A kanadai képregényalkotó Jeff Lemire egyre nagyobb hírnevet szerez magának a szcéna berkein belül. Nem is véletlen, hiszen egy tehetséges író, akinek rengeteg fantasztikus ötlete van, melyeket nem átall a panelekre vetni. Az Essex Countyval robbant be, azóta pedig szinte szárnyal a karrierje. Nem rég megalkotta az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb horrorképregényét, a Gideon Falls-t, de még a Marvelnél tett látogatása után emlékezetesen felbolygatta Holdlovag karakterét is.
Azonban mindenkinek kezdenie kell valahol. Az Essex County után, 2009-ben kezdte el írni és rajzolni a Sweet Tooth-t, ami egy különleges, posztapokaliptikus felnövés történet, ami erős képekkel mutatja be a világ kegyetlenségét egy tökéletesen ártatlan fiú szemszögéből.
A Sweet Tooth 2009 és 2021 között futott, ezalatt 46 issue-t élt meg. Lemire 20-30 számra tervezte a szériát, de a visszajelzésektől tette függővé a folytatást. Magyarországról nehéz rálátni egyes, valamennyire obskurus cím népszerűségére, de összességében elmondható, hogy az emberek kedvelték az agancsos fiú történetét.
Eleddig csupán a Book One-ra tettem rá a mancsomat, de az alapján is állíthatom, hogy igazi gyöngyszemről van szó.
[h]Világjárvány[/h]
Valami frappáns közhely kiforgatásával akartam kezdeni ezt a bekezdést, mint a “Ha ember embernek farkasa, akkor itt az állat állatnak embere“, vagy valami ilyesmi. Mindegy is, már leírtam, a törlés gomb meg beragadt.
Egy rejtélyes betegség söpör végig a világon, melyről lényegében nem tudunk semmit. Gyors lefolyású, végzetes kór, ami bárhol, bármikor, bárkit áldozatául ejthet. Az emberek sorra halnak meg a fertőzés miatt, gyógymód pedig nem áll rendelkezésre.
Ráadásul az élet körforgására is hatással van; a különleges újszülöttek a betegséggel párhuzamosan jelennek meg. A félig ember, félig állat hibridek pedig az emberek szerint nem tűnnek jó ómennek. Egyesek szerint a kór mellékhatásai, mások szerint az evolúció indult új utakra.
Természetesen a hibridek létezése megosztja az embereket, a megmaradt túlélők pedig nem riadnak vissza semmitől, hogy esetleges gyógymódot találjanak. Nem kell sok, hogy a kísérletező kedvű, ugyanakkor végletekig elkeseredett emberek párhuzamot vonjanak a hibridek és járvány kezelése között.
[h]Túl a sövényen[/h]
Gus, a hitbuzgó félig szarvas, félig kisfiú az apjával él az erdő mélyén. Az apa egyedül nevelte fiát, miután feleségét is elvitte a betegség. Roppant mód félti mindentől Gust, és nem is engedi túl messzire a háztól. Egyetlen dolog ad nekik erőt a mindennapokban: a hit.
Guson viszont kezd úrrá lenni a kíváncsiság és a felfedezés iránti vágy, illetve mintha kezdene átlátni a szitán és kérdések merülnek fel benne a világgal kapcsolatban.
Az apa viszont hamarosan meghal, és a végtelenül naiv és egyébként sem túl eszes Gus egy Tommy Jepperd nevű fickó “gyámsága” alá kerül. Azzal az ígérettel a szívében hagyja el az erdőt, hogy találkozhat más hibridekkel is egy biztonságos helyen.
A bonyodalom pedig itt kezdődik: Tommy szándékai sem éppen tiszták és hamarosan Gus a Föld legrohadékabb embereivel akad össze. Jeff Lemire egy összetett és nagyszerű sztorit prezentál olvasóinak, amit folyamatosan átitat a húsbavágó mondanivaló.
A Sweet Tooth egyrészt egy nem túl óvatoskodó felnövéstörténet, másrészt meg egy pazar dráma, ami bemutat egy olyan világvége társadalmat, ami most is jelen van, csak még a normák keretek között tartják az embereket.
[h]Verdikt[/h]
Jeff Lemire egy személyben volt író és rajzoló is, de utóbbival nem nagyon tudtam mit kezdeni. Egy nálam sokkal inkább műértő egyén biztosan el tudná magyarázni miért olyan, amilyen, de laikus szemmel csak annyit tudok rá mondani, hogy csúnya. A karakterek ábrázolása roppant elidegenítő, a vonalazás összecsapottnak hat, és a legtöbb panel simán csak kaotikus. Egyértelműen nem szép látvány, de cserébe a történet legalább mindenért kárpótol.
Összességében a Sweet Tooth Book One felkeltette annyira a figyelmemet, hogy szívesen folytatnám a sorozatot. A mellékszereplők egyelőre elnagyoltnak tűnnek, de gondolom később kapnak megfelelő bemutatást. Ezzel szemben Gus és Tommy külön-külön is remekül van árnyalva, de az egymásra tett hatásuk is szép ívet ad a történetnek. Az eddig látott narratív csavarok könnyen kiszámíthatók, de a cselekmény ügyesen feledteteti a sztorivezetés esetleges döccenőit.
[h]Netflix-pozitív[/h]
Mi sem lehet nagyszerűbb, ugyanakkor ellentmondásos elismerés, ha egy feltörekvő, kvázi-független művész és képregényalkotó víziójából valamilyen adaptációt készítenek. A Sweet Tooth filmesítési jogaira lecsapott a Netflix és 2021-ben meg is jelent a streaming szolgáltató kínálatában az első évad. Az viszont számomra nehezen értelmezhető, hogy Lemire ilyen szinten kiadta kezei közül a kreatív kontrollt. Félreértés ne essék, a sorozat egyáltalán nem rossz, sőt a posztapokaliptikus tündérmese mivolta egyedi ízt ad neki, de a képregény víziójából majdhogynem semmit nem emelt át mozgóképre.
Önmagában értékelve nézhető, és nem egy túlbonyolított alkotás, ami sajátosan értelmezi a kiindulási pontként felhasznált alapanyagot. Azonban aki az eredeti élményt szeretné átélni, annak nyugodt szívvel ajánlom a Sweet Tooth képregényt.
A Sweet Tooth a DC Vertigo gondozásában jelent meg, első kötete az #1-12 számokat foglalja magában, és két nagyobb részt ölel fel: Out of the Deep Woods és In Captivity.