Kétségtelen, hogy a Monster Hunter szériának mindig megvolt a maga rajongótábora. Azonban a World és annak kiegészítője, az Iceborn hozta el neki az elsöprő ismertséget a mainstream videojátékos világban. És ugyan a Rise-zal kicsit visszatért a sorozat a korábbi installációk szellemiségéhez, így sem panaszkodhatott a Capcom a népszerűséget, vagy az eladásokat illetően. A sorozat legújabb üdvöskéje, a Monster Hunter Wilds egyértelműen a World által kitaposott ösvényt igyekszik követni. És ha nem is közvetlen folytatásként beszélhetünk róla, nehéz lenne tagadni, hogy honnan merítette a legtöbb ihletet a fejlesztő brigád.
Szörnypüfölde
A World és a Rise is kicsit más közönségnek szóltak, de mindkettő magában hordozta a Monster Hunterre jellemző összes gént. A Monster Hunter Wilds pedig bőszen jegyzetelt, tanult és még a leckét is megcsinálta. Az előző két játékból összeszedték a legjobban működő elemeket, összegyúrták, és közel tökéletesre csiszolták őket. Az áramvonalasítás és elkerülhetetlen modernizáció végett akad azért pár furcsaság, amin meghökkenhetnek a rajongók. De őszintén szólva ennyi kompromisszum szerintem még belefér.
A Wilds már az első néhány óra után egyértelművé tette, hogy ezúttal egy szélesebb közönséget szeretne befogni magának. (Nem mintha az előző két rész nem fogyott volna szemtelenül sok példányszámban.) A tény mellett viszont nem mehetünk el, hogy a Monster Hunter alkotások bizonyos elemei, mechanikái bőven archaikusak voltak már. És hát arról sem híres a sorozat, hogy tárt karokkal várná a kezdő játékosokat. Most viszont nagyon úgy néz ki, hogy mindez megváltozott.
Az átvezetőkkel gazdagon tűzdelt kampány már a legelejétől kezdve fogja a játékos kezét. Terjedelmes wall of textek és a játékos szabadon engedése helyett immerzív módon sajátíthatjuk el az alapokat. Talán most először a szériában, a modern közönségre hangszerelt, ám teljesen jól funkcionáló tutorialt kaptunk. Ami átível a kampány teljes hosszán.
Mivel szinte azonnal belevetjük magunkat a kalandba, a játék sem vesztegeti az időt. Az első pár szörny során bemutatja, hogyan válhatunk harcedzett vadásszá, és nem utolsó sorban a játékos ezáltal sikerélményekkel is gazdagodik.
Most akkor könnyebb lett, vagy sem?
Ha hozzám hasonlóan amiatt aggódsz, hogy a modern szellemiség jegyében túlságosan le lett butítva, vagy meg lett könnyítve a játék, akkor nagyjából meg tudlak nyugtatni. Maga a kampány egésze valóban egy kis bemelegítésként szolgál, de utána már jönnek a High Rank és Tempered szörnyek, és azoké lesz a terep, akik komolyan veszik a rájuk leselkedő veszélyeket.
Ahogy eddig minden Monster Hunterben volt, úgy a Wildsban is számíthatunk még felskálázott nehézségre, ahol a veteránok kedvükre min-maxolhatják karakterüket. A vadászatok ugyan felgyorsultak, és az alapanyagok beszerzése is gyorsabbá, kényelmesebbé vált, és ez jóformán annak köszönhető, hogy a fejlesztők kigyomláltak egy halom, régről megmaradt mechanikát.
Ez azt a szubjektív érzést keltheti, hogy a játék könnyebbé vált, de valójában csak az történik, hogy a játékos hamarabb válhat hatékonyabbá. És ez azt eredményezi, hogy a játék befogadhatóbb lesz, és simán több időt lehet előtte tölteni, ha beránt a flow. És relatíve gyors egymásutánban püfölhetjük a különféle szörnyeket.
Kompromisszumok
A nagy távok bejárása miatt kapunk egy hátasmadarat, ami egyértelmű funkciója mellett egy csomó más miatt is jól fog jönni a vadászatok során. Például nála tudunk másodlagos fegyvert váltani (bizony, már ilyen is van), de innen tudunk az inventorynkba adni némi ellátmányt, ha harc közben kifogynánk.
A játékmechanikák áramvonalasítása mentén számos üdvözölt változást hozott a Monster Hunter Wilds. Az egyik újítást viszont még nem sikerült befogadnia a gyomromnak. Hátasunk ugyanis automatikusan szalad a küldetés helyszíne felé. Bármikor átvehetjük felette az irányítást, de ha néhány másodpercig tétlenkedünk, akkor újra bekapcsol a robotpilóta. Ez szörnyüldözés közben jól tud jönni, mert ilyenkor tudjuk rendezni a potikat, vagy megfenhetjük a fegyverünket. De még lootolni is tudunk közben. Ez a funkció leginkább kampány küldetések közben rohadt idegesítő. Nem beszélve arról, hogy sajnos az automatamadár gyakran elég hektikusan közlekedik, és idő kell neki, mire magától beáll a jó irányba.
