HorrorGeekJátékKiemelt cikkek

HorrorGeekJátékKiemelt cikkek

HorrorGeekJátékKiemelt cikkek

Lovecraft árnyékában – Call Of Cthulhu bemutató

Szerző

Közzétéve

2018. nov. 5.

Kommentek

0

Számomra H.P. Lovecraft a kozmikus horror és a rémtörténetek alfája és omegája. Történetei közel egy évszázaddal később is hatásosak, félelmetesek és fojtogatóan feszültek. A Cthulhu-mítosz és a Necronomicon atyja rendesen feladta a leckét az utána következő íróknak. Olvashattunk és láthattunk már tűrhető Lovecraft-omázsokat, sőt játszhattunk is már a Mestert megidéző, szuper társassal, vagy videojátékkal. Idén a Cyanide Studios vállalkozott a lehetetlenre: hogy méltó adaptációt adjanak a Call Of Cthulhunak


[h]Cthulhu hívása[/h]

A Cthulhu hívása Lovecraft egyik legismertebb és legnépszerűbb novellája. Az öreg szörnyisten mai napig a legtöbbek által ismert Lovecraft-lény, holott Cthulhu kapta a legkevesebb szerepet a Mester művei között. Mégis ő maradt meg úgy az utókornak, hogy mindmáig a popkultúra erős részét képezi. A játék alapjául szolgáló hplovecraft.hu oldalon el is olvashatjátok a novellát.

A Call Of Cthulhuból először asztali szerepjáték formájában kapott feldolgozást, 1981-ben. Ezt követte egy csomó újrakiadás egészen 2014-ig. Videojáték fronton 2005-ben jelent az azonos című nyomozós, atmoszferikus programot, amit egész jól fogadott a közönség.

Idén pedig a Cyanide stúdió vállalkozott az embertpróbáló feladatra. És iszonyatosat hasalt. Először is, amit tudtam díjazni, hogy a játékot olyanok készítették, akik feltehetően becsülik Lovecraft munkáját. Ez érződik a gimmick-szerű easter eggeken, és a hangulatteremtés is úgymond szokványos Lovecraft-elemekből épülne fel – ami sajnos sosem áll össze. Az is tény, hogy egy kozmikus rémtörténetből méltó adaptációt készíteni sokkal nehezebb, mint egy AAA-FPS-t összehozni – legalábbis szerintem. És ez akárhonnan nézzük, nem is sikerült a Cyanide-nak.

A Call Of Cthulhu 2018-as feldolgozása unalmasan indul, kicsit felpörög, megint unalmassá válik, majd a véget nem érő, embertpróbáló katyvaszban már semmit sem értünk, ami frusztráló módon az élmény rovására ment. És ehhez a frusztrációhoz még hozzájönnek az időhúzó, felesleges játékmenetbeli baromságok, és a semmilyen szempontból nem számító vagy bármennyire érdekesnek mondható dialógusok. Oké, előreszaladtam, menjünk vissza a játék elejére.

[h]No, senior Cthulhu nem lenni itthon[/h]

Főszereplőnk Edward Pierce, az alkoholista, első világháborús veterán magánnyomozóként próbálja megtalálni helyét a világban. Azonban egy ideje nem oldott meg rejtélyt, emiatt veszélybe kerül nyomozói engedélye, mígnem irodájában meglátogatja egy úriember, aki a rejtélyes, ködös, szürke és halszagú Darkwaterbe irányítja, hogy felderítsen egy különös öngyilkosságot. Persze a rejtélyes halál mögött sokkal több dolog miatt kell majd aggódnunk, mert van itt minden: helyi maffiózó, őrült tudós, elmegyógyintézet, kultisták. Sőt, még Edward sincs toppon agyban, mentális traumái miatt gyakran kell azon filóznunk, hogy most képzelődik, vagy tényleg megtörténik mindaz, amin keresztül kell mennie.

