Amikor eljön a HorrorHónap, sok olyan alkotással találkozok, amit egyébként lehet, hogy hagynék, hogy elmenjen mellettem. És vannak olyanok, melyek jobb lett volna, ha soha a büdös életben nem keresztezik az utamat. Éreztem, hogy nem lesz túl acélos a Micimackó: Vér és méz, de legvadabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy ez a “film” az első olyan alkotás az oldalon, ami megkapja az 1 pontos értékelést. A tervek szerint nem ezzel nyitott volna a 2023-as HorrorHónap, de ha ez nem alapoz meg a hangulatnak, akkor semmi!
Figyelem! A következő bejegyzés szókimondó és vulgáris. Elolvasását csak saját felelősségre ajánljuk!
Slasher-Mackó
Miután lejártak bizonyos jogok a Micimackón, mint szellemi tulajdonon, és közkinccsé vált, sokáig hangos volt az internet. Természetesen azonnal el is kezdtek horrorfilmet forgatni belőle. A csacsi öreg medvét és barátait sokféleképpen el lehet képzelni, de talán nem mint slasher-főszereplők jutnának eszünkbe elsőnek.
Én azon kevés őrült közé tartozom, akik szerint megfelelően elborult forgatókönyvvel és egy ügyeskezű rendezővel ki lehetett volna hozni egy érdekes filmet is a koncepcióból. De hogy a Micimackó: Vér és méz készítői mi a jó büdös francot gondoltak, mikor ezt az ipari hulladékot kiadták a kezük közül, az egy sokkal érdekesebb kérdés, mint az a szenny, ami filmnek csúfolva megjelent.
Ezt a másfél órát már soha nem kapom vissza az életemből, de cserébe elértem a mélypontot. Ennél már csak jobb lehet. Az indulataimat meg sem próbáltam kordában tartani, mikor ezt a bejegyzést körmöltem. És ha mindezt a felgyülemlett érzést nem ventillálom ki, annak komoly egészségügyi következményei lennének, szóval íme a véleményem a Micimackó: Vér és mézről.
Miért?
Láttam már jópár szar filmet életem során, de csak ritkán tudott valami úgy felbaszni, mint a Micimackó. Ezért kár volt minden beleölt munkaóra, pénz, és bizony nagy kár volt a világon egyik legjobban imádott mesevilágát beszennyezni.
Ez a műalkotás frappáns sztorival indít. Róbert Gida, vagyis a magyar szinkronban Robert Gideon (!!) együtt játszott a Százholdas pagonyban a szörnyszülött Micimackóékkal, de elment egyetemre. Amazok berágtak, felzabálták egymást és gonoszak lettek. Aki pedig az erdőbe téved, elkapják és vagy Mackó pofozza halálra, vagy Malacka hajigálja meg lánccal.
Maria, a szörnyű traumát átélt hősnőnk, barátnőivel karöltve nyilván a pagonyban található erdei házikóba mennek bulizni. A két gyilkos szörnyszülött meg jól megjelenik, szétterrorizál mindenkit és közben kibaszott idétlenül festenek.
Nem slashert fogunk nézni, ha épeszű történetre, logikusan cselekvő szereplőkre vágyunk. Ez természetes. De azért van az a szint, amikor már semmi kapaszkodót nem kap a néző, a film darabjaira hullik és csak a hibái mentén tudjuk újra összerakosgatni. Ez a film pedig csak hibákból áll, így nem nehéz gyakorlatilag bármelyik jelenetébe belekötni.
A szereplők totál semmilyenek, képtelenség megkedvelni, vagy megutálni őket. Egy sor jellemző nincs megírva nekik. Jobbára csak nagycsöcsű, sztereotíp csajok, akik lebegnek egy légüres térben, és arra várnak, hogy kinyírják őket. De még a felsőjük is maguktól esik le, pusztán azért, hogy villantsanak, mielőtt elhaláloznak.
Van trash, és van égetnivaló szemét
Értem, hogy a 80-as években megvolt a bája a trash horroroknak, és a mai napig jómagam is nagy rajongójuk vagyok. Tudni kell a helyén kezelni őket, és figyelembe venni a kort, amelyben készültek. Azonban ez a hulladék, amit Micimackónak hívnak 2023-ban készült, az isten szerelmére.
Valószínűleg szintén nem a horror műfajában keresendő a politikai korrektség sem, de az öncélúságot minden szinten megvetem. És mivel néhány rednecket leszámítva csak nőket gyilkolnak le ezek az elfuserált szutykok, nem tudok nem arra gondolni, hogy az író-rendező Rhys Frake-Waterfieldnek komoly problémái vannak a női nemmel. Az egyébként sem túl patinás karrierrel büszkélkedhető Waterfield jobb lenne, ha frusztrációit, és komplexusait nem elbaszott fércművekkel, hanem szakember segítségével küzdené le.
A Micimackó: Vér és méz minden jelenetéből üvölt a kontármunka. Ha azt mondanám rá, hogy amatőr, még fel is dicsérném. A rendezés egészen botrányos, a jelenetek egymásután pakolása pedig mellőz mindennemű logikát. Ha az operatőri feladatokat rábízták volna egy haldokló oposszumra, még az is jobb munkát végzett volna. A tehetségtelen, ripacs színészek, az iszonyatosan béna kellékek, és az idétlen jelmezek meg már csak hab a tortán.
Minden képkockáról süt mennyire szarul lett az egész felvéve, és összerakva. Ha minden kötél szakad egy horrornál, akkor még sokat menthet a kreatív gyilok, a karizmatikus gyilkos, vagy az extrém gore. Itt olyan nevetségesen hülyén van bármi is megcsinálva, hogy minden próbálkozás csak tovább rontott a helyzeten.
