Talán a Sonic az a játéksorozat, amiben a leghosszabb ideje vagyok béna. Az első videójátékos emlékeim az egyik rokonom SEGA konzoljához köthetők, azon belül is egy kék sündisznóhoz, aki eszeveszett sebességgel tép keresztül a pályákon. Alig pár éves voltam még, szóval akkor még volt kifogásom, hogy miért nem ment olyan jól. Az évek csak teltek, időről időre újabb Sonicokkal próbálkoztam, de csak nem váltam a játékmenet mesterévé. Most azonban újabb esély kopogtatott az ajtómon. A Cenega Hungary Kft-nek köszönhetően a legújabb kiadás, a Sonic X Shadow Generations során mutathatom meg, mit tudok. Nos, azt már belátom, hogy világbajnok már nem leszek, de még így is iszonyatosan jól szórakoztam.
Egy remaster neked, egy új rész nekem
A Sonic Generations 2011-ben egyaránt volt nagyszerű élmény régi rajongók számára, és kiváló beugró azoknak, akik előtte nem szaladtak még kék sündisznóval. A 2D és 3D játékélményt ügyesen variálta, jól is nézett ki, és egy teljes képet mutatott arról, hogy milyen az igazi Sonic-élmény. Éppen ezért, és ahogy visszanéztem Xbox 360-as gameplay videókat, nem feltétlenül érezném létszükségnek egy remaster kiadást. De ahogy a Sonic Team és a SEGA csinálta, úgy máris van benne fantázia.
Lehet emlékeztek még rá, de a Nintendo hasonló elgondolás mellett sikerre vitte a receptet a Super Mario 3D World és Bowser’s Fury-val. Egy régi játék feldolgozása mellé bekerült egy új cím is, ami önmagában nem feltétlenül állná meg a helyét. De ilyen formában tökéletesen kiegészítette és kompletté tette az élményt.
A Sonic esetében nagyon hasonló a termékpozícionálás. A Sonic x Shadow Generations ugyanis szintén két játék egyben. Egyrészt tartalmazza a Sonic Generations felújított változatát, mellé pedig megkaptuk Shadow önálló kalandját, ami sokkal jobb lett, mint amennyire az indokolt volna.
Mindkét alkotás szuper elegye a 2D és 3D Sonicoknak. És ugyan élesen nem tér el a játékmenet köztük, azért ha egymás után váltogatunk Sonic és Shadow részei között, akkor egyértelműen tetten érhetők a különbségek.
Gotta go fast!
Nincs mit cicomázni rajta, a 2024-es Sonic Generations egy remek játék remek felújítása. Mivel a core játékmenet abszolút időtálló (bizonyítva, hogy már több, mint három évtizede jelen van a piacon), ezért a fejlesztőknek remélhetőleg nem volt nehéz dolguk vele. Mondjuk manapság már az is hír, ha egy remaster nincs elbaltázva. Szóval jár a virtuális pacsi azért, hogy tisztességgel megugrották a minőségi nívót.
A Sonic játékokra egyértelműen és nyilvánvalóan jellemző az iszonytatóan gyors játékmenet. Ez alól a Generations sem kivétel. De az is érvényes rá, hogy a játék akkor jutalmaz igazán, ha valaki elég jó benne. A legtöbb pályán nem kapuőrködik a játék, tehát önmagában teljesíthetők, legfeljebb sokszor lelassulunk egy-egy akadály miatt. Jól működő checkpoint rendszerének köszönhetően, ha valami miatt mégis meghalunk, akkor a legközelebbi ellenőrző ponttol máris rohanhatunk tovább.
Kezdőként leginkább a játékmenetből fakadó gyors és folyékony haladás elérése lesz nehézkes, vagy darabossabb. A lendületességéből eredő flow-élmény elemi erővel húz keresztül a pályákon. Kivéve, amikor nem veszünk észre egy akadályt, amit át kellett volna ugrani, vagy ezer másik okból kifolyólag belassulunk, megakadunk. Ilyenkor ez a flow megtörik, és az agycirógató állapotba mindig nehéz visszakerülni.
Maguk a pályák egyébként nagyon változatosak és kimondottan kreatívak. A számos elágazásnak köszönhetően mindig képes új arcát mutatni, de tervezésben is remekel a játék. Fontos kiemelni, hogy a gyorsaság miatt az agyunknak borzasztóan kevés ideje van feldolgozni, hogy hol vagyunk, mit csinálunk, és ennek tetejében megfelelő módon reagálni sem árt. A pályatervezés ebből a szempontból kardinális kérdés. Szerencsére mindkét játékban fantasztikusan vették az akadályt a fejlesztők, és az utolsó pixel is alájátszik annak, hogy a gyorsaság adja a játékmenet magját.
Az irányítást viszont mindenképpen kontrollerrel javaslom. Mivel a Sonic x Shadow Generations-t PC-n teszteltem, a hecc kedvéért nyilván kipróbáltam billentyűzet/egér kombóval. Ha nem is teljes katasztrófa így az irányítás, a kényelmestől bőven távol van.