Ha pedig sztori szempontjából fontos misszión veszünk részt, akkor felejtsük el, hogy közben elbarangolhatnánk. Egyes küldetéseknél még csak nem is irányíthatjuk a madarat, szóval csak interaktívan nézhetjük, ahogy az NPC-k beszélgetnek, míg eljutunk a kívánt helyszínig. De ha úgy nézzük, hogy mindez egy vezetett tutorial szerepét tölti be, akkor máris jobban relativizálhatjuk a sztorimód adta korlátozásokat.
És azért be kell vallanom, hogy aggódtam az elején, hogy a készítők rendesen benyesték a nehézségi szintet. Az első néhány csörte játszi könnyedséggel lement, és kezdtem azt érezni, hogy nagyon rossz irányba haladunk. Viszont a „tutorial szörnyek” után fellélegeztem, mert a későbbi ellenfelek egyre nagyobb kihívást jelentenek (akár még low rankon is). Ahogy haladunk előre a játékban, úgy fogunk találkozni olyan monstrumokkal, melyeknél Monster Hunterhez méltó módon szükségeltetik, hogy felkészülten érkezzünk a területükre.
Újítás minden sarkon
A főküldetések mellett a Field survey, az Investigationök, ezáltalt a szörnyek újra levadászása továbbra is opció, bár jóformán kötelezően ajánlott is, ha a lehető legjobb cuccokat szeretnénk megalkotni magunknak. Ezúttal viszont mellékküldetéseket is felvehetünk, melyek ha nem is túl érdekesek, egy kis változatossággal tudnak szolgálni. A stáblista legördülése után pedig bizonyos HR szintek után egy-egy újabb főküldetés jelenik meg, melyek ha lassan is, de kicsit tovább viszik a sztorit.
Szintén remek újítás, hogy most már az S.O.S Flare-rel behívhatunk NPC segítőket is aktuális vadászatunkba. Ez egyaránt nagy segítség azoknak, akik egyedül szeretnek játszani, vagy ha a játékos valami miatt offline van.
Néhány, korábban szükségtelenül bonyolult rendszert is végre áramvonalasabbá tettek, így mostanra például sokkal könnyebb lesz más játékosokra rácsatlakozni, illetve hozzánk behívni segítőket. Szintén néhány gombnyomásba kerül, hogy küldetésre induljunk, de ezek mellett is határozottan látszódik, hogy a kezelőfelületek átláthatóbbak, használatuk pedig kényelmesebb.
Harc közben egy testre szabható gyorstárcsa is a segítségünkre lesz, így a legtöbbször használt itemeinket egy pillanat alatt előhívhatjuk ahelyett, hogy az inventorynkba kotorásznánk, miközben egy vizilófejű rózsaszín majomizé épp halálosat fingik ránk.
A széria egyik, ha nem legfontosabb játékmenetbeli eleme, vagyis a fegyverek és páncélok megépítése, fejlesztése nem sokat változott a korábbi részekhez képest. Most is 14 fegyvertípus közül választhatunk, melyek használata lényegesen eltér egymástól. És hogy mesterükké váljunk, jó pár jószágot el kell tenni velük láb alól.
A fegyvereket viszont minden eddiginél könnyebb használni. A látványos kombókat egyszerű elérni, sőt a fegyverenként alkalmazható kvázi „ultimate” mozdulat is két gombnyomással előhívható.
Természetesen a fegyverek mellett a számtalan megépíthető páncélzat is kiemelten fontos szerepet kap. A szörnyek elejtése után kapunk különféle alapanyagokat, melyeket felhasználhatjuk a szettünk fejlesztésére. A fegyverek és páncélok is más és más statokkal rendelkeznek, érdemes próbálgatni, hogy egyrészt számunkra mely kombinációk kényelmesek, illetve, hogy az adott körülmények milyen felszerelést kívánnak.
Definitív szörnyvadászat
A játék, vagyis leginkább annak dizájnja bámulatosan jól néz ki, és azonnal képes behúzni a játékost. A kritika a PS5-ös változat alapján készült, és ugyan általánosságban tényleg nem panaszkodhatok, a performance módot használva gyakran voltam szemtanúja elmosott, vagy jócskán lebutított textúráknak.
A legkülönfélébb területek egésze szabadon bejárható a buja erdőségektől kezdve a kopár sivatagon át, a fagyos barlangokig és még sorolhatnám. Az immerzív ökoszisztémáknak köszönhetően a játéktér mindig változásban van, és mindig történik valami érdekes. A különféle környezetek ezáltal vibránsak, élettel teltek, és hatással vannak az élővilágra.
A változó napszakok és időjárás, ha túl sok gyakorlati különbséggel nem is szolgál, képes más és más hangulatot és élményt varázsolni a vadászatok során.
