Az indie szférával egy kicsit mindig is úgy voltam, mint a gyerekkoromban a környékünkre felhúzott, sokáig egyedülálló elkerített játszótérrel. Elég menő a sok érdekes és egyedi játék, amik távolról nézve elég mókásnak, esetleg innovatívnak tűnnek. Viszont a nap végén csak zavartan vakarom a fejem és csalódottan konstatálom, hogy ezek a hülyék megint megpróbálták feltalálni a mászókát – a bejáratnál meg lehúzott a biztonsági őr, mondván valamiből fönt kell tartani a kócerájt. Persze az évek során sokat árnyalódott a véleményem és nekem is meglettek a független fejlesztésű kedvenceim, azonban az Early Access-nek és a naponta tucatszámra ömlő kis költségvetésű játékoknak hála az utóbbi években feladtam a közelebbi ismerkedést a közeggel. Ilyen prekoncepciókkal kezdtem lehúzni a PlayStation Store-ból az Unbox-ot és csak abban reménykedtem, ahogy Gabe kollégát megnyerte a Super Cloudbuilt, úgy engem is megfog magának a Newbie’s Adventure. A nyári uborka szezonban amúgy sem válogat az ember, így pozitívan ragadtam magamhoz a kontrollert és vártam, hogy úrrá legyen rajtam a 90-es évek stílusjegyei által nyújtott nosztalgia faktor.
Ugyanis a készítők büszkén hirdetik, hogy játékukat a korai 3D-s platformerek ihlették. Nekem az Unbox kapásból az első PlayStation egyik klasszikusaként számon tartott Kula World-öt juttatta eszembe, mivel a két játék alapvetése szinte kopra ugyanaz. Geometriai testek gördítésével és ugrálással oldunk meg puzzle-platformer feladatokat. A kivétel, hogy míg előbbinél labdákat görgettünk, addig utóbbinál a címből kitalálható, hogy dobozokat fogunk. Ehhez pedig Prospect Games csapatának sikerült egy elég bárgyú történetet összedobnia.
A Global Postal Service a csődszélén áll és utolsó mentsvárként egy rejtélyes technológia segítségével érző, önkiszállító kartondobozokat hoznak létre. Itt jön képbe a Newbie nevű főhősünk is, aki az utolsó ilyen volt a sorban és állítólag messze a legokosabb elődei között. Ezért (természetesen) ráhárul a feladat, hogy megmentse a posta szolgálatot a csőd széléről és a lázadó Wild Cards cselszövő dobozaitól.
Ha az alaphelyzet nem lenne elég arcpirító, akkor a fejlesztők folyamatosan gondoskodnak róla, hogy a gyerekes helyett a debil jelzőt aggassa az ember a sztorira. Nincsenek hatalmas elvárásaim egy platformerrel szemben, elvégre Super Mario és a Crash Bandicoot játékokat sem a kidolgozott kerettörténet miatt szeretik a rajongók. De ritkán találkozni olyan történettel a műfajon belül, ami elvenne az élvezhetőségből. Idétlen, lelketlen karakterek váltják folyamatosan egymást, a poénok és a popkultúrális utalások alulról súrolják a legrosszabb faviccek színvonalát és a szinkron hiányát se behéliumozott tengerimalacok ”nyünnyögésével” kellett volna pótolni. Ha utóbbihoz hozzávesszük, hogy az alapesetben nem kifejezetten rossz háttérzene kb. fél óra után annyira monoton lesz, mintha cimbalmoznának a hallójáratunkban, akkor nyugodtan le is némíthatjuk a játékot.
