A Lust from Beyond a 2018-as (az Agonyhoz képest némileg ismeretlenebb) botrányhős játék, a Lust for Darkness folytatása. A nemes előd annak idején olyan előremutató és épületes célokat tűzött ki maga elé, hogy minél több péniszt, levágott végtagot, és néha a kettőt egyszerre mutasson a képernyőn. Az olyan földi hívságokra, mint egy normális játékmenet, egy komolyan vehető történet, esetleg egy erős horror-atmoszféra, már nem jutott energia, de kérem, mindent nem lehet. A folytatás közben kapott két rövid demó-szerű előzményt, majd idén egy valódi demót is. Ezek alapján valamennyi fejlődés borítékolható volt egy körülményesre hangszerelt sétaszimulátorhoz képest, de így is több kérdés merült fel, mint amennyi megválaszolásra került.
Mivel ezek a demók nem igazán győztek meg, szinte biztos voltam benne, hogy golyóig belemegyek ebbe a játékba. Abban is erősen kételkedtem, hogy tudnak bármi érdemlegeset kezdeni a kissé öncélúnak tűnő, megbotránkoztató képi világukkal és jelképrendszerükkel, és nem csak arról lesz szó, hogy „nézzétek, milyen nagyfiúk vagyunk, erre a pályára is elfért még tíz fasz”. A játék befejeztével azonban be kell lássam, meglepett a Lust from Beyond. No nem arról van szó, hogy ez lesz a Resident Evil 8 legnagyobb kihívója a horrorok éves versenyében, de végül is kénytelen voltam komolyan venni ezt az amúgy még sok helyen döcögő játékot.
[h]Szektás szektor[/h]
Victor Holloway élete a felszínes szemlélő számára nem lenne igazán különleges. Egy antikvitásban dolgozik, boldogan él együtt barátnőjével, a játék kezdetén pedig éppen az évfordulójukra készül. Azonban Victort furcsa látomások kínozzák egy Lusst’ghaa nevű idegen világról, esetenként kontrollálhatatlan libidója pedig a párkapcsolatában is komoly gondokat okoz. Amikor az évfordulós ünneplésből is váratlan alvilág-látogatás lesz, barátnője beajánlja egy dr. Austerlitz nevű orvoshoz, aki a hasonló esetekre specializálódott. Victornak valahogy rossz előérzete van, és ezen a doki kisvárosa, Bleakmoor sem segít, amely majdnem teljesen kihalt, és a pár lézengő helyi sem növeli a biztonságérzetet. Nem nagy csoda, hogy hősünk még azelőtt egy szekta fogságába esik, hogy azt kívánhatná nekik, bár egy katyusa lenne a zuhanyrózsájuk, ezután pedig máris vallási fanatikusok véres háborújában találja magát, ahonnan talán nincs kiút.
A Lust from Beyond sokkal ambiciózusabb alkotás, mint elődje, és meglepően sokat markol helyszínek és történetszálak szintjén is. Eleinte ráadásul sorban kapjuk az új díszleteket és szituációkat, párszor a fejezetek mentén élesen elhatárolva, így a kezdést kissé csapongónak éreztem. Egy nagyobb szabású horrornál elengedhetetlen a következetes hangulat, már pedig ezt nehéz úgy fenntartani, hogy egyik pillanatban még a rózsaszirmokat szórjuk a padlóra életünk szerelmének, aztán fél órával később már gólyalábakon közlekedő szörnyszülötteket kerülgetünk egy kihalt város neoncégérei alatt, hogy végül egy darabolt hullákkal teli színházban próbáljuk követni egy túlzottan kancás szektás nő kívánságait.
