A napokban többször is eszembe jutott a Belga – Az a baj című dala, és most már tudom is miért. A polkorrektség és a mímelt elfogadás, illetve egyenjogúság apró klikkekre szakítja társadalmunkat. Ha nő a főszereplő, az a baj, ha színesbőrű, az a baj, ha homoszexuális, akkor az baj, ha fehér férfi a főgonosz, akkor meg az a baj. Azt sosem bírtam, amikor valamilyen alkotásban azért tartozik kissebbséghez a főszereplő, mert a kvóta megköveteli.
De ha történet, cselekmény szempontjából olyan megvilágításba helyezik a szereplőt, akivel ezáltal tudunk azonosítani (és persze a színész is visszaadja a karaktert), akkor teljes mellszélességgel támogatom az efféle kezdeményezéseket – és teljesen mindegy, hogy az illető honnan jött és milyen kissebbséghez tartozik. És ahogy a Blackkklans kapcsán is írtuk, nagyon jó lenne már, ha nem ezen kéne rugózni és hosszú bekezdéseket szentelni annak, hogy minden félreértést elkerülvén magyarázzuk, hogy nem vagyunk rasszisták.
[h]Mi van veled, Hollywood?![/h]
Az Oscaron is ment a balhé, és most a Marvel Kapitány kapcsán is tömegek hördülnek fel, hogy micsoda feminista propaganda a film! Oké, de mi lenne ha egy pillanatra nem látnánk akarva-akaratlan random dolgokat egy jelenség mögé? Mi lenne, ha csak élveznénk a filmet? Mi van akkor, ha valakinek nem tetszett a film? Nyilván soviniszta. És aki meg imádja, az instant feminista lesz? Elárulok egy titkot: nem.
A Marvel mindig ügyelt a rajongóira, és arra, hogy a filmjeikben megfelelően jusson el az adott üzenet a nézők felé. Most azonban majdhogynem Star Wars-szintű sárdobálás megy, hozzá teszem teljesen feleslegesen. Mindig megpróbálok pacifistaként hozzáállni az ilyen megosztó kérdésekhez, és igyekszem a két tábor érveit egyaránt szem előtt tartani. Jelen esetben azonban egy harmadik szemszögből nézem az egész Marvel Kapitány-jelenséget, és ötletem sincs mire a nagy hiszti. Ez a film az átlagosnál kicsivel jobb, de nem kiemelkedő Marvel-mozi, történetesen női főszereplővel.
Verst (Brie Larson) furcsa emlékképek gyötrik egy olyan életből, amiről úgy gondolja, nem az övé. A harcos hős kree nemzet tagját végre bevetésre küldik egy fedett akcióra mentorával Yon-Roggal (Jude Law) együtt. A misszió nem pont úgy sül el, ahogy tervezték és Verst foglyul ejti az ellenséges, alakváltó skrull faj egyik vezetője, Talos (Ben Mendelsohn), akivel háborúban állnak a kreek. A lánynak sikerül elmenekülnie fogvatartói elől, és meg sem áll a C-53-as bolygóig, azaz a Földig, ahol megpróbálja megállítani a beolvadó skrullokat.
Itt kerül össze a fantasztikusan megfiatalított Nick Furyval (Samuel L. Jackson), és megkezdődik közös nyomozásuk az alakváltók ellen, illetve a lány múltjára is megpróbálnak válaszokat keresni.
[h]Felkészülni a Végjátékra…[/h]
A Captain Marvel jól működik sci-fi akcióként és buddy movieként egyaránt. Sam Jackson látszólag nagyon élvezte a forgatásokat. Abszolút működik a kémia közte és Larson között, remekül kiegészítik egymást, és nem lopják el egymástól a showt. De mutat-e nekünk többet a film, mint egy Marvel-alkotás? Őszintén erre nehéz választ adni, hiszen fontos momentum és felvezető a Végjáték előtt, de azon kívül, hogy csámcsoghatunk a film feminista töltetén, nem sokat ad hozzá az eddig megszokott színvonalhoz. Kivéve persze Goose-t, a flerken cicát, akit azonnal minden néző a szívébe zárt.
Technikai oldalról a fiatalító cgi lehengerlően jól nézett ki, és úgy általánosságban a film látványvilága rendben volt. Igen tisztességes sci-fi környezetet teremtettek meg a készítők, bár egy-két helyen volt kicsit rosszabbul sikerült speciális effekt, de ez legyen a legnagyobb bajunk. A filmzene néhány tételt leszámítva nem szippantott be, de a 90-es évek főleg női előadóiból mazsolázott népszerűbb dalok frankón voltak időzítve.
A történet kellően csavaros, de avatott szemű filmnézők hamar rájöhetnek egyik-másik fordulatra. Ami azért nem akkora probléma, hiszen nem thrillert, hanem egy szuperhős filmet nézünk. A történetvezetés is jól működött, ahogy az akciójelenetek és a komolyabb dialógusok is kimért váltották egymást.
[h]Bárki megnézheti[/h]
Azt, hogy kinek mit jelent a Captain Marvel, azon túl, hogy egy Marvel-mozi, mindenki döntse el magában. A feminista jelleg néhol felbukkan, de szerintem egyáltalán nem szájbarágós. Simán lehet fehér férfiként is azonosulni egy csomó kérdéssel, de eszem ágában sincs kisajátítani magamnak ezt az élményt. Bár Larson megnyilvánulásai miatt kicsit szarul is érzem magam, hogy heteroszexuális, fehér férfiként kedveltem ezt a filmet, de ha a Fekete Párducnál nem volt gáz (vagy a Wonder Womannél), remélem itt sem lesz.
Összességében tehát a Captain Marvel egy alapvetően humoros, szórakoztató, néhol nagyon bájos film. Máskor pedig laza és egyszerre kemény, és nem hagy unatkozni bennünket a mozi a kétórás játékideje alatt. Brie Larson és Sam Jackson párosa jól működik, sokat hozzátesznek az élményhez, de a mellékszereplők is egészen okésak.
Jude Law ismét átment botrányos ripaccsá, de valószínűleg a szerepe ezt kívánta meg. Illetve a Marvel-filmek rákfenéje, a főgonosz is sekélyes volt. Ha kicsit mélyebbről vizsgálnánk biztosan találnánk értelmes magyarázatot arra, hogy mindenki saját maga ellensége és barátja, és saját magunk kovácsoljuk sorsunkat. De ennyire már nem akarok filozofálni. Ha tehetitek, mindenképpen nézzétek meg a filmet, mert ugyan véleményem szerint nem lesz a legjobb Marvel-mozik között, mindenképpen fontos az utolsó Avengers felvonás miatt. Meg egyébként is egy abszolút nézhető, élvezhető és szórakoztató sci-fi akcióról van szó, amiben mindenki találhat számára aktuális üzenetet. És ott van Goose, a cica. Miatta ne hagyjátok ki!
