Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy minden ember életében van olyan sorozat, film vagy videojáték, amibe belekezdett, aztán útközben feladta a dolgot. Na az én esetemben ez a Sword Art Online sorozat volt. Igazából az első évaddal emlékeim szerint nem is voltak problémák, idővel viszont eléggé középszerűvé degradálódott az egész. Én valahol a Gun Gale Online világára fókuszáló részek után hagytam abba a nézését az animének.
Aztán kijött idén a Sword Art Online Fractured Daydream, én pedig úgy voltam vele, hogy itt az ideje visszatérni a SAO világába. A Cenega Hungary-nek köszönhetően bele is vetettem magamat a virtuális kalandokba, majd jött a pofáraesés. De erről majd később. Maradjunk annyiban, hogy kicsit több előismeret kellett volna a játék történetéhez.
Az előző részek tartalmából…
Aki nem ismerné az animációs sorozatot, a Sword Art Online egy olyan VR-alapú MMO, ami egy mikrohullámok segítségével működő VR-sisakkal közvetlenül az emberek agyába közvetíti a virtuális valóságot. A SAO megjelenésekor 10 000 játékos ugrott bele a kalandokba, majd kiderült, hogy a játék fejlesztője nemes egyszerűséggel bezárta őket a programjába. A kijutáshoz végig kellett vinniük a SAO-t, méghozzá közösen. Igen ám, de a VR-headset a játékos halálakor az illető agyát a valóságban is ropogósra sütötte.
A végleges halál gondolata miatt persze senki sem rohant a bossok ölelő karjaiba. Itt jött a képbe Kirito, a fekete ruhás kardforgató, aki aztán szinte szupersztár jelleget öltött magára a játékban. Nem lőnék el minden poént, pár részt érdemes megnézni az animéből, mivel az MMO-s világ kifejezetten jópofa. A játék sztorijának az ismeretéhez viszont nem árt a Gun Gale Online és az Alicization – War of Underworld ismerete. Kár, hogy erre csak utólag jöttem rá.
Galaxisokon innen és túl
A Fractured Daydream sztorija jóval a SAO-ban történt események után játszódik. Kiritót irányítva farmolgatunk éppen az ALfheim Online-ban, amikor is összefutunk a SAO világából ismerős Adminnal, aki itt Quinella alakját ölti magára. Mint kiderült, egy új rendszer, a Galaxia okozta a galibát, ami lehetővé teszi a játékosok számára a múlt újbóli átélését. Viszont az egyik update kicsit félrement, az idő és a tér meghasadt, a különféle világok között pedig szabaddá válik az átjárás. A mi feladatunk utánajárni, hogy ki is áll az események mögött. A cselekmény több szálon fut, mivel Kirito mellett a főhős kardos szívszerelme, Asuna is bekapcsolódik a történetbe. Egy rakat ismerős karakter oldalán.
Alapvetően a sztorival az a legnagyobb baj, hogy alapvetésnek veszi az anime ismeretét. A That Time I Got Reincarnated as a Slime ISEKAI Chronicles legalább adott egy rövidke összefoglalót, itt sajnos még ez is elmarad. Kár érte, mivel ez a fajta “osztálytalálkozós” jelleg kifejezetten jól áll a programnak. A Galaxia rendszerének hála az ALfheim Online és a Gun Gale Online hősei is becsatlakoznak a buliba. Vicces volt nézni azt, ahogy egy-egy főgonosz ismét találkozik azzal a hőssel, akivel korábban már megküzdött. Viszont az újoncok számára az egész csupán egy érthetetlen katyvasz lesz, amit csak azért tolnak végig, hogy feloldhassák a küldetések után a játék 21 db hősét.
A sztori olyan 5-10 óra alatt kipörgethető, ezt követően pedig megkapjuk a különféle online játékmódokat. Kapunk egy Free Room módot, ebben egy szabadon bejárható térképen kalandozhatunk kedvünkre. A helyszínek zónákra vannak osztva, egyre magasabb szintű szörnyekkel kell megküzdenünk. Cserébe XP-re és új tárgyakra tehetünk szert. Ilyenkor a többi játékossal közösen is grindolhatjuk a napi küldetéseket. A Co-Op küldetések már egy kicsit kötöttebbek. Mint nagyanyám pulóverei.
