Kiemelt cikkekMozgókép

Kiemelt cikkekMozgókép

Kiemelt cikkekMozgókép

Nem törik meg az átok – Tomb Raider kritika

Szerző

Közzétéve

2018. júl. 15.

Kommentek

0

A videojátékok moziba való beerőszakolásán egészen biztosan átok ül. Na jó, valójában sokkal prózaibb okai vannak annak, hogy a játékok alapján készült filmek borzasztóak lesznek. Erről már korábban, másik platformon írtam egy nagyobb hangvételű elemzést, lehet a Geek Világra is megejtem a közeljövőben, hiszen szinte évente mindig aktuálissá válik a dolog. Most azonban koncentráljunk Lara Croft eredet sztorijára, és a Tomb Raider című filmre.


[h]Lara, a Tomb Raider[/h]

 

Azt már tudtuk előre, hogy az Alicia Vikander főszereplésével megjelenő Tomb Raider a 2013-as, Square Enix gondozásában megjelent videojáték alapján készül. Ezzel nem is volt semmi baj, hiszen számomra abban az évben benne volt a top 5 kedvenc játékaim között a sírrablós móka. Izgalmas kaland, újszerű megközelítés, korrekt sztori; vászonra kívánkozik – mondhatnánk. Imáink meghallgattak, mert 2017-ben bőszen elkezdték forgatni a Tomb Raider reboot filmváltozatát. Azt tudtuk ugyan, hogy az új játék lesz az alap. Az viszont kérdéses volt, hogy mennyire követik majd a fő történeti szálat. Mindig nagy dilemma adaptációnál, hogy már meglévő sztoriból gyúrjanak össze filmet, vagy találjanak ki valami újat. Az Assassin’s Creed esetében szintén sokan azt várták, hogy Altairnál indítják a cselekményt, helyette kaptunk egy felemás borzadályt.

lara croft

A 2013-as Tomb Raider, illetve a 2015-ös Rise Of The Tomb Raidert baromira imádtam. Emiatt is várom nagyon az idén érkező Shadow Of The Tomb Raidert is. Lara Croft új köntösbe bújtatott kalandja igazi adrenalin-dús akció-kaland, amiben teljesítik az aktuális elvárásokat és mégis valamilyen szinten hűek maradnak a hiperszexista eredetihez. Persze sikerült píszí-kombatibilissé tenni, nem kell aggódnia emiatt senkinek. Lara egy erős, független női karakter a vadonban, ahol módszeresen lemészárol minden arra tévedő gonosz macsót, és közben ősi sírokat is feltár. A túlzott korrektség miatt néha erősen klisékbe fullad a karakter, de ettől függetlenül is roppant szórakoztató az eddig megjelent két játék.

A sztori, a karakter, és a szetting is filmvászonra könyörgi magát. Tényleg lehetett volna ebből egy ütős kalandfilmet összepakolni. Csak az a kár, hogy a legutóbbi Múmia Tom Cruise főszereplésével jobban lekötött, mint a 2018-as Tomb Raider film. És ez sajnos nem a Múmiának a kiemelkedő érdeme.

 

[h]Angeline Jolie valahol a markában röhög[/h]

 

A geek társadalom olyan mint az elefánt. Nem, nem azért mert büdös, hanem mert sosem felejt. Bizony, mi még emlékszünk az Angelina Jolie-val fémjelzett Tomb Raider mozikra 2001-ből és 2003-ból. Nem is biztos, hogy teljesen kihevertük azt az élményt. Ezért bizakodva vártuk az új filmet, mert úgy gondoltuk, hogy az alapanyag kiváló, és rosszabb már aligha lehet, mint a Jolie kisasszony szereplésével vászonra vitt borzalom. Szerintem nem sokon múlt, hogy ugyanabban a pöcegödörben végezze az idei TR, mint a tizenöt évvel ezelőtti. De térjünk is át a cselekményre.

Lara céltalanul tengeti csóró mindennapjait Londonban. Hiába szuperokos, meg jól bokszol, futárként dolgozik. Édesapja, Richard Croft hét éve eltűnt, és senki sem tudja, hogy rejtélyes kalandja során meghalt, vagy sem. Tippelhettek. Lara azonban nem akarja az apja vagyonát magáénak tudni, ezért csóró marad és elvállal egy abszurd biciklis versenyt, ami egy karambollal végződik. Ne aggódjatok, Larának lesz nagyobb gondja is a film során. Hamar kiheveri, hogy elcsapja egy autó, és még mindig azt szeretnék tőle, hogy nyilvánítsa halottnak az apját. Azonban rálel egy titokra, amit egyszerűen nem hagyhat annyiban. Kénytelen megfejteni, mert hát mi van, ha az apja hét év után is életben van. Villámgyorsan szerez egy rozoga hajót és egy iszákos kapitányt, és a következő jelenetben már a rejtélyes Yamatai szigeten találja magát hajótörötten, de legalább életben.