A szörnydizájnok terén sem érheti szó a ház elejét. Ennyi kreativitást egy helyen nem is tudom mikor láttam utoljára. A Rise-nál mindig sérelmeztem, hogy a szörnyek nem tűnnek elég monumentálisnak. A Wilds etéren is inkább a Worldhöz nyúlt vissza, hiszen ellenfeleink hatalmasak. És nyilván nem a méret a lényeg, de valamennyi szörny a legnagyobb részletességgel lett megalkotva. Nem csak a külcsín oldaláról, hanem a játékmenetben betöltött szerepük szemszögéből is.
A szörnyeken ejthetünk sebeket (Wound), melyekre extra sebzéseket oszthatunk ki, és elpusztítva azokat tovább gyengíthetjük ellenfelünket. Fókuszmódban (ismét egy extra segítség a tapasztalatlanabb játékosoknak) láthatjuk is a Woundokat, így koncentráltabban mérhetjük ütéseinket a szörnyetegekre.
Rövidebb kaland a vadonban
A Monster Huntert igazándiból sosem a történetéért kedveltük, most mégis megpróbálkoztak valami filmszerű narratívával vezérelt sztorit bemutatni a fejlesztők. Őszintén szólva ez szinte egyáltalán nem hozott lázba, és eleinte kimondottan érdekesnek sem tartottam. Viszont a küldetések során rengeteg érdekes karakterel, a különféle területeken élő lénnyel és persze masszív szörnyekkel találkozhatunk. Aztán úgy a harmadik chapter elején úgy beindul a sztori, hogy nem győztem kapkodni a fejem.
Bár legfőképpen amiatt, hogy hol a sztori többi része. A kampány nagyjából 15 óra alatt letudható, ami szemtelenül kevésnek érződik. A stáblista lepörgése után is még azt hittem, hogy folytatódik tovább, ami technikailag így is van, csak nem úgy, ahogy általában megszokhattuk. A kezdeti csalódás után azért megpróbáltam a helyén kezelni, és noha rendhagyó a megoldás, utólag belegondolva kifejezetten okos döntés volt a fejlesztők részéről.
Ugyanis úgy is fel lehet fogni ezt a 15 órát, mint egyfajta kiterjesztett tutorial. A szörnyek itt még bőven low rankon vannak, és talán még jobb is, hogy egy koncentrált élményt kaptunk, mintsem, hogy ugyanez a tartalom lenne 40 órára széthúzva. Utóbbi egyébként is az open world akciójátékok rákfenéje, és a Wilds bemutatta, hogy másképp is meg lehet közelíteni a dolgokat. Ami könnyen lehet, hogy megosztja a játékosokat, de ha valaki több száz órára rendezkedik be a Monster Hunter világába, annak nem ez a 15 fog számítani. A játék érdemi része pedig egyértelműen a kampány után kezdődik. A szörnyek nehézsége jócskán felskálázódik, és a kraftolható cuccok is nagyobb változatosságot fognak nyújtani.
A Monster Hunter Wilds abszolút méltó folytatása a nagynevű szériának. Egyértelműen látszik, hogy iszonyat mennyiségű munkát pakoltak bele a fejlesztők, és nagyon odafigyeltek arra, hogy az áramvonalasítás mentén a hácé rajongók is ki tudják venni belőle a magukét. Jól néz ki, baromi jó érzés játszani vele, és lényegében minden aspektusában sikerült megújulnia, fejlődnie, miközben képes önazonos maradni. De minimum, hogy bitang erősen tudja tartani az amúgy is magasan tartott szintet.
Verdikt
Összességében tehát a Monster Hunter Wilds egy kiválóan hangszerelt utódja a Worldnek, mely mert egy kicsit bátor lenni, és megszakított néhány archaikus hagyományt. Ezáltal a játék sok tekintetben tökéletesre csiszolt élménnyel várja a kíváncsi játékosokat. A széles közönség felé nyitás viszont hozott pár kompromisszumot, ami már most látszik, mennyire megosztja a rajongókat. A játék első blikkre tényleg úgy tűnhet, hogy lényegesebben egyszerűbbé és könnyebbé vált.
A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb képet fest. Jóllehet, hogy aki belepakolt már több száz órát a korábbi részekbe, annak tényleg nem jelent akkora kihívást, de szerintem, aki frissen csöppen ebbe a világba, azt a low rank szörnyek is ugyanúgy meg fogják izzasztani. A veteránoknak sem kell aggódni, mert ahogy eddig mindig, ezután is biztosra veszem, hogy érkezni fognak új szörnyek, új kihívások és magasabb nehézségi fokozatok.
Ha a játék, vagy épp más játékosok által támasztott gatekeeping miatt eddig még nem mertél beleugrani a Monster Hunter világába, de mindig is érdekelt, akkor ennél tökéletesebb lehetőséged aligha lesz beugrani. A Monster Hunter Wilds ezúttal alaposan végigvezet a mechanikákon, és a nehézséget sem tolja fel az egekbe. A szörnyek elképesztően jól néznek ki, és kegyetlenül jó érzés ellenük küzdeni. A heves csatákat a változatos zenék kellően megtámogatják, így minden csörte olyan, mintha különálló boss harcokat vívnánk.
A tesztpéldányért hálás köszönet a Cenega Hungary Kft.-nek!