A bevezetés ráadásul rettenetesen hosszú, a tizenöt fejezetből a hatodik-hetedikig még bőven ömlik az expozíció, és csak onnantól indul a kibontakozás. Persze az elején marha fontos volt az évfordulós előkészületekkel meg a régiségbolti teendőkkel rabolni az időt, cserébe még a felénél, vagyis olyan jó 5-6 óránál is bele lehet futni tutorial-szegmensekbe. Szóval elég bizarr tempója van a Lust from Beyond-nak, de mivel nem is ő adja a processzorom órajelét, így ez még megbocsájtható.
[h]Hotel Mentál[/h]
Ellenben az amúgy sem túl ötletes játékmenet már nagyon megszenvedi ezt az ugrálást. Az egyszerű kalandjátékos elemektől indulunk, de mire elérkezhetnénk az összetettebb feladatokhoz, máris egy pszichológiai horrorban találjuk magunkat. Aztán mire felocsúdunk, már egy Amnesia-stílusú lopakodós kalandban van részünk üldözős jelenetekkel tarkítva, amiből még a felénél átsiklunk fegyveres túlélőhorrorba. Közben csak a kalandjátékos elemek maradnak meg elszórva, a többi mechanika pedig nem kap elég időt, sem erőforrást, hogy akár csak minimális szinten működjenek.
A horror rögtön viszonylag felemás képet mutat. A bleakmoori megérkezésem után volt olyan jó a légkör, hogy valós fenyegetés nélkül elérje, hogy rettenetesen óvatos legyek, és minden neszre felkapjam a fejem. Máskor meg inkább olyan volt a horror, mint egy felesleges vezéráldozat egy hajnali kettőkor játszott sakkmeccsen: leginkább szomorú, de legalább közben sötét van. Annak azért örültem, hogy csak egy-két tolakodó jumpscare jutott, és a játék inkább próbálna atmoszférából építkezni, csak ez nem mindenhol sikerül.
A helyi hotelből való (meglehetősen a Dark Corners of the Earth-re hajazó) menekülés közben belekóstolhatunk a lopakodásba is, amelyik még teljesen működne is, mert egészen jól el lehet navigálni a környéken. Ellenben az ellenfelek valami rémesen ostobák, nyílegyenes járőrözésüket nagyon egyszerű kicselezni, kivéve, ha valami hatodik érzékkel a nyomunkba erednek egy szkriptelt jelenetben. Sem vizuális, sem rendes hangalapú visszajelzés nincs arról, hogy pontosan hogyan viszonyulnak hozzánk ellenfeleink, de hát minek is, cserébe legalább mélyíti a játékmenetet egy-két cseréppel beszórt felület, amelyeken hangosabbak a lépteink.
[h]Ép testben ép lélek?[/h]
A lopakodás minden gyengesége ellenére legalább többnyire működik, de a harcok már annyira kókány szarok lettek, hogy arra nincsenek szavak. A késsel vívott fergeteges párbajok annyiból állnak, hogy tudunk-e elég gyorsan hadonászni, hogy annyi idő alatt ne kapjunk túl sok sebzést. A lövöldözések pedig könnyedén alulmúlják ezt is. A revolverünk visszajelzés szempontjából egy NDK-s vízipisztolyra hajaz, pontatlan és lassú, és gyógypedagógia-szökevény hősünk ráadásul minden újratöltésnél kiüríti a még meglévő töltényeket is, és csak utána kezdi meg az amúgy is bitang lassú műveletet. Tudom, hogy egy túlélőhorrorban fontos, hogy ne érezzük magunkat túl erősnek, de ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell rontani, amit egy lövöldében lehetséges.
Az Amnesia-hoz hasonlóan itt is figyelnünk kell az életerőnkön túl a mentális egészségünkre is. Csak amíg a nagy klasszikus egyértelművé tudta tenni, pontosan mitől kell óvakodnunk, addig itt meg vagyunk lőve. Néha egy sötétebb sarok már elég, hogy elkezdjen romlani az állapotunk, máskor percekig nézhetünk egy vérbe fagyott hullát, és meg se kottyan. Cserébe ezt a kiszámíthatatlanságot nagyon is számszerűsíthető gyógyszerekkel kell ellensúlyozni, így az óvatosság és a takarékosság helyett (ami az Amnesia lámpaolaj-vadászatát jellemezte) marad a reménykedés, hogy kapunk elég pirulát a játéktól (és igen, kapunk). Az időnként felajánlott fejlesztésekkel egyébként tovább könnyíthető az amúgy sem vészes mechanika, de egy hasonló skill-rendszer már kicsit feleslegesnek tűnt.
