag a feladványokra fókuszál, és így a történet inkább egy jóleső adalék lehetett volna, mintsem jogos elvárás.
A rejtvény alapkövei
A Lara Croft GO egy körökre osztott puzzle-játék. Előre kijelölt, társasjáték-szerű mezőkön navigálva kell eljutnunk a pálya egyik végéből a másikba, közben pedig elkerülni az elénk kerülő akadályokat. Ez kezdetben nem lesz egy nagy kihívás, sőt, a játék nagyon korrekten, sokszor megengedően vezeti fel az újabb mechanikákat. Egy idő után persze úgy megsokasodnak a különböző elemek, mint az egerek párzási időszakban, így ekkor már az egyszerűség vádja biztosan nem érheti ezt az alkotást.
A pályákat számos állat népesíti be: a kígyók csak a közvetlen előttük álló mezőre veszélyesek, a gyíkok lelkesen követnek minket, de ha visszafordulunk, vagy zsákutcába kerülünk, akkor nem éppen autogramot kérnek, a pókok pedig rendíthetetlenül cirkálnak egy vonalban. Itt lesz lényeges a körökre osztottság, hiszen egyszerre csak egy mezőt mozoghatunk, ezután a pálya „köre” következik. Erre odafigyelve kell átmanőverezni a faunán, de időnként a konfrontációt sem kerülhetjük el.
A fáklya szemből véd meg minket, de mászáskor elveszik, a dárdák csak egy vonalban működnek, a különböző csapdák pedig nemcsak ellenfeleinkre, de ránk is veszélyesek. Minden eszközünknek, módszerünknek van egy hátulütője is, és ez azért fantasztikus, mert tényleg át kell gondolni, hogy mihez is kezdünk. Nem mindegy, milyen irányból közelítjük meg őket, hiszen lehet, hogy a tűzszerszámunktól megijedő delikvens pont aktivál egy csapdát, amely azonnal kifektet minket. De az is előfordulhat, hogyha kiirtjuk ellenfeleinket, esélyünk sem lesz kilábalni a helyzetünkből, mert csak ők hozhattak volna működésbe egy platformot.
Ráérős izgalmak
A Lara Croft GO játékmenete egy tánc a penge élén. A pályák tele vannak csapdákkal, manuális, vagy rálépéssel működő kapcsolókkal, egyszer használatos, később leomló mezőkkel és mozgó körfűrészekkel. Kell majd oszlopokat tologatni, csak meghatározott számú körig működő kapcsolókat használni, de Indiana Jones klasszikus ellenfele, az óriási kőgolyó is beköszön időnként. Játékelemekből nem lesz hiány, és hatalmas szerencsénkre ezek kiválóan lettek egymásra építve.
Kép forrása: igdb.com
Minden mindennel kapcsolatba lép, az elpusztult mező helyén tátongó lyukba pont belefér egy kőgolyó, egy oszlop okos közbehúzásával elvághatjuk egy gyík útját a nyomunkban lihegéstől, a pókokat pedig szépen szállíthatjuk át a mozgó platformokkal egyik sorról a másikra. A megfelelően kombinált ötletek miatt pedig összetett és izgalmas fejtörőket kapunk: oda kell figyelnünk, hogy a szükséges állatok életben maradjanak, de minket se egyenek meg, mindent a megfelelő pozícióba juttassunk, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy egyes történések nem reprodukálhatóak (például ha egy magaslati pontról lökünk le valamit). Éppen ezért, bár a kapcsolók színével finoman érzékeltették azok funkcióját, sokszor lehetetlen elsőre teljesíteni egy pályát.
Szerencsére erre nem is vagyunk rákényszerítve, nincs korlátozás a körök számára, és egy esetleges végzetes hiba után is átnézhetjük a pályát, már amennyiben Lara még életben van. Nem kell sietni sehova, ez egy megfontolt, gondolkodást igénylő játék, és pont ebben van a bája. Arra azért érdemes felkészülni, hogy a vége felé már nagyon nem egyszerű, nem csak az összetettség okán, de amiatt is, hogy a bonyolultabb mozdulatsorokban sem ejthetünk hibát, mert az, hogy elméletben tudjuk a megoldást, nem fogja eltéríteni a ránk záporozó nyílvesszőket.