Macis mézet se veszek többet
A gyilkosságok mind-mind fantáziátlan és igénytelen felvételek, amik annyira szarul vannak összevágva, hogy azt a nézőt is kidobja az élmény, aki ezen kívül életében nem látott másik filmet. Simán látszódik, amikor két snitt között kelléket cserélnek és nem tudom, valakinek a feje helyett egy tököt ütlegelnek a falba. És vérnek vagy lejárt szavatosságú teszkós hitlerszalonnát használtak, vagy CGI-t. De ezen a ponton már kurvára mindegy. A gore-t kipipálhatjuk, hogy nem működik, marad a kreatív gyilkosság és a menő elkövető.
Nos, itt sincs szerencsénk. Szereplőinket nem éppen válogatott módon teszik el láb alól. Nincs egy megoldás sem, amire azt tudnám mondani, hogy bármilyen szinten kreatív lett volna. Na jó, talán Micimackó signature mozdulata, amikor kómába pofozott egy csajt, az elég vicces volt. Ja, meg egyszer megmancsolt egy redneck fószert, akinek eltűnt a fél arca. Utóbbi is annyira szarul lett sminkelve, hogy jobb lett volna, nem is mutatják.
Jó-jó, dehát mekkora ötlet már Micimackót meg Malackát slasher főgonosznak tenni! Nem? Hát, végülis ez menthette volna meg ezt az ipari fostornádót a totális csődtől. De hogy a picsába néznek már ki ezek az izék? Számomra nem derült ki a következetes és alaposan átgondolt történetből, hogy most akkor ezek emberek álruhában, igazi szörnyek, netán négy generációnyi belterjesség végeredményei? Mert sajnos sem a jelmezekből, sem a maszkokból nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni.
A készítők igyekeznek minden jelenetet sötétben tartani (és bár lett volna annyira sötét, hogy szart se lássak), hogy takargassák a cseppet sem meggyőző maszkokat. Azonban még így is többet látunk belőle, mint amennyi még ne lenne ártalmas a szervezetünknek. És ami a szemünk elé tárul, abból meg az jön le, hogy valami olcsó, kínaiboltos gumimaszkot applikáltak két őrültre, akik valamiért nőket öldökölnek. A film legfelzaklatóbb jelenete is az volt, amikor Micimackó valamiért mézet tuszkolt a hülye maszkjába, és minden nyílásából folyt a ragacsos massza. Fúj!
Malacka, a hős
Minden horror-rajongó tudja, hogy a legtöbb slasherben általában nem az eszükért szeretjük a szereplőket. Jellemzően segghülye biodíszletként viselkednek, és teljesen irracionális döntéseket hoznak. Pusztán azért, hogy belesétáljanak a gyilkos karjaiba. Na de a Micimackóban sikerült ezt is überelni.
Hosszú és kínos jelenetben üldözi Malacka az egyik lányt, aki beleesik egy medencébe. Aminek a mélysége jó indulattal is legfeljebb két méter, de inkább kevesebb. A lány a medence közepén kellemetlenül vergődik, ahelyett, hogy igazából csak kisétálna az ellenkező irányba, mint amerről a gumifejű varacskos érkezik. Malacka pedig nemes egyszerűséggel utánasétál a medencébe. Nem hiszitek, hogy ilyen baromságot még bárki elkészítene? Tessék, az ominózus jelenet fent van YouTube-on is, tekintsétek meg:
Egyes jelenetekről üvölt, hogy több különböző időpontban vették fel (pontosan ilyen az imént linkelt medencés jelenet is). Ami filmkészítés során egy abszolút bevált szokás, csak általában oda szoktak figyelni arra, hogy minden konzisztens maradjon. Itt két vágás között is simán látszódik, hogy szörnyen elszarták a bevilágítást. Alig három perc alatt van nappali fényár, reflektoros fények, félhomály, és tök sötét. Szép munka!
“Szerencsés vagyok, hogy van valamim, aminek nehéz búcsút mondanom.”
A fenti idézet is a Micimackóból származik, és akár érezhetném szerencsésnek magamat, hogy ennek a filmnek az élménye még egy ideig megkeseríti a napjaimat. Felfoghatnám önsegítő mantrának is, mert elértem egy olyan mélypontot, ami rendesen megedzett engem, mint embert.
Összegészében a Micimackó: Vér és méz egy velejéig hitvány, alávaló szellemi kútmérgezés, aminek soha nem lett volna szabad elkészülnie. Nem azért, mert annyira megsértené a bennem élő Micimackó-rajongót, mert őszintén szólva nem áll annyira közel a szívemhez Milne világa. De több millió másik embernek igen, és az ő szemükben biztos nincs mentség erre a filmre.
a GeekVilág fennállása során szerintem soha nem értékeltünk 1 pontra semmit. Eddig. A Micimackó: Vér és méz lényegében nézhetetlen, értékelhetetlen és káros alkotás. Semmi bűnös élvezet nincs benne, a trash-faktort még jó indulattal sem tudom rásütni. Minden porcikájából süt az igénytelenség, és az öncélúság. Semmi meglepően felkavaró, vagy explicit kegyetlenkedés nincs benne. De aggasztóbb a felszín alatt lapuló indíték, ami miatt egyáltalán eszébe jutott valakinek, hogy megcsinálja ezt a filmet.
Megtekintését senkinek nem ajánlom, még haverokkal sör mellett sincs benne semmi élvezet. Akinek valami miatt van egy “összes meztelenkedés horrorfilmekben” listája (gondolom, remélem nincs ilyen), az megnézheti, csak hogy kipipálja perverz checklistjét, de egyébként kerüljétek messzire.