[h]Gordiusz herezacskója[/h]
Ha már egyszerűség, a Lust from Beyond nagyon szereti fogni a kezünket, mindent háromszor elpróbáltatva velünk, mielőtt a mély vízbe kerülnénk. Amikor magunkra maradunk, már egészen jól működik az óvatos felfedezés és kiderül, hogy vannak határozottan használható helyszínek is a játékban, és ilyenkor előkerül egy olcsó Resident Evil-érzet, ami mégiscsak jobb, mint a semmi. Lehet csak annyi volt a kulcs, hogy hagyni kell a játékost feladványokat csinálni és ellenfeleket kerülgetni, és ő majd elszórakoztatja magát. Viszont ezt a hozzáállást sikerült az üldözős jelenetekre is átcipelni, ami egy fokkal bosszantóbbá tette ezeket a részeket. Ilyenkor kulcsfontosságú a jó pályadesign, és nincs idő keresgélni a továbbvezető utat. Ugyanez áll az időre teljesítendő tárgykeresgélésre is, hol működött a design, hol nem, és eszerint volt izgalmas vagy frusztráló.
Legalább a feladványok maguk nem rosszak, és a klasszikus tárgy-gyűjtögetésen túl változatos kisebb fejtörőkkel is találkozhatunk. Ezek többnyire szórakoztatóak, mert egyszerre kell hozzájuk felfedezés és egy kis logika is, nem nagyon izzasztóak, de jóleső kitérők a horrorhoz vagy a garmadányi sétálgatáshoz képest. Mert a gyökerében ez még mindig egy belső nézetű kalandjáték, és így teljes fejezeteket fogunk azzal tölteni, hogy keresztül-kasul bejárjuk a minket befogadó Cult of Extasy viktoriánus kúriáját. Nem azt mondom, ezekben a pillanatokban működik egyedül zökkenőmentesen a Lust from Beyond, de ettől még nem szörnyen izgalmas vagy érdekfeszítő.
[h]Alászállva a poklokra[/h]
Az első résznek azok voltak a fénypontjai, amikor átszabadulhattunk Lusst’ghaa-ba, abba az erotikus túlvilágba, amelynek istenségét a szektások dicsőítik. A környezet már ott is kellően érdekes volt, és ez itt sem változik. Viszont ezúttal jóval több játékelemet kapunk, és kifejezetten egyedi és komplex feladványokat oldhatunk meg. Egy különleges képességünkkel esszenciát gyűjthetünk az alvilág egyes élőlényeitől, amellyel aztán kapcsolókat aktiválhatunk, vagy ellenfeleket csalhatunk a világot daganatszerűen benövő húsos entitások gyökereihez, hogy új átjárókat nyissanak nekünk. Ez utóbbinál mondjuk elérhették volna, hogy szegény szörnyek ne gyök kettővel vonszolják magukat a helyszínre, mert így előbb éreztem magam alulfizetett bébiszitternek, mint a világ borzalmaival dacoló hősnek.
A kedvenceim viszont egyértelműen a fallosz-alakú, csapkodó csápok voltak, akikre aztán lehívhattunk egy kis lényt, akit csak impotenciabogárnak neveztem, mert tőle lekonyultak az ágaskodó farkak, és szabadon átvonulhattunk közöttük. Összességében bármilyen bizarr mechanikák is ezek, számos remek ötlet volt köztük, igaz, a megvalósítás már itt-ott nehézkesebb volt. Ja, és persze az elmaradhatatlan QTE-k is eljönnek, és velünk maradnak néhány hídépítés vagy orgia erejéig.