Megkapó fejtörők
Ez a recept pedig kiválóan működik, ahogy korábban a Hitman GO-ban is. Arról szó sincs, hogy ennek pusztán átszínezett változatát kapnánk, Lara kalandja teljesen a klasszikus Tomb Raider-ek kinézetéhez és ismertetőjegyeihez lett igazítva, és abszolút működik is. A terepasztalon mozgó bábura hasonlító 47-es ügynökkel ellentétben itt egyszerű, de igényes animációkat kapunk, a grafika pedig valóban szép lett. Egyszerre letisztult és mégsem steril, a design egységes és tetszetős, a színvilág pedig remek. A bevilágítások rendkívül sokat dobnak az összképen, így ha nem is ettől fognak megizzadni az új gamer PC-k, nagy képernyőn sem kell szégyenkeznie a játéknak. Mobilon azért egy-két animáción egyszerűsítettek, de látványos eltérést nem tapasztaltam.
Kép forrása: igdb.com
A hangeffektek teljesen korrektek, a zenék pedig békések, megnyugtatóak, és ha létrejöttükhöz nem is mozgattak meg teljes szimfonikus zenekarokat, így is elégedettek lehetünk a végeredménnyel. A pompás audiovizuális összhatás pedig egy kellemes hangulatot eredményez, és hozzáad a fejtörők megfejtésének bájához. Szintén hangulatos lett a menü, amelyben Lara használati tárgyai sorakoznak fel.
Kellemes adalékok
Hogy ne legyen teljesen egysíkú a tartalom, a feladványok mellé némi kiegészítést is kaptunk. A pályákon elszórva rejtett kincseket találhatunk meg, amelyekből drágakövek vagy ősi ereklyék állnak össze. Ha teljessé válik egy ilyen tárgy, újabb kinézeteket kapunk a meglévők mellé, és szinte az összes skin megszerezhető játékbeli gyűjtögetéssel, ami telefonon ritka, de annál örvendetesebb hír. A Steames változatban egyből elérhetőek Lara új ruhái, ahogy a súgó is, utóbbiért mobilon fizetni kell (bár nem értem, ki vetemedne erre, mikor létezik a YouTube), ami már kérdésesebb húzás.
Megjelenéskor viszonylag jogos panasz volt, hogy nem tart hosszú ideig a Lara Croft GO, viszont azóta pakoltak mellé két ingyenes kiegészítőt is, ezek a The Shard of Life és a Mirror of Spirits. Előbbi újraéledő ellenfelekkel, utóbbi pedig fénysugár által működésbe hozott mezőkkel és Larát és tükörképét egyszerre navigáló szekciókkal érkezett. Itt már egyértelműnek vették a készítők, hogy ismerjük a játék alapjait, így csak az első öt fejezet befejezése után érdemes belevágni az újabb kihívásokba. Viszont végül jó 6 óra gondolkodást nyújt a Lara Croft GO 115 pályája, persze ez jócskán függ attól is, mennyire vagyunk a legélesebb kés a fiókban, ha valaki nagyon ráérez, 3-4 óra alatt is simán a végére érhet.
Negatívumot nehezen tudok felhozni, hiszen egy igényes, szép, ötletes, néha egészen nehéz, és viszonylag tartalmas végeredményt kaptunk. Kicsit olyan ez, mintha egy halom ördöglakatot kellene kritizálni. Jó érzés rájönni a fejtörők nyitjára, kellemes kijátszani a csapdákat és közben gyűjtögetni, de nyilván nem ettől lesz négyjegyű a pulzusom. Talán a telefonos irányításba tudok belekötni, amely néha pontatlan, és ha emiatt fordulunk egy bonyolult feladat végén rossz irányba, az bosszantó lehet. Aki nem szeretné újrakezdeni a pályákat, ha elhagyott bent valamit, annak a gyűjtögetés veszíthet a fényéből (különösen PC-n, ahol semmi jutalom nem jár érte), igaz, nem szükséges be is fejezni újra a feladványt, ha rátaláltunk a titokra.