Ebben a játékmódban 4 fős csapatokban indulunk el portyázni, egy raid-ben pedig 20 karakter vehet részt. Ahogyan haladunk előre, úgy csatlakozik egyre több csapat mellénk. Végül a a végső boss teremben küldhetjük a padlóra a helyi kiskirályt. A boss raid ugyanez, csak pepitában. Ez a bossokra fókuszál, úgyszintén 20-an ugrunk neki, csak itt egyből a boss termében találjuk magunkat.
Amikor elér a kardok vihara
Játékmenet tekintetétben a Sword Art Online Fractured Daydream egy tipikus RPG-nek mondható. A sztori folyamán küldetésről küldetésre haladva oldjuk ki a karaktereket. Különféle fegyverekkel és tárgyakkal ruházhatjuk fel a hőseinket, amiket vagy a küldetésekből kapunk vagy mi magunk kalapáljuk össze. Hőseink eltérő skillekkel és egyedi jellegzetességekkel rendelkeznek, különböző kasztokba vannak besorolva. Harcos, mágus, tank, rugó vagy éppen támogató karakterek közül választhatunk.
Négy fős party-ban kezdünk meg minden egyes küldetést, szóval érdemes úgy választani hősöket, hogy azok egymást kiegyensúlyozzák. Alapvetően a SAO szereplői közelharci karakterek, akik közelről aprítják az ellenfeleket. A Gun Gale Online szereplői pedig távolsági harcosok, akikkel TPS módban lehet távolról puffogtatni. Szerencsére az irányítás hamar kézre áll. Van egy gyengébb és egy erősebb támadásunk, az ellenfelek csapásai elől pedig elugorhatunk vagy éppen ki is védhetjük azokat.
A skillekből karakterenként hármat kapunk, amiket egy külön gomb lenyomásával hozhatjuk elő. Ezek a képességek lehetnek közelharci vagy éppen távolsági támadások, buffok vagy éppen gyógyítások. Emellett minden egyes karakternek van egy limitált, a harc függvényében használható speciális képessége, illetve egy cooldownos ultimate támadása is. Mondanom sem kell, a fókusz a kombókon és a jókor elsütött képességeken van. Amennyiben elég sebzést viszünk be, egy QTE villan fel a képernyőn, amivel átválthatunk a következő hősre. Ezáltal bődületes sebzéseket tudunk majd kiosztani.
Maguk a karakterek és a képességeik kimondottan változatosak, plusz folyamatosan ott van az emberben, hogy egy új csapatkombinációt próbáljon ki. További jó hír, hogy a teljes SAO univerzumból szabadon összerakhatjuk a nekünk tetsző csapatot, szóval akár korábbi ellenfelek is egy party-ba kerülhetnek. Kifejezetten vicces egy Oberon-t és egy Kiritót összeengedni egy légtérbe. Érdemes is folyamatosan kísérleteznünk, mivel az ellenfelek más és más támadásokra érzékenyek.
A bossok-ról nem is beszélve, ahol folyamatosan helyezkednünk kell a megfelelő pozícióba. A főellenségek egymástól eltérő támadási stílusokkal operálnak, plusz az életerejük csökkenésével hajlamosak “bevadulni”. A támadásaink függvényében növekszik egy kék csík a képernyőn, ami ha betelik, akkor padlóra küldjük a boss-t. Ilyenkor szabadon csépelhetjük a delikvenst. Ha pedig elunnánk magunkat, még mindig van pár mellékküldetés, amiben közelebbről is megismerhetjük a hőseinket.
Ráfért volna egy kis optikai tuning
Grafikailag a játék hozza a tőle elvárható szintet. A SAO fantasy és sci-fi elemekkel tarkított világa eléggé mutatósra sikeredett, az animés körítésnek hála nem kell egy erőmű a játékhoz. A Nintendo Switch tulajok örülhetnek ennek. Az ALfheim Online buja erdői remekül festenek a különféle távoli romokkal, a Gun Gale Online lepusztult városai és a SAO kazamatái, katedrálisai is kellő mértