Ma már nem nehéz kezünket rajta tartani a szórakoztatóipar ütőerén. Az internet, de sokkal inkább a számítástechnika és az okoskütyük rohamos fejlődésével, terjedésével szinte reflexszé vált a gyors információ fogyasztás. A minden infómorzsára ugró portálok, a villámhírek és a finomra csiszolt marketing gépezetek korából pedig nehéz reálisan visszatekinteni a múlt forgatagába. Amikor a telefon még buta volt, a televízió csak elvétve volt digitális, a sajtótermékeket pedig papírra nyomtatták.
A jobbára Twitter hashtagekre és influenszerekre optimalizált marketingkampányoknak persze megvan a maga árnyoldala. Viszont egy dolog elvitathatatlan a modern reklámhadjáratoktól. Elődeikkel szemben sokat finomodtak az évek során. Nem ritka, hogy egy-egy rosszul interpretált nyilatkozat vagy szerencsétlenül megkomponált reklám farvizén gerjedő vélemény hullámok hatására fejek hullanak. Nyílván ez egy másik véglet. De bizonyos tekintetben még mindig jobb, mint mondjuk 20 éve, amikor gyakorlatilag bármi játszott és a figyelemfelkeltés jegyében akármit eljátszottak a marketingesek a polgárpukkasztótól az offenzívig. Mi pedig most utóbbiból szemezgetünk és vesszük górcső alá a minimum megkérdőjelezhetőre sikeredett reklámokat a régmúltból.
Gabe: Tök érdekes a kontraszt, hogy manapság tényleg egy rosszkor rossz időben elsütött Twitter-bejegyzés miatt meghurcolnak akárkit, de a nem is annyira távoli múltban egészen érdekes reklámokkal próbáltak meggyőzni minket a vásárlásról.
Tyrion: Valóban, a Twitter korában már házhoz jön a balhé, de régen többet kellett tenni érte. Ez persze nem bátortalanított el jó pár lelkes marketingest, akik a szürkeségtől való félelmükben készek voltak igazán bizarr, vagy kellemetlen reklámokat készíteni.
[h]Szexszel bármit el lehet adni[/h]
Senki ne lepődjön meg, de manapság már igencsak uniszex a videójátékipar. Egy 2019-es felmérés szerint majd minden második „gamer” nő és a játékfejlesztésben is igencsak vaskosan benne van a hölgyek keze. Ez azonban nem mindig volt így. Amerikában, 2006-ban például a potenciális játékosok egyharmadát adták csak a másik nem képviselői. Ezért gondolhatták páran, hogy egyes reklámok célközönségének elég ha a férfiak nemi szervét teszik meg.
Ezen elgondolás alapján dolgozhattak 2005-ben az Eidos marketingesei is, akik Hitman 3. epizódját promózták. A Blood Money alcímmel ellátott trilógia-záró rész több promó képet is kapott, ahol a játék sokrétű repertoárját a valamilyen módon kivégzett/végrehajtott gyilkolás frázissal próbálták alátámasztani.
A probléma a hangzatos „Beautifully Executed”, vagyis gyönyörűen kivégzett felirattal ellátott darabbal adódott. A bársonyban elterülő, csöppet túl szexualizált hölgy golyó lyugatta homloka felett megjelenő felirat angolszász nyelvterületen épp annyira áthallásos egy aktusra, mint amennyire groteszknek hat egy halottat egy ennyire pőre testtel ábrázolni.
Gabe: Áh, a jó öreg csöcsök és seggek kombó. Ahogy azt már különböző podcast adásokban is kitárgyaltuk, ezekkel bármikor bármit el lehet adni. Sajnos manapság is fellelhető ez a fajta marketing, de szerencsére egyre kevésbé jellemző az iparra. Cserébe sokkal szarabbak a játékok. Bár remélem nincs összefüggés e két állítás között.
Tyrion: Bár sokat szidom azokat a játékokat, akik a BSW örök érvényű jelmondatát tekintik fő követendő példának, a marketingben talán még egy fokkal károsabb a dolog. De ezeket a dolgokat már megszoktam. Legalábbis azt hittem, amíg meg nem láttam ezt a Hitman-promóciót. Komolyan nem tudom, mire gondoltak, az ilyesmin kínomban sem tudok nevetni.
Persze jó ízlésért mindenki kedvenc kiadójának, az Activision-nek sem kell a szomszédba mennie. Akik egy több, mint egy perces videót szántak arra a poénra, hogy „mindenki csinálja”. A Modern Warfare 2-höz készült promóciós anyagban egy hajlott korú úriember ember mesél igencsak áthallásos módon arról, hogy mindenki az akkoriban a népszerűsége csúcsán tanyázó Call of Duty-val játszik.
Mindeközben a törölt reklám igyekszik tudomást sem venni arról, hogy az a bizonyos „mindenki” jószerivel a korhatár besoroláson hangosan kacagó tizenéves réteg. Akiknek a közvélekedés szerint semmi szükségük, az amúgy meglepően ötletesen megírt kupakolós poénokra.
Gabe: Az a helyzet, hogy ettől a reklámtól rosszul lettem.
Tyrion: Haha, zegz = vicces. Amúgy én hiába vagyok a rossz szóviccek nagykövete, ez a videó már nekem is erőltetett volt a végén.
Ahogy a 90-es években a Virgin Mastertronic is a fallikus marketingben látta az értékesítés kulcsát. A később Virgin Interactive néven futó brit fejlesztő-kiadó a Sega európai forgalmazójaként az évtized elején egy sor megkérdőjelezhető reklámmal jelent meg az angol Viz magazinban.
Persze mentségükre szólhatna, hogy a Viz vállaltan felnőtteknek szóló képregény-magazin volt. Ennek a kitételnek maradéktalanul meg is felelt mind a 20 utókor számára fennmaradt reklám. Azonban a szexuális, altesti vagy csak szimplán obszcén humor minőségére nincs bocsánat, amit még az amerkai „a Sega menő” féle marketing osztály is letagadna.
Gabe: Mi a f…? Na erre mondjátok, hogy Nintendon’t!
[h]Amikor elég csak a polgárt pukkasztani[/h]
Persze az igazán jól belőtt marketing mindenkiben elindít valamit. És sokszor az sem szempont, hogy az ízlésesség szűkösen kimért határain belül szép csendben ellavírozzon a reklámanyag. Ha cserébe nagyot szólhat és még annak is felkelti az érdeklődését, aki jó eséllyel a végén ígyse-úgyse foglalkozna az adott programmal.
Valami ilyen elgondolás alapján jöhetett létre 1995-ben a londoni aluljárókban futott Command & Conquer reklám, ahol a „korábbi eredmények” felirat alatt közismert katonai vezetők és politikusok képei sorakoztak. Olyanoké, mint Hitler, Sztálin, Mussolini vagy Hussein. Ami mai sztenderdek alapján is igen-igen húzós vállalkozás, de már ’95-ben is kiverte néhol a biztosítékot.
Arról pedig külön vitatkozhatnánk, hogy mennyire szerencsés az akkoriban az erőszakos videójátékok által labilis közhangulat keresztüzében bíztatni a játékosokat, hogy tömeggyilkosokkal méregessék össze az e-péniszüket.
Gabe: A maga elcseszett módján még kreatívnak is mondanám. Az biztos, hogy megakad rajta az ember szeme. De talán nem baj, ha ennél szofisztikáltabb gerilla-marketinget használtak volna. A “videojátékok erőszakosak” mantra meg köszöni szépen, jól van. Nyilván nem kell a tüzet táplálni, de ezen a ponton már tök mindegy volt szerintem.
Tyrion: Most mondjam, hogy a helyzet nem sokat változott azóta? A Steamen például elérhetőek a Hentai Nazi, vagy a Sex with Stalin című játékok, a Mein Waifu is the Fuhrer névre hallgató remekmű pedig meglehetősen jól szerepelt a közösségi finanszírozáson. Ezek szerint azért van egy réteg, akinek kifejezetten igénye van a hasonlókra. Ez persze nem változtat azon, hogy mainstream körökben ez egy meredek húzás.
Ugyanebben az évben látott napvilágot a Psygnosis Playstation-re szánt őrülete, a Wipeout is. A pszichedelikus elektronikára pörgő, hipergyors versenyjáték kapányához a marketingesek felbérelték a később zenei tévésként ismerté vált Sarah Cox kisasszonyt. A vele készült promóképeken, mint orrvérzésig játszó gamer pózolt többedmagával az „egy veszélyes játék” felirat társaságában.
Ez pedig megkongatta az emberekben a vészharangot, akik a kép láttán egy extasy túladagolásban halódó párosra asszociáltak. Amin tovább rontott, hogy a játék stilizált logójában a fejlesztők kiemelték az „E” betűt, így adva alapot az amúgy indokolatlan feltevésnek. A Wipeout ennek ellenére telitalálat lett és kellően sikeres ahhoz, hogy egy évvel később érkezzen egy bővített kiadása, Wipeout XL néven. Ez pedig egy szintén szofisztikált, a sebességérzettel sokkal inkább összefüggésbe hozható, de legalább az elődjével megegyező mértékben ízléses reklámot kapott. Máramennyire ízléses lehet egy bevizelt felnőtt nadrágján exponenciálisan növekvő húgyfolt újságoldalakról visszaköszönő látványa.
Gabe: Egyből eszembe is jutott a “Csavart tűzindító”, ami a Wipeout 2097 egyik betétdala volt. Egyébként nem tudom elhinni, hogy nem volt ennek tényleges mögöttes tartalma. Vagy csak szimplán meg akarták lovagolni a 90-es években tomboló rave-hangulatot. Egyik sem jobb, de maga a reklám simán csak ízléstelen.
Persze jó ízlés terén nem kell messze vándorolnunk a Sony közvetlen környezetéből. Az ezredforduló után új játékosként beszállt Microsoft is gyorsan letette a névjegyét a konzol reklámok terén. Az „élet rövid” című tiszavirág életű szpotjuk például egy percben próbálta nyomatékosítani, hogy ha jót akarsz magadnak, akkor piszok gyorsan elkezdesz Xbox-on játszani. Máskülönben úgy jársz, mint csóró srác, aki gyakorlatilag a születése pillanatában, a vajjúdó anyja méhéből a hangsebességet áttörve száguld az elkerülhetetlen vég felé. Úgyhogy tesvérem barátkozzál meg az ormótlan Duke kontrolerrel és vedd áldásodba Master Chief-et, vagy készülj, hogy következő életedben már egy koporsóban reinkarnálódsz.
Gabe: Határozottan emlékszem erre a reklámra. Annyira megragadt bennem, hogy azóta is eszembe jut, hogy még többet kellene játszanom, mert a végén egyszer még meghalok.
Tyrion: Ha már szülészosztály és reklám, nem tud nem eszembe jutni az Ironsight (amúgy rendkívül épületesen “Ignore your duty” fémjelzés alatt működő) marketingjének egyik állomása. Itt a szülést vezénylő derék doki inkább a fejeseket osztja a játékban, minthogy ténylegesen a munkáját végezné. Úgy látszik, marketingben a Kelet van lemaradva néhány évvel a Nyugattól és nem fordítva.
[h]KOMMERSZiális[/h]
Persze ma már – mint azt a bevezetőben is említettem – sokkal kifinomultabb a marketing gépezet. Nem találkozni gyermekét szoptató zombikkal, hímsoviniszta cici villantásokkal vagy keresztöltözködő apukákkal. Ha pedig mégis, akkor a játékostársadalom egy emberként hördül fel és torolja azt meg a polkorrektség jegyében. Cserébe kapjuk az altatást, a marketinges tehénlepényt, a filmszerű beállításokat és a hype-ot generáló túlzásokat. Ilyenkor pedig jobb elmenekülni a nosztalgia negédes vizeire, ahogy azt tette 2015-ben a Strafe is.
A régi vágású lövölde előzetese visszarepített minket a 80-90-es évek fordulójába. Amikor még remekül megfértek a televízió főműsoridejében a könnyed erőszakot, groteszk látványt és indokolatlan mennyiségű vért felvonultató reklámok. Emlékeztetve minket, hogy a két véglet közül mindenkinek a középút lenne az ideális. Így a reklámok újra szórakoztatóak lehetnének és a néző se háborodhatna fel.
Tyrion: Valami ilyesmi miatt volt a Devolver Digitalé az egyetlen nézhető E3-blokk az elmúlt években. Ja, és emellett jó játékokat is adnak ki, csak úgy bónusznak.