Persze egy platformjáték esetén az élmény fő aspektusát a játékmenet adja, aminek gerincét itt a gyűjtögetés képezi. A fő feladatunk a különböző időre menő kihívások abszolválásával és az eldugott helyek felkutatásával elérhető bélyegek összegyűjtése, ami a nagyobb, nyitott tereknek és a néhol érdekes feladatoknak hála többnyire szórakoztató. A platformingot némi harc és az úgynevezett “unbox” mechanika színesíti, ami lényegében a dupla ugrás itteni megfelelője. Ennek segítségével bármikor korrigálhatunk a levegőben, ha elrontottunk egy ugrást, de csak limitáltan használható. Meghatározott számú bélyeg begyűjtése után pedig nekimehetünk az adott terület főnökének, rajta keresztül mehetünk tovább a következő szintre. E mellett opcionálisan gyűjtögethetünk egy tonnányi egyéb kacatot is és akár járművekbe is beugorhatunk.
A játék jellege okán a fizika egész elfogadható, ugyanakkor az irányításról ez már kevésbé mondható el. Ez a kettő pedig ha összetalálkozik, akkor közösen dolgoznak meg azért, hogy az Unbox azt a kevés élvezeti faktorát is elveszítse, ami egyébként a játékmenetből ered. Newbie – alakjából adódóan – össze-vissza pattog, ami ugyan nem zavar be az ugrálásba, cserébe a rángatózó kamerával karöltve igencsak megnehezíti a finom irányváltásokat. Az a néhány jármű pedig, amikbe teljesen feleslegesen beugorhatunk épphogy nem irányíthatatlanok. Egyszer sem sikerült nem azzal zárni egy autós kiruccanást, hogy be ne akadjon valahova a négykerekű. És ha ez önmagában nem lenne elég zavaró, akkor a képkockafrissítési ráta ingadozása és a játékmenetet nullázó szép nagy bugok rátesznek egy lapáttal. Az kevésbé bosszantott, hogy számtalanszor glitchelt be a textúra alá az éppen fejbe csapott ellenfél. Az már annál inkább, hogy az előrehaladásom során nem egyszer futottam bele olyan hibába, ami ellehetetlenítette a továbbjutás. Rögtön a játék elején egy átvezető alkalmával az egyik karakter leenged egy hidat, ami nekem utána felcsukódva maradt. Hiába volt ott a kapcsoló, az nem akart aktiválódni. Úgyhogy maradt a visszatöltés, ami ugyan megoldotta a problémát, azonban a hídon átjutva kifagyott a játék. Többször beszorultam a tereptárgyak közé, ahonnan szinte lehetetlen volt kijutni és a játék vége felé a program egyszerűen elfelejtette a mentésemet. A megszerzett bélyegeket ugyan jelezte, de betöltve az állást a játék kezdő képsorai fogadtak.
Ezek után én voltam a legjobban meglepődve, amikor a 4 fős lokális mókát ígérő multiplayerbe többedmagammal fejest ugrottam. Ugyanis az Unbox multiplayere határozottan szórakoztató. Ez nem tudom mennyire tulajdonítható a társaságomba szegődő két úriembernek, de jó pár órán keresztül elvoltunk az 5 játékmóddal. Ezek között megtalálhatóak az egymásra vadászós és a pontgyűjtögetős módok is. Viszont messze a legszórakoztatóbb a Delivery, ahol a cél, hogy egy kötött pályán végigverekedve magunkat elsőként érjünk célba, miközben mindenféle fegyverrel akadályozhatjuk meg a többieket az előrejutásban vagy az utolérésünkben. Nyilván nem veszi föl a versenyt a piacon lévő többi multis címmel, de kicsit olyan, mint a Worms. Időről időre jól esik seggbe durrantani a másikat.
Ha összegeznem kéne, akkor azt mondanám, hogy az Unbox: Newbie’s Adventure egy elég kommersz megidézése lett a 90-es évek platformereinek. Ha az ember keres, akkor minimális élvezeti értéket találhat benne. A kérdés az, hogy a többi piacon lévő múltidéző platformer mellett megéri-e.
PRO:
- Szép, élénk színekkel operáló látvány
- Szabadon bejárható pályák
- Szórakoztató, lokális többjátékos mód
KONTRA:
- Bárgyú történet
- Döcögős irányítás
- Ingadozó framerate
- Zavarbaejtő bugok