A szigeten egy szupertitkos csoport, az Illuminátus rend, a Trinity megbízásából egy Mathias Vogel nevű félőrült szociopata próbálja teátrális elszántsággal felkutatni Himiko császárnő sírkamráját, ami felfoghatatlan titkokat rejt magában. Larát foglyul ejtik a Trinity táborában, de mivel ő a főszereplő, igen hamar megszökik és megkezdődik az első igazi kalandja. Tomb Raider (durva fordításban sírrabló) azért nem lesz belőle, de ha zöld utat kap a folytatás, akkor egy mellék küldetés miatt biztos benéz néhány elfeledett sírkamrába.

 

[h]Ez most bug, vagy feature?[/h]

 

Nem szépítek, a Tomb Raider szerintem elég vacak lett. Alicia Vikander nagyon jól hozza a karaktert, illetve a 2013-as játék alapján újrakreált Lara abszolút jól áll neki, de a film többi része nekem nem áll össze. Oké, hogy kalandfilm, oké, hogy feszeget egy természetfeletti kérdést, de ilyet már láttunk a 90-es és korai 2000-es években töménytelen megvalósításban. Ehhez a mostani Tomb Raider nem adott hozzá semmi pluszt.

Lara gyakorlatilag halhatatlan, amit egy videojátékban még elnézünk, mert az ottani logika – most lehet újat mondok – nem fedi a valóságot semmilyen téren. Itt viszont furcsa volt látni ezt a szuperhumánt, aki tizenmétereket ugrik helyből, esik-kel, átszúrják, meglövik, vérzik, fetreng, mászik. És egy pillanatig sem kell aggódni miatta, mert tudjuk, hogy ő Lara Croft, és semmi baja nem lesz a következő jelenetre. Végül összeszedi magát, leporolja a ruháját és átverekszik néhány gyilkos csapdán.  A vágások a filmben több helyen iszonyatosan zavaróak. Tényleg olyanok néha, mint egy játék átvezető videójában, amikor a karakter tök mást csinál az egyik képkockában, mint az azt megelőzőben. A CGI pedig helyenként nagyon sutának tűnt, párszor legalábbis érezhetően kilógott a lóláb.

lara croft

A film készítői megpróbáltak átemelni a játékból konkrét pillanatokat, vagy mechanikákat, de nem győzöm hangsúlyozni: ami egy játékban működik, szinte biztosan nem fog egy mozi filmben. Akkor felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e jó filmadaptációt készíteni egy videojáték alapján? Lassan kimondhatom hangosan is, hogy szerintem nem lehet. Törekedni kell rá, hogy jó legyen az adott darab, de el kell vonatkoztatni a játékos világtól, és a vászonra olyat kell prezentálni, ami csak érintőlegesen foglalkozik az alapanyaggal. A Tomb Raiderben vannak játékszerű jelenetek, de végeredményben inkább csak röhejesen festenek. Lara ezen jelenetek lezárásaként Schwarzenegger, vagy Stallone egysorosaival vetekedve benyög valami totál értelmetlen hülyeséget, és a nap végén pedig happy end.

A kétezres évek elején zabáltam az efféle kalandfilmeket. Oké, alig múltam tíz akkoriban, még jóval másabb volt az érdeklődési köröm, de lényegében megnéztem minden híresebb filmet a zsánerben. Mindegyiknek ugyanaz volt a jellegzetessége: karizmatikus, nagyszájú, jóképű intelligens férfi és a tárgyként kezelt női főhős megmentik a világot a természetfelettitől. A Tomb Raider csak abból a szempontból másabb, hogy a főszereplő egy erős, független, intelligens, és szép nő és a férfiak csak egyszerhasználatos kellékként asszisztálnak céljai elérésében.

Összességében tehát az idei Tomb Raider nem volt több, mint egy B-kategóriás kalandfilm. Nem fogja megtörni az adaptációk átkát, de szerencsére az alapanyaghoz nem nyúlt tiszteletlenül, és nem ejtett csorbát annak hírnevén. Aki tényleg igazi Lara Croft kalandra vágyik, annak a hamarosan trilógiává bővülő Tomb Raider széria (2013-tól) tökéletes választás lehet. Ezt a filmet pedig kollektívan felejtsük el, és szorítsunk annak, hogy majd a következő adaptáció igazi közönségsiker lesz. Mert a reményt nem szabad feladni.

 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!

Friss

Kapcsolódó

User Review
0 (0 votes)