A játék egyik legnagyobb problémája, hogy vacak a tálalás. Nekem semmi bajom a sok párbeszéddel, alapvetően szeretek NPC-kkel beszélgetni a játékokban, főleg ha még valami hasznosat is mondanak. A Call Of Cthulhuban (CoC) a szinkronszínészek alulteljesítése miatt rohadt monoton módon mondják fel szövegeiket, amik emiatt (is) szinte teljesen hidegen hagytak. A szereplők enerváltan csak mondják és mondják, és esküszöm próbáltam figyelni, de egy idő után már nagyon nehezen ment. Az egyáltalán nem működő dialógokra pedig rátetéznek az alapból gyengén kidolgozott karakterek.

A párbeszédek során választhatunk különböző válaszlehetőségek közül, amik különböző befejezésekhez terelhetik a játékost, bár ez is annyira súlytalan, hogy nehéz komolyan venni. Illetve a játék végén nem éreztem egy halvány esélyét sem, hogy újrajátszanám és másik irányba tereljem a cselekményt.

És ha bejelöltük az elsőre szimpatikus válaszlehetőséget, akkor gyakran nem dumálhatjuk végig beszédpartnerünkkel a válaszokat felvonultató tárcsát, mert megy tovább a cselekmény. Ez elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, ugyanis abból a szempontból életszerű, hogy ha meghoztunk egy döntést, akkor nem variálhatunk többször rajta. Másrészről pedig, ha szeretnénk megismerni az adott karaktert, akkor elesünk egy csomó érdekes adaléktól, amik esetleg a későbbiekben hasznosak lehetnének. Továbbá én sosem jöttem rá, hogy mikor enged több kérdést/választ, és mikor tojik az egészbe a játék, bár itt lehet én nem figyeltem eléggé.

[h]Nyarlathotep szakállára, itt nem történik semmi[/h]

A második borzasztó problémája a játéknak az az, hogy marha unalmas. Vérbeli sétaszimulátorként, a Call Of Cthulhuban mászkálunk A-ból B-be, B-ből C-be, majd C-ből A-ba. Közben nyomozgatunk, beszélgetünk, megpróbáljuk felgöngyölíteni az ügyet. Ez eddig nem is baj, hiszen az efféle játékokkal sincs különösebb bajom, annak ellenére, hogy nem tartozik a kedvenc műfajaim közé. Mindezek ellenére is vérlázítóan unalmasnak találtam a CoC-t. Mintha nem történne benne semmi, és amikor végre valami lenne, igazából akkor sem lesz semmi.

A játék harmadik nagy hibája az időhúzó küldetések garmadája. A különböző feladatok megoldásában semmi kihívást, vagy agytornát nem találtam. Legtöbbször inkább olyan dolgokat kellett csinálnunk, amik érezhetően csak azért kerültek be, hogy több legyen a játékidő (kellemes tempóban, többszöri szünettel közel 8 óra alatt értünk a játék végére). A negyedik ilyen időhúzásra már idegessé és frusztrálttá váltam. Hiszen engem a történet érdekelt volna tovább, nem pedig jeleket akartam keresni a földön a lámpásommal.

[h]Eldobod az agyad[/h]

Problémalistámon a negyedik hiba a túlzó káosz. Nem tartom magam buta embernek, sőt kifejezetten szeretem az olyan mind-blowing alkotásokat, amik végig járatják az agyamat, és a végén még mindig azon gondolkodom, hogy mi miért történt. Itt például remek példaként megemlíthető a BioshockInfinite. Zseniális történet, zseniális körítés, és remek játékmenet. Az egész egy nagy mindfuck volt, de mégis élveztem minden pillanatát. Ez az, ami nem sikerült a Call Of Cthulhunak. Mondanám, hogy hamar elvesztettem a fonalat, de nem is volt igazán fonal. Össze-vissza kapjuk az átmenetet őrület és normális elmeállapot között. Sosem tudjuk, hogy éppen ki-kicsoda, és miért van ott, ahol van, vagy miért történik, ami épp történik. Ugrálunk a helyszínek és szereplők között és főszereplőnk esetleges őrültségét latolgatva csak pislogunk két jelenet között. A forradalminak szánt sanity-rendszer kihasználatlan maradt végül, és nem is teljesen értettem a végén a jelentőségét.