[h]Jó a buli, csak sok a… pöcsök[/h]
Meglepő módon akkor működik a legjobban a Lust from Beyond, amikor a saját beteg történetét meséli el. Lusst’ghaa egy komplett kidolgozott mitológiát kapott, így rengeteg kérdésre választ kaptam a korábbi részekből is, és még egészen értelme is volt a cselekménynek. Egyébként is lesz bőven dráma, fordulatok, és még döntési lehetőségek is, amelyek nem is voltak morálisan triviálisak. Azt kellett észre vegyem, hogy leköt ez a sztori, hogy komolyan veszem a karakterek törekvéseit, egy részüknek megértem a motivációit, tudom őket utálni vagy éppen sajnálni, és csak érdekel, hogy mi lesz a vége. A befejezést pedig nagyban befolyásolhatjuk mi is, és éppen ezért gondolom úgy, hogy egy kifejezetten korrekt horror-sztoriról beszélhetünk.
És ha van értelme annak, ami történik, úgy a használt szexualitás sem tűnik olyan öncélúnak. Alapból jóval kevesebb az egységnyi területre jutó faszok aránya, mint az első részben, persze Lusst’ghaa-ban mindennek továbbra is hamisítatlan nemi szerv-alakja van, de ez ezen a ponton már hozzátartozik az élményhez. És persze lehet FPS nézetben nőket és férfiakat döngetni, a sztori különböző részein pedig kifejezetten gyomorforgató jelenetek is előkerülnek, de mivel eddigre meg lett alkotva egy világ, ahol ez nem számít kifejezetten furcsának, már nem érződik úgy, hogy „csakazértis” alapon kerültek be. Nyilván ettől még nem lesz könnyen emészthető, vagy családbarát a Lust from Beyond, sőt, itt is vannak megbotránkoztató jelenetek, de ebben a formában ezt már elbírja a horror-műfaj.
[h]Ez nem Premium[/h]
A félig-meddig elismerő szavak után azonban vissza kell térjek az ostorozáshoz, és nincs az a BDSM-szerelés, amiben pozitívan jön ki a dologból a játék. A Lust from Beyond ugyanis audiovizuálisan reménytelenül gyenge. A látvány sem kifejezetten kreatív, de nem is fest igazán rosszul, ellenben a grafika technikailag egyszerűen csak igénytelen. A karaktermodellek elnagyoltsága azonnal szembetűnik, hogy leveszik a szektás maszkjukat, a textúrák közelről kellemetlenül pixelesek, és csak a bevilágítás ment meg egy-két jelenetet. Lust’ghaa még így sem rossz a ritkán látott szín-és formavilág miatt (és itt most nem a méteres farkakra gondolok), ott megcsillant némi kreativitás. Az, hogy a menü designját Manyi néni savanyúságos standja sem vállalná be, már igazán szóra sem érdemes.
A hangzás többnyire elmegy, aláfesti a jeleneteket egy közepes szinten, és a zene is teljesen megfelel az átlagnak. Viszont a szinkronhangok valami kriminálisak, pedig én nem vagyok nagyon válogatós ilyen szempontból. Egyedül a Victort álmaiban zaklató szektavezér, Amanda nem hangzik úgy, mintha be lenne ketaminozva, főszereplőnk pedig rendszeresen elbukik a hiteles érzelemkifejezés nemes feladatával. Néhány kisebb mellékszereplőnél pedig szerintem szempont volt, hogy soraikat csak belül halott emberekkel vegyék fel, fájdalmas volt őket hallgatni.
Cím: Lust from Beyond
Kiadó: Movie Games S.A., PlayWay S. A.
Fejlesztő: Movie Games Lunarium
Megjelenés dátuma: 2021. március 11.
Műfaj: erotikus, túlélőhorror