Árnyékra vetődve
Ahogy azt már a bevezetőben is olvashattátok, a Sonic Generations mellett még egy játék helyet kapott ebben a kiadásban. Itt Shadow-val, az “ultimatív életformával” játszhatunk, ami 19-re is lapot húz, és egy még pörgősebb élményt kínál. A játékmenet szigorúan nézve ugyanaz, mint eddig, de számos modern mechanika és nüansz került bele, amitől jóval immerzívebbé vált.
Ugyanis Shadow-val különféle képességeket oldhatunk ki, melyek tovább mélyítik a játékmenetet. A gyors platformer részek emiatt mindig éppen csak egy kicsivel bonyolultabbak lesznek, de sosem annyira, hogy az frusztráló legyen. Minden egyes új mechanikát pillanatok alatt megtanulhatunk, és mire kettőt pislogunk már ösztönösen használjuk azokat.
Ahogy a Sonic Generations-re, úgy a Shadow-ra is érvényes, hogy a kissé komplexebb játékmenet ellenére is simán teljesíthetők a pályák. Viszont bőven akadnak komoly kihívások is a játékban. Legyen szó saját rekord megdöntéséről, akár kihívás pályákról, hamar eljön az a pillanat, hogy fel kell kötni a gatyát.
És ahhoz, hogy kioldjuk a boss harcokat, és ezzel együtt tovább léphessünk a következő felvonásra, bizony kötelezően teljesítenünk kell néhány kihívást. Ezek között van olyan, amit időre kell lerohanni, vagy egy PC által irányított riválist kell legyőzni. Vagy éppen egy adott mechanikát felhasználva kell eljutnunk az adott pálya végére. Úgy vettem észre, hogy azok a challenge-ek, melyek a boss kulcsokat oldják ki, valamivel barátságosabbak, mint társaik. Ebből is látszik, hogy sem a Sonic, sem a Shadow Generations nem akar direkt kigáncsolni, de közben azt is szeretné, hogy a játékos együtt fejlődjön a játékkal.
Kockázatok és mellékhatások
Ritkán szoktuk a fizikai jólétre felhívni a figyelmet, de ezúttal mindenképpen jelezni szerettem volna a motion sicknessre hajlamos játékosok számára, hogy nekik csak saját felelősségre tudom ajánlani a játékot. Annak ellenére, hogy egy nem túl izmos PC-n is csodálatosan stabilan fut, nagyjából 20 perc egybefüggő játék után éreztem, hogy kezdek szédülni, és a fejem is egyre nehezebbé vált. Lehet, hogy ez egyéni probléma, de az ilyesmire érzékenyek számára ezt fontosnak láttam ideszúrni.
Viszont, akit mégis magával tud ragadni Sonic, és nem lesz tengeribeteg, arra nézve jótékony hatása is lehet. A játékos fejlődése az előrehaladással arányosan szinte kézzel fogható. A kezdeti bénázásokat idővel felváltotta a csökkenő reakcióidő, és hogy könnyebben tudtam fókuszálni. Egyes szegmensek gördülékeny teljesítése után pedig egy jó nagy adag dopamin lepte el a szervezetemet.
Verdikt
Manapság óvatosan kell ilyesmit kinyilatkoztatni, de beleállok, hogy a Sonic x Shadow Generations talán a legjobb Sonic játék, amivel valaha játszottam. Nem lennék meglepődve, ha a jövőben definitív viszonyítási pont lenne mind a 2D, mind pedig a 3D Sonicok között.
Minden percében ultra pörgős, és eszeveszett tempót diktál, miközben fokozatosan tornázza fel a játékos egyéni képességeit. Szintről szintre megfigyelhető a fejlődés, és még ha ezután sem lettem kifejezett világbajnok matéria, rá kellett jönnöm, hogy egy kis gyakorlással már egészen tűrhető szinten helytállok.
A felvonásoknak saját zenei témájuk van, és szinte kivétel nélkül nagyon jól szólnak, és remekül is működnek. Műfaj tekintetében is sokrétűek, hiszen a puhább dallamok mellett drum and bass és metálosabb hangszerelés is megjelenik a felhozatalban. Számos dal pedig annyira fülbemászó, hogy játékon kívül is azon kaptam magamat, hogy azokat dúdolgatom.
Látványban mindkét játékból kihozták, amit ki lehetett hozni. De nem csak grafikailag teljesítenek jól. A játék során megfigyelhető vibráns színek jól működnek egymással, és a teljes látványvilág képes egyben működni úgy is, hogy minden pálya eltérő dizájnnal rendelkezik.
A Sonic x Shadow Generations egy igazi win-win helyzetet teremtett. A 2D és 3D Sonic rajongóknak egyaránt szuper szórakozást nyújt, de aki még sosem játszott Sonickal korábban, annak ennél jobb beugróra nincs is szüksége.
A tesztpéldányt ezúttal is köszönjük a Cenega Hungary Kft.-nek! A játékot beszerezhetitek dobozos kiadásban is PS5, Xbox Series és Nintendo Switch konzolokra.