Hollywood évek óta egy olyan irányba halad, ahol a jól bevált történetek új köntösben történő előadása vált a biztonságos, ámde kreatív szempontból kissé szegényes választássá. Az élőszereplős remake-ek vagy előzményfilmek készítése, különösen a rajzfilmek esetében, egyre inkább felveti a kérdést: vajon szükség van-e arra, hogy újra és újra visszatérjünk ezekhez a klasszikusokhoz? A Mufasa: Az oroszlánkirály erre a hullámra ül fel, és ugyan látványban sokat nyújt, de tartalmilag nem képes elérni azt a mélységet, amit a történet alaptémája megérdemelne.
A Mufasa egy előzménytörténet, amely az eredeti Oroszlánkirály ikonikus figurájának, Mufasának a történetét meséli el. Honnan jött, hogyan lett belőle király, és milyen kihívásokon kellett keresztülmennie, hogy méltó vezetővé váljon? A film központi kérdése, hogy mi tesz valakit igazi vezetővé: a vérvonal, vagy a tettei? Ez a téma alapvetően izgalmas lehetne, hiszen univerzális kérdéseket vet fel a hatalomról, felelősségről és közösségi szerepvállalásról. Sajnos azonban a narratíva nem mer elmélyedni ezekben a dilemmákban. A történet kiszámítható. Az események lineárisan és komoly meglepetések nélkül haladnak előre. A film cselekménye olykor inkább tűnik egy kötelező leckének, semmint valódi, érzelmi utazásnak.
Ami viszont vitathatatlan erénye a filmnek, az a látványvilág. A Disney animációs technológiája tovább fejlődött, és ennek eredményeként a szavannák képei lélegzetelállítóak. A napfény által beragyogott tájak, az állatok természetes mozdulatai és a részletek gazdagsága tagadhatatlanul mestermunka. Még a karakterek arcán is láthatóak az érzelmek. Ez egyértelmű előrelépés az előző Oroszlánkirály remake-hez képest, amely sok kritikát kapott az állatok „merev” kifejezései miatt.
A látványos akciójelenetek különösen kiemelkedőek, dinamikájuk és tempójuk a film legerősebb pillanatai közé tartoznak. A harcok koreográfiája, a gyors kameramozgások és a vizuális effektek együtt olyan lendületet adnak ezeknek a jeleneteknek, hogy a nézők garantáltan a székük szélén ülve követik végig őket. Bár a történet egyes pontjain hiányzik az érzelmi töltet, ezek a dinamikus képsorok képesek átmenetileg feledtetni ezt a hiányosságot.
A Mufasa: Az oroszlánkirály zenei világa szintén fontos elem, hiszen az eredeti Oroszlánkirály egyik legmaradandóbb értéke a Hans Zimmer által komponált epikus zene és Elton John ikonikus betétdalai voltak. Ezúttal is szép dallamokat hallhatunk, amelyek kétségtelenül illenek a film hangulatához, de egy animációs filmhez képest túl sok van belőlük.
Verdikt
A Mufasa: Az oroszlánkirály lenyűgöző technikai teljesítmény, amely gyönyörű képekkel, precízen kidolgozott animációval és pörgős akciójelenetekkel kápráztatja el a nézőt. Azonban az eredeti film esszenciája, az érzelmi mélység és a történetmesélés varázsa, amely generációk kedvencévé tette az Oroszlánkirályt, hiányzik. A film méltó tisztelgés próbál lenni a klasszikus előtt, de saját jogán nem tud kiemelkedőt alkotni. Azoknak, akik pusztán vizuális élményre vágynak, érdemes beülni rá. Akik viszont az eredeti báját és érzelmi hatását keresik, valószínűleg csalódottan fognak távozni.
Mufasa: Az oroszlánkirály december 19-től megtekinthető a hazai mozikban.