Időről időre valahogy mindig megfeledkezek arról, hogy öregszem. Úgy akartam indítani ebben a cikkben, hogy a Metal Gear Solid szériát nem kell bemutatni senkinek. Hideo Kojima méltán világhírű játéksorozata a gaming történelem egyik legnagyobb mérföldköve, és legalább két generáció örök toplistás kedvence. Ez mind szép, de aztán rájövök, hogy a széria utolsó számozott kiadása is majdnem 9 éves. Az első epizód pedig elmúlt 25 (a ’87-es legelső Metal Gearről meg már nem is beszélek). Így már fixen van legalább egy generáció, akinek halvány fogalma sincs arról, hogy mi ez a játék. A METAL GEAR SOLID: Master Collection Vol 1. viszont remek beugró lehet nekik. De azok is örülhetnek, akik kurrens konzolgeneráción akarják játszani nagyjából eredeti formájában az első három részt.
Szilárd Kígyó
Ebben a bejegyzésben nem a Metal Gear játékok kritikáját fogod olvasni. Egyrészt azért, mert ideális esetben mindegyik alkotással külön cikkben kellene foglalkozni. Másrészt meg azért, mert huszonéves játékokat retrospektív megítélni merész próbálkozás lenne.
Az MGS Collection pedig sajnos-nem sajnos játékmechanika szintjén nem ad hozzá semmit az eredeti játékokhoz. De legalább nem is vesz el semmit, amit viszont manapság ki kell emelni.
Még egy pont szól amellett, hogy a HD kiadások minimális optikai ráncfelvarrása ellenére gyakorlatilag eredeti formájában lehet élvezni Kojima mestermunkáit.
Az idő mindenesetre megszépített egy csomó mindent, és az eltelt évtizedekben rengeteget fejlődött az ipar (melyért kétségtelenül sokat köszönhetünk ennek a szériának). De még 2024-ben is, közel eredeti formájukban is meghatározó és kiváló élmény a Metal Gear Solid játékokkal elütni a szabadidőnket.
Tartalmas ebéd
Még ha kissé Wikipedia-szagú is, de érdemes átfutni, hogy mennyi minden került bele a pakkba. Nézzük is a felhozatalt.
A kollekció az alábbi játékokat tartalmazza:
- METAL GEAR SOLID (A Special Missions-zel kiegészülve)
- METAL GEAR SOLID 2: Sons Of Liberty (HD Collection version)
- METAL GEAR SOLID 3: Snake Eater (HD Collection version)
Bónusz kontenttel is bőven ellátták a kiadást, ezek kerültek még be pluszban:
- Metal Gear
- Metal Gear 2: Solid Snake
- Metal Gear (NES/FC version)
- Snake’s Revenge
- METAL GEAR SOLID: Screenplay Book
- METAL GEAR SOLID: Master Book
- METAL GEAR SOLID 2: Screenplay Book
- METAL GEAR SOLID 2: Master Book
- METAL GEAR SOLID 3: Screenplay Book
- METAL GEAR SOLID 3: Master Book
- Metal Gear & Metal Gear 2: Screenplay Book
- Metal Gear & Metal Gear 2: Master Book
- METAL GEAR SOLID: Digital Soundtrack
Később kitérek a pakk kontroverz részére is. De azt semmiképpen nem lehet elvenni tőle, hogy tisztességesen besuvasztott egy csomó olyan tartalmat, amit ma már legális forrásokból nehéz, vagy szinte lehetetlen beszerezni. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a kollekcióval minden aktuális platformon elérhetőek lettek ezek a játékok.
Egy szelet történelem
Amikor azt írtam, hogy érdemben nem lettek megpiszkálva a játékok a motorháztető alatt, akkor úgy is értettem. A részeket egyesével, külön kell letölteni, még egy központi hub sincs, ahonnan kiválaszthatjuk mit indítsunk el. Talán a legnagyobb változás, hogy mindegyik játék kapott egy-egy menő menüt, amiben kifejezetten kényelmes navigálni. Ezt leszámítva még az irányításhoz sem nyúltak, az első MGS-t a mai játékosok számára igen furcsa és archaikus gombkiosztással élvezhetjük.
A METAL GEAR SOLID: Master Collection-t PS5-ön teszteltem, és technikai problémákkal egyáltalán nem találkoztam. Mivel érdemi újításokat nem is igazán kaptak a játékok, így valamennyire sikerült helyén kezelnem a mára már régiesnek mondható megjelenést. Nyilván nem vártam teljesítménybeli csodát egy emulált, ’98-as PS1-es játéktól, ahogy a HD editionöknél sem fájt a 1080p/30FPS.
Akinek már régóta valamilyen konzol a fő platformja, annak volt pár éve megszokni, hogy nincs lehetőség felbontást állítani. Ez viszont PC-n fájó pont lehet, hiszen ott sem lehet variálni a fixált 1080×1920-as méretet. Általánosságban azért elmondható, hogy Xbox Series, PS5 és PC platformokon a kollekció úgy, ahogy rendben van. Switchen viszont sokkal kellemetlenebb a helyzet. Utóbbin leginkább a kínszenvedés szóval írhatjuk le a játékélményt.
Ha valamibe viszont vérmérséklettől függően érdemes beleállni, akkor az az árazása. Első blikkre riasztó lehet a 60 eurós árcédula, és nem is nagyon tudok a védelmére kelni. Jól mutatnak az extra tartalmak, és végülis három, kiegészítőkkel megpakolt játék van egy csomagban. De csak ott motoszkál a kérdés, hogy etikus-e több, mint két évtizedes játékokat ilyen módon és ennyiért kidobni a piacra?
A végstádiumú kapitalizmus és a Konami szerint a kérdés is sértő, és mindenkinek egyéni döntése, hogy megér-e ennyit.
Verdikt
Aki valamiféle felturbózott MGS-élményt vár, az hiába keresi azt a METAL GEAR SOLID: Master Collection-ben. Véleményem szerint jobb is, hogy nagyjából mindent meghagytak eredeti formájukban. Mert ha valamit, akkor a Metal Gear játékokat szinte képtelenség lenne remaster-kezelés alá venni anélkül, hogy nagyban csorbulna Kojima eredeti víziója.
A Master Collection egy tisztességesen megpakolt kollekció, aminek hála három klasszikus tokkal-vonóval elérhető minden platformon egy olyan játékos generáció számára, aminél ezek kimaradtak. Ugyanakkor a jobbára érintetlen eredeti élmény azoknak is kecsegtető lehet, akik mindenféle fölösleges flikk-flakk nélkül szeretnék élvezni a játékokat.