Másuj 4-én lezárult a 2014 óta parkolópályára állt, a sokak által várt A klónok háborúja 7. évada. Az utolsó epizódot követően mi is szeretnénk egy cikket szentelni a méltatlanul dobott sorozat lezárásának. Addig is néhány pontban szednénk össze nektek, hogy ha eddig kimaradt volna, akkor miért érdemes pótolni az eddigi részeket.
A klónok háborúja annó egy nagyon érdekes időszakban érkezett. Az előzmény-trilógia befejeztével George Lucas bejelentette, hogy univerzumát nem kívánja további filmekkel bővíteni. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a mester elkezdett aktivan a televzizió világa felé kacsintgatni. Még 2005-ben bejelentették a Star Wars: Underworld névre keresztelt sorozatot, amiről viszonylag keveset tudni. Végül gyorsan jegelték is anyagi okokra hivatkozva. Ugyanebben az évben Lucas elhintette, hogy dolgoznak a 2003-as, Genndy Tartakovsky nevével fémjelzett Klónok Háborúja pilot sorozat 3D-s folytatásán.
Mivel a Cartoon Networkön futó 25 részes miniszéria mind a kritikusok, mind a rajongók körében sikeres lett, jó táptalajként szolgált további történetek elmesélésére. Arról nem is beszélve, hogy az univerzum filmek által feldolgozott idősávjának az egyik legérdekesebb időszakába kalauzolta el a nézőt. A LucasFilm feje pedig nem mást tett a projekt rendezői székébe, mint a mára közismert Dave Filonit. Az úriemberről akkoriban nagyjából csak annyit lehetett tudni, hogy korábban a Nickelodeonnál dolgozott és ő rendezte az Avatar: Az utolsó léghajlító első évadát. Mindemellett köztudottan hatalmas Star Wars rajongó és Lucas az évek során többször is úgy hivatkozott rá mint a padawanjára.
A következő években szállingóztak az információk hol a projekten dolgozóktól, hol Lucastól, hol pedig Tartakokvsky támadta be Lucas döntését, hogy újra hozzányúlnak a klón háborúkhoz. Végül 3 évet kellett várni, hogy 2008 augusztusában előbb egy pilotként is felfogható játékfilmmel a mozikban felvezessék, majd a Cartoon Networkön októberben elindítsák a sorozatot. És ahogy az várható volt: masszív siker lett. Első sorban a gyerek közönségnek és annak a töménytelen mennyiségű merchandise-nak hála, ami a filmet és a sorozat indulást követte. Még nekem is van itthon ágyneműm amin a bohókásan mosolygó Anakin, Obi-Wan és Ahsoka pózol.
És talán pont ez a gyerekközpontú marketing az, ami miatt vannak akik a mai napig nem érdeklődnek A Klónok Háborúja iránt. Illetve értetlenül állnak a nagy csinnadratta előtt, ami a Disney bejelentését követően a 7. évadot belengte. Többek között nekik szeretném kifejteni pár pontban miért is érdemes foglalkozni a sorozattal.
A legkisebbtől a legnagyobbig
Az első és talán legfontosabb pozitívum, hogy a készítők nem nézik hülyének a közönséget. Ugyan eleinte még érezhető, hogy a ők se nagyon tudták mire számítsanak, ezért elsősorban a fiatalabb korosztály lett a kiemelt célcsoport. Viszont tudták, hogy a sorozat animációs mivolta nem egyenlő azzal, hogy a célközönségét egy gügyögő kiscsoportosnak kell tekinteni. Ahogy azt is, Star Wars nem készülhet csak csöppségeknek. Persze, megy a fénykard villogtatás, a csihi-puhi és úgy általában messze több az egységnyi játékidőre jutó akció (leginkább az első szezonban) mint azt várnánk. De ahogy követték egymást az évadok, úgy kezdett el egyre komolyodni a hangvétel is.
A klónók háborúja masszívan körbejárja azokat a dolgokat amivel a filmek nem tudtak vagy akartak behatóbban foglalkozni. Folyamatosan kiegészítve azt ismerős és kevésbé ismerős elemekkel. Visszatérő kérdéskör többek között a klónlét búja-baja, az alapvetően békés együttélésre berendezkedett Köztársaság politikai és gazdasági helyzete, vagy a jedik szerepe a háborúban. És ezt az egészet rengeteg személyes történet, mellékszálak, érdekes gondolatok kötik össze. Ahogy azt is több ízben láthatjuk, hogy ebben a helyzetben egyik fél sem igazán jó.
Így nagyjából egyensúlyban van a sorozat egésze alatt az akció és a mondanivaló is. Minden kilőtt sugárnyalábra és megsuhintott fénykardra jut egy morális vagy erkölcsi tanulság vagy egy érdekes gondolat. A gyerek is okulhat, a szülők se kapnak agyérgörcsöt és a rajongó is bőven jól lakik. Mindezt úgy, hogy a feldolgozott témák, gondolatok és tanulságok nem kannibalizálják egymást.
Üröm az örömben, hogy ennek ellenére a készítők kínosan ügyeltek rá, hogy a 8+ korhatár besorolást egyetlen évvel se lépjék túl. Van halál szép számmal és nem egyszer láthatjuk a háború árnyoldalát meggyötört népek, kifosztott kommunák vagy szolgasorba taszított fajok képében. Ahogy a meggyötört jedik és lemészárolt klónok látványa se lesz ismeretlen a nézők számára. Ugyanakkor amellett, hogy egy csepp vér sem hull az esetlegesen felgyülemlett feszültséget is mindig feloldják az epizódok végén. És azért be-becsúszik néha egy kis droid bohóckodás, felesleges gungan infantilizmus és néhány kínosan egyértelmű tanulság is. Ahogy párszor a konfliktusok feloldása is arcpirítóan egyszerű. Ezeket azonban kiválóan tudják feledtetni a karakterek.
Jók, rosszak és szürke jellemek
A messzi, messzi galaxis az évek során kitermelt már magából nem egy érdekes karaktert. Azonban itt kicsit más a helyzet. A szereplők egy része eleve adott, akiknek már a széria indulása előtt is ismert és részletes háttere és jövője volt. Őket megbolygatni a történet kontinuitása miatt elég merész vállalkozás lett volna. És az írók nem csak merészek voltak, de meglepő tudatossággal nyúltak hozzá az ismert figurákhoz. A róluk kialakult képen sokat árnyaltak azzal, hogy a fejlődésük szempontjából előnyös jellemvonásokat kidomborították, míg a hátrányosakat háttérbe szorították.
Anakin még mindig öntörvényű és forrófejű, öntelt és erőszakos, ami miatt számtalanszor bajba kerül. Ám ennek gyökere valahol a sajátos igazságérzetében és a hozzá közelállókhoz való kényszeres ragaszkodásában rejlik. Ugyanakkor kötelességtudó és végtelenül elhivatott, a “senkit nem hagyunk hátra” elv élő bástyája. Bár itt elvileg ő a mester, messze ő okul a legtöbbet az események során és mivel ehhez nem társul az állandó, idegörlő nyafogása sokkal érthetőbb és kedvelhetőbb személyiség lett.
Obi-wanból pedig a galaxis legnagyobb trollja lett. Minden szavában ott van az a bölcs mester akivé válni fog, ám az írók ügyesen fogták meg a bohém oldalát. Sajnos az idő legnagyobb hányadában a történet szempontjából inkább csak támogató szerepet tölt be. De a későbbi évadok során ő is megkapja a személyes szálát, ami sokat tesz hozzá az eddig ismert karakteréhez. Ezen felül lehetne még ecsetelni, hogy mennyire jól felépítették a jedi tanács vagy a Köztársasági szenátus egyes tagjait és hány érdekes Szeparatista vezetőt termelt ki a sorozat. szerintem ahol igazán nagyot domborítottak az írók, azok az új szereplők.
Talán a legfontosabb és legegyértelműbb közülük Ahsoka Tano, Anakin eleddig ismeretlen padawanja, aki talán a legnagyobb fejlődésen megy át az egész széria során. Egy fiatal, naiv és tapasztalan fruskaként csatlakozik hőseinkhez és hamar magáévá teszi Anakin jellemvonásait. Az események végére viszont nem csak a saját lábára áll és túllép Anakin sokszor szélsőséges jellemén, de megkérdőjelezi mestere és a jedik tanításait. Az ő útja egy érdekes metaforája a felnőtté válásnak. A másik oldalon Asajj Ventress hasonló kört jár be. Dooku orvgyilkosa nem egy bonyolult jellem, de rajta keresztül bepillantást nyerünk a Sithek számító, cinikus világába. Az ő sorsa tökéletes alátámasztása Yoda szavainak: a félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet pedig kínt és szenvedést.
Rajtuk kívül mindenképpen kiemelném Cad Banet és Hondo Ohnakat. Bane tökéletes reprezentációja a fejvadásznak. Az a fajta szemétláda, akinek nem az a kérdés hogy mit, hanem mennyiért. Egyértelmű negatív karakter, aki ugyanakkor tiszteletre méltó ellenfél profizmusa és az elveihez való ragaszkodása miatt. Hondo viszont ennek abszolút az ellentéte. Ő és bandája saját szakterületükön sem kifejezetten kimagaslóak. Illetve kalóz és bandavezér létére nem tekinthető gonosznak vagy rossznak. Bár tettei morálisan megkérdőjelezhetőek, de a maga egyszerű, hedonista, kisstílű módján csak boldogulni próbál. És egy kis fűszerért nem átall élni az élet adta lehetőségekkel. Ennek köszönhető pár kifejezetten szórakoztató csörte közte és a két hadakozó fél közt. És ott vannak még a valódi főszereplők…
Arctalan hősök
Nem titok, hogy én személy szerint kifejezetten a klónokért rajongok a Star Wars világában. Ez javarészt Karen Traviss Republic Commando regényfolyamának köszönhető, ami nem csak sikeresen ruházta fel személyiséggel a jellegük okán név- és arctalan katonákat. Az írónő bevezette olvasóit az saját otthon és kultúra híján a mandalóri szokásokba kapaszkodó bakák világába. Bemutatta, hogy ők miként élik meg a harcot, a teremtésük körülményeit, a galaxis reakcióját a létükre. Illetve több ízben körbejárja a múlt és jövő nélküli harcosok gondolatait, akik hiába a háború igazi hősei, sorsuk a születésük pillanatától a génjeikbe van kódolva függetlenül attól, hogy nyernek-e vagy sem. És ezen a téren A Klónok háborúja is jól vizsgázik.
Érdekes látni, ahogy az egymásra megszólalásig hasonlító, élettapasztalatik alapján majdhogynem egy gyerek szintjén álló katonák hogyan próbálnak egyéniségek lenni. Hogy mennyire befolyásolja egy klón személyiségét a külvilágból szerzett tapasztalat, a szakterülete, a szakasza, az állomáshely ahová beosztják, vagy a jedi tábornok aki alatt szolgál. Hogyan próbálják szokásaik, külső jegyeik és szmélyiségjegyeik alapján elkeseredetten megkülönböztetni magukat egymástól. És annak ellenére, hogy próbálnak egyének lenni, a legfontosabb kincsük mégis az egység. A testvériségbe vetett végtelen bizalom, aminek hála a legütőképesebb sereget alkotják a galaxisban.
Az sem véletlen, hogy az imént valódi főszereplőként hivatkoztam rájuk. Filoni is többször lenyilatkozta, hogy sorozata főszereplői a címszereplő klónok. Ennek megfelelően mindenhol ott vannak és a vissza-visszatérő arcok, mint például Rex százados, Cody parancsnok, Fives vagy Echo kiemelt szerepet játszanak a epizódok során és a klónok bemutatásában. Rajtuk keresztül láthatunk bele a háború során mind szociálisan, mind érzelmileg fejlődő sereg életébe, hierarchiajába és szokásaiba. A karakterfejlődésük és katonai előmenetelük pedig a néző szeme láttára zajlik, így pedig szép lassan kiválva a hadigépezetből, levetve fogaskerék státuszukat végül egyéniségekké válnak. De ez önmagában mit sem érne, ha a köréjük szőtt történet sem érne semmit.
Egy messzi, messzi galaxisban
A klónok háborúja számomra talán leginkább vitán felül álló érdeme, hogy mindvégig konzisztens maradt az alapművel. Egy-két kisebb botlást leszámítva mindvégig koherens és releváns fejezete volt a Star Wars világának. Bár története olykor próbál kilépni a filmek által terelt mederből, azonban a készítők mindvégig tudták, hogy honnan jöttek és hova tartanak.
Lucas és Filoni is többször hivatkozott a sorozatra, mint lehetőségre új történetek elmesélésére, az univerzum tágítására. És ezt maximálisan ki is használták. Hogy csak pár példát említsek: a klón kadétok évadokon átívelő története, a második geonózisi csata, a Halálőrség és a mandalóriak, a Szeparatista oldal megfelelő reprezentációja, az umbarrai Krell sárkány fiaskója, a mortisi istenek vagy a klón összeesküvés és a 66-as parancs leleplezése. Mind érdekes tágítása a sorozat horizontjának. És bár az írók néha nagyon különös területekre tévedtek (ugye kedves csípőprotézises Maul) és összehoztak néhány vitatható történeti ívet. Azt azonban megadnám nekik, hogy sikeres összehozták az ezredforduló óta a legátgondoltam mozgóképes terméket a Star Wars világában.
És ha ez önmagában nem volna elég, akkor mindezt behintették pici fangörcsbombákkal. Amikor az egyik epizód során például felbukkantak a Delta osztag kommandósai, akkor még én is elégedetten csettintettem. De a sorozat egésze alatt mindenki megtalálhatja a számára kedves elemeket. A birodalmi rajongóknak üdvözítő lehet Tarkin kormányzó felbukkanása. A fejvadászok szerelmesei pedig élvezhetik Bossk, Aurra Sing vagy a fiatal Boba Fett szerepeltetését. És ez csak pár, eszembe ötlő felbukkanás a tonnányi cameo, utalás és húsvéti tojás közül amik végig kísérik a 115 epizódot. Ezekre pedig szükség lesz, hogy a néző tudjon mibe kapaszkodni miközben robogunk az elkerülhetetlen vég felé.
A könnyes búcsú
Igazából sokat gondolkodtam, hogy eredetileg A klónok háborúja lezárásának szánt 5. évadot felhozzam-e ezen írás során. Egyrészt nagyon nehéz a befejezésről spoiler mentesen beszélni, és ha valamitől, akkor ettől az élménytől senkit nem szeretnék megfosztani. Másrészt, ezen bekezdés igazából tárgytalanná válik, ha a korábbiak során már sikerült bárkit is meggyőznöm. Végülis amellett döntöttem, hogy érdemes beszélni róla, mert ez támasztja alá az eddigi érveimet.
Az 5. évadot masszívan belengi a zárszó szaga. A háború holtpontra jut, a résztvevők kezdenek kifáradni, és az írók is inkább a korábbi évadokban megkezdett sztorik pillangóhatásaival foglalkoznak. A sorozat maga is kezdett megfáradni, és habár így is jól tartotta magát, érezhetően eljött valaminek a vége. És akkor az utolsó etapra robbant a bomba.
Koholt vádak alapján, egy négyrészes üldözést követően Ahsokát kizárják a Jedi rendből. Viszont amikor bebizonyosodik az ártatlansága Ő mégis elhagyja mesterét, kilép a rendből és ezzel együtt lezár egy fejezetet a Star Wars világában. És ez nem azért nagy szó, mert ügyesen kiírtak egy továbbiakban amúgy sem kívántos karaktert a történetfolyamból. Ha elfogadjuk a fentebbi állításomat, miszerint az ő útja metafórája a felnőttéválásnak, akkor ez az a pont ahol önállósodik és kirepül a családi fészekből. És ez azért szomorú, mert a néző szemeláttára csöppen bele a háború eseményeibe. A cselekménnyel párhuzamosan teszi szép lassan magáévá mestere és a Jedik tanait, amivel többször szembe megy, végül pedig meg is kérdőjelezi azokat. Mondván meg kell találnia a saját útját.
Arról nem is beszélve, hogy ebben a 4 epizódban benne van minden, ami majd A sithek bosszújában kulminálódik. Anakin első igazán nagy csalódása a Jedi tanácsban, a Jedik háború során beszűkült látásmódja, a növekvő belső konfliktus ami úgy általában szétfeszíti a galaxist. Ezáltal sokkal érthetőbb például Anakin későbbi pálfordulása, a tanáccsal szemben gyorsan növekvő ellenszenve is. Vagy a Jedik ellentmondásos viselkedése, akik a padawant szinte habozás nélkül elítélik, meghurcolják, majd amikor biztossá válik ártatlansága mintha mi sem történt volna visszavennék. Eközben nyomasztó igazságként rátelepszik az eseményekre, hogy a valódi elkövető szándékai igazából megalapozottak voltak. Ez az egész pedig szépen megágyaz annak, hogy tovább léphessünk A sithek bosszújára.
Egy szónak is száz a vége
Persze végül hiába a a könnyes búcsú, a LucasFilm folytatni kívánta a szériát. Ez személy szerint bennem egy kellemetlen szájízt hagyott a szinte tökéletes befejezés után. De ami méginkább kellemetlenül érintett, az a végül “The Lost Missions” névre keresztelt évad megcsonkítása és a további részek kukázása. Hogy most ez a Disney-s felvásárlásnak, a vele együtt nyakunkba hulló expanded universe kinyírásnak, a Cartoon Networkkel évek óta szoros együttműködés felbomlásának köszönhető az ennyi év távlatából talán mindegy is. Végül a Disney beadva a derekát összeharácsolta az időközben a szárnyuk alatt a Lázadókat és az Ellenállást leszállító Filonit és csapatát, hogy zárják le az évek óta tengődő klónok háborúját.
Ugyan elvárásaim nincsenek, de ezen sorok írását követően kíváncsian ugrok fejest a 7. évadba, amiről egy külön írásban értekezünk majd. Addigis nyugodtan osszátok meg velünk, Ti hogyan éltétek meg a szériát.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak[/h]
