Nem meglepő, hogy a jelenlegi remake/újrakiadás hullámban a Nintendo is igyekszik meglovagolni a nosztalgiafaktort. Meg megkopasztani minket. A tavaly megjelent Super Mario RPG mellett egy rakat régi címet vettek elő a japánok. A teljesség igénye nélkül pl. idén kapni fogunk egy felújított Paper Mario játékot Paper Mario: The Thousand-Year Door címmel. Emellett ugyebár itt van a Mario vs. Donkey Kong is, ami még a jóöreg Game Boy Advance konzolon debütált 2004-ben.
Természetesen a széria alapjai ennél egy kicsit korábbra nyúlnak vissza, az eredeti Donkey Kong még anno 94-ben jelent meg Game Boy-ra. A kicsit bő lére eresztett törióra után csapjunk is bele a lecsóba, lássuk is a medvét. Akarom mondani a majmot. Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy a Mario vs. Donkey Kong egy platformer elemekkel operáló puzzle-kaland, ami hidat képez a Mario és a Donkey Kong szériák között.
Ezért ne higgy el mindent a reklámoknak!
A sztori a GBA-játék cselekményét követi. Kedvenc majmunk, Donkey Kong épp a TV előtt tesped, igazából már nagyon unja a banánt. Szembe jön vele egy reklám a legújabb Mini-Mario figuráról, viszont amikor elugrana a boltba, sajnos hoppon marad. Szegény nem tudta, hogy a GeekVilág Shop-on mindig talál akciós figurát. Remélem, hogy figyeltétek az árukapcsolást. Majmunk kicsit bedurcul, szóval a helyi gyárból meglovasítja az összes figurát. Természetesen ügyeletes szakink, Mario ezt nem hagyhatja annyiban, meg is kezdődik a világokon átívelő hajsza, ami 130 szinten át zajlik.
A sztori kapcsán nem kell nagy megfejtéseket várni, a két titán közti ősi rivalizálás remekül keretbe foglalja az egész játékot. Kaptunk új, animált átvezetőket is, plusz ráadásként a Plus pályák befejezése után egy True Ending lesz a jutalmunk. Apropó pályák, az eredeti rész hat világa mellé két újat is kaptunk a Merry Mini-Land és a Slippery Summit „személyében”. A nyolc világ stílusában és faunájában is teljesen eltér egymástól, más és más ellenfelek, csapdák várnak ránk. Lesz itt dzsungel, gyári környezet, vulkáni táj, szellemkastély, havas pálya, mitikus erdő, vidámpark és egy éjszakai város is.
Világonként hat pályát kapunk, amik két részre oszlanak. Az első részben az arany kulcsot kell felszednünk a pályán, majd azt eljuttatni a továbbjutást jelentő ajtóhoz. A második etapban pedig a pályán elhelyezett Mini-Mario figurát kell meglelnünk. Minden pályarészen vannak elszórva ajándékdobozok, természetesen a legeldugodtabb helyeken. Amennyiben mindhárom dobozt összeszedjük, egy csillag lesz a jutalmunk.
A hat sima pálya mellett mindig van egy kísérgető küldetés, amikor a Mini-Mario figurákat kell visszaterelgetnünk a dobozukba. Plusz még különféle betűtömböket is össze kell szednünk. Lezárásként pedig vár ránk a majom elleni boss-harc. Jótanácsként megjegyezném, hogy lehetőleg az összes Mini-Mario-t juttassátok a célba, mivel ezekből kapjuk az életerőt a boss-harc során. Én előre szóltam.
Barátokkal minden könnyebb?
Kapásból a Mario vs. Donkey Kong két új játékmódot is kínál. A Casual módban kicsit felénk lejt a pálya, ilyenkor nincs időkorlát, emellett egy checkpoint rendszer is segít minket. A klasszikus élményre vágyóknak ott a Classic mód, itt az idővel is meg kell küzdenünk. Egy barátunkkal közösen is nekivághatunk a kalandnak, a kétfős co-op módban Mario mellé Toad is becsatlakozik. Üröm az örömben, hogy sajnos ilyenkor nincs Casual mód, csak és kizárólag a klasszikus mód érhető el co-op-ban. Önön bénaságunk mellett az órával és egymással is meg kell küzdenünk.
Szerencsére a nyolc világ befejezése után sem áll meg az élet. A Game Plus módban ismét végigrohanhatunk a világokon, világonkét hat plusz pálya és egy boss-harc vár ránk. Ezúttal egy kulcsos Mini-Mario-t kell terelgetnünk a szinteken. Az igazán kihívásra vágyóknak pedig ott vannak az Expert pályák. Nevükből adódóan ezek már rendesen megrépázzák az ember szürkeállományát, gondolkodósabb feladványok, kihívások várnak ránk.
Bevallom őszintén, nekem ez már egy kicsit sok volt, a nehezebb pályákat inkább hanyagoltam. Ilyenkor jönnek a képbe a csillagok, amikből feloldhatjuk a nehezebb pályákat. Természetesen mint mindent, ezt is lehet fokozni. Time Attack mód rendelkezésre áll az összes létező pályához, a sima, a plus és az expert szintekhez egyaránt. Éljenek a mazohisták!
A türelem a kulcs mindenhez
Játékmenet szintjén a Mario vs. Donkey Kong pontosan azt hozta, amit vártam tőle. A pályákon különféle kapcsolókon állítunk, bombákkal robbantunk magunknak utat, vagy éppen kockák között tudunk teleportálni. A Nintendo ügyesen adagolja az újdonságokat, mindig van egy olyan mechanika, ami egy kicsit dob az élményen. Hősünk mozgása is ilyen, kézenállva magasabbra tud ugrani, de pl. ilyenkor a lehulló tárgyaktól, tégláktól is védve vagyunk. A köművesek tuti ellesik majd ezt a technikát.
A pályák nehézségi görbéje viszont eléggé hektikus, néhol csak a fejemet vakartam, hogy éppen mit is kellene csinálnom. De legalább a platformer elemektől nem kaptam agyfaszt. Nem úgy, mint az ellenfelektől, akik sokszor maguk is a megoldás kulcsai. Vicces volt látni a pajzsos ellenfeleket, akik szó szerint áttolják Mario seggét egyik pontból a másikba. Az abszolút kedvencem a szellem a kísértetkastélyban, aki egy kissé szégyellős.
Ő csak akkor mozog, amikor hátat fordítunk neki. Az ellenféltípusok esetében az a legfőbb probléma, hogy a rendszer eléggé nagyvonalúan kezeli a hitboxot. Van úgy, hogy alig érintjük meg őket és egyből meghalunk. Máskor pedig a csodával határos módon éljük csak túl. Szőrszálhasogatásnak tűnhet, viszont sok esetben ezen múlik a továbbhaladás sikere. Vagy pedig marad az ismétlés.
A boss-harcokra még nem is tértem ki, pedig azok is megérnének egy misét. A Mario vs. Donkey Kong összecsapások kifejezetten szórakoztatóak. Ilyenkor a majom fentről dobál minket különféle tárgyakkal, miközben mi is próbálunk odasózni neki. Természetesen a különféle helyszíneken eltérő módon teszik próbára a türelmünket. Mindig van egy olyan plusz elem, mechanika, ami segít minket a győzelemben.
A havas pályán pl. a csúszós platform elemek között csúszkálva kell megküzdenünk Donkey Kong haragjával. Mondanom sem kell, hogy itt azért emlegetve voltak a fejlesztők felmenői. Az egészre a koronát a végső leszámolás teszi fel, ami egy több felvonásos harc. Nálam ez egy az egyben az eredeti Donkey Kong játék hangulatát idézte meg. A plus pályákon történő összecsapásokról még nem is meséltem, pedig ezek is képesek voltak meglepetést okozni. Persze jó értelemben.
Szép vagy, Mario, legalább nekem szép!
Grafikailag teljesen megállja a helyét a remake, jól láthatóan ebbe ölték bele a legtöbb energiát. Az eredeti játék pixelgrafikus kinézetét sikerült teljesen lecserélni 3D-s modellekre. Az összkép a színekkel teli textúrákkal együtt közel tökéletes. Mondhatni úgy fénylik, mint a Salamon töke. A grafikai tuning mellett külön ki kell emelni az animációk minőségét. Olyan apróságokra is figyeltek, hogy Mario elkezd nyújtózkodni a közelében lévő kötél után, vagy éppen tornászként áll fel a bukfencezést követően.
Magasból történő lesés után pedig a földön fekszik és fogja a fejét. Pont az ilyen apróságok tesznek hozzá egy kis pluszt az élményhez. Szerencsére a környezeti elemeket is alaposan átdolgozták, az ellenfelek is új animációkat kaptak. Zenei fronton is remekül muzsikál a remake. Az új jazz dallamok füllbemászók, remekül passzolnak az adott világhoz. Plusz szépen elduruzsolnak a háttérben, nem vonják el a játéktól a figyelmünket. Mindenesetre örvendetes az, hogy a Nintendo még erre is veszi a fáradságot. Nem mehetünk el viszont egy fontos tény mellett. Nevezetesen az árazás mellett.
A Mario vs. Donkey Kong egy közel teljes áras, 50 eurós játék. Itt már azért el lehet gondolkodni rajta, hogy 10-15 órás szórakozás megér-e ennyit nekünk. Természetesen a különféle kihívásokkal a játékidő kitolható, viszont szerintem a content mellé egy kissé borsos ár párosult. Mondjuk ez legyen az én bajom. Az újoncok számára mindenképpen megér egy próbát, viszont az eredeti játékok rajongói lehet hogy csalódni fognak egy kicsit.
Verdikt
Azt kell hogy mondjam, a Mario vs. Donkey Kong felújítása remekül sikerült. Kaptunk egy alapos grafikai ráncfelvarrást, két új világot, új játékmódokat, plusz most már haverokkal is nekiülhetünk közösen. Sajnos az összképbe belerondított pár apróság. Ilyen pl az, hogy a kétfős co-op módban nincs Casual játékmód. A hektikus nehézség és az ellenfelek fura hitboxa mellett a játék árazása a legnagyobb negatívum. Viszont nem mehetünk el a mellett, hogy továbbra is elképesztően jó élmény rájönni egy-egy puzzle megoldására. Plusz olykor-olykor a játék hangulata is el tudja kapni az embert.
Összességében a felújított verziót az újoncok és a szériával ismerkedők számára tudom nyugodt szívvel ajánlani. Ők minden bizonnyal hosszú órákra elvesznek majd a szintek között. A puzzle-feladványok kellemesen megdolgoztatják a szürkeállományukat, emellett kihívásokban sincsen hiány. A veteránok pedig nyugodtan próbára tehetik magukat az Expert pályákon és a különféle Time Attack kihívásokon. Mindenesetre én remekül szórakoztam. Még ha a Mario vs. Donkey Kong nem is váltja meg a világot, egy korrekt újrázásként konzervál egy örökzöld klasszikust az utókor számára.