Az ötödik problémám a sorban a fölösleges képességfa. Nem érezzük hiányát, ha nincs egy adott dolog kifejlesztve és szerintem nem tesz hozzá az újrajátszási faktorhoz sem. Bizonyos teljesített események után CP-t (character point) kapunk, amiket eloszthatunk öt különböző képességünk fejlesztésére, melyek új párbeszédeket nyithatnak meg, vagy más lehetőségeket adhatnak hozzá a játékmenethez, de mint említettem, fogalmam sincs, mi történt volna, ha egyetlen CP-t sem költök, vagy épp mindent kifejlesztek.

[h]Megosztó vélemények[/h]

A hatodik negatívum számomra a látvány volt. Azért hagytam ezt legutoljára, mert nem tartom magamat grafika-huszárnak, aki mindent alárendel a látványnak. Számomra a jó történet, a hangulat és a kreatív dizájn, és nyilván a játékmenet az, ami élvezhetővé tesz egy videojátékot. De álszent lennék, ha nem állítanám, hogy bizony hozzátehet, vagy elvehet az élményből a grafika. A Call Of Cthulhu néhol decens módon fest, máshol pedig olyan ocsmány, hogy rossz ránézni. A karakterek arca és mozgásuk idétlen és természetellenességünk rendszerint kizökkent a játékból. A CoC alatt döcögő Unreal motorból látszódott, hogy próbáltak minél többet kihozni, de mindenre már egyértelműen nem volt elég. A pálya dizájnok is valamennyire egy újrahasznosított Dishonored-nek néztek ki, semmint egy lovecrafti alkotásnak. Máshol pedig egészen kreatívan oldották meg a látványt, így nem is értem miért ez a kettősség.

Végül, utoljára hagytam azt a szegmenst, ami sokatokból lehet mást és mást fog kiváltani. Hiába éreztem, hogy Lovecraft munkásságát kedvelő emberek alkották a játékot, egész egyszerűen lelketlen lett a végeredmény. Nincs atmoszférája, nem érzem a fojtogató rémületet, a megzavarodott emberek kínlódását, a főszereplő szenvedését. Ott a sanity-rendszer, de minek? Fogalmunk sincs a játék során, hogy áll Edward mentális állapota, senki nem reagál rá, és mi sem viselkedünk furcsán. A karakterek kidolgozatlanok és szörnyű szóval élve minden olyan darabosnak hat.

A fejlesztők megpróbálnak ismerős, hatásvadász Lovecrafthoz köthető dolgokkal kedveskedni a rajongóknak, de nekem ennyi nem volt elég. Tudom jól, hogy egy kozmikus rémtörténet nem az akciótól lesz jó, sőt a Mester elbeszélései alig tartalmaznak mozgalmas, intenzív eseményeket. De ezt teljesen máshogy lehet kezelni egy novella esetében, mint egy 8-12 órás játék során. A Call of Cthulhunak nagyon sok hibája van, és annak ellenére, hogy igen megbocsátó játékosnak tartom magam, mégsem tudtam élvezni. Az elején még volt reménysugár, hogy jobb lesz, de nem lett.

Összességében tehát az idei Call Of Cthulhu számomra hihetetlen csalódás volt. Nagyon vártam, nagyon készültem rá, de nem tudott semmi maradandót nyújtani. Kusza cselekmény, időhúzó küldetések, horror és félelemmentes lelketlen közeg, és nuku atmoszféra jellemzi. A karakterek üresek, kidolgozatlanok, a játék a legtöbb helyen csúnya és az extraként szolgáló sanity-rendszer illetve képességfa lényegében teljesen kihasználatlanul maradtak. A különböző nyomozások között akadtak érdekes részek, de mindegyik egy kaptafára épült, így a sokadik helyszín rekonstruálás már nem tudott lázba hozni. Számomra ez egy kihagyott ziccer, egy elszalasztott lehetőség, és biztosan nem egy példamutató omázs a rémtörténetek Mesteréhez.

[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]

Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!


patreon
Támogass bennünket a Patreonon!
Sending
User Review
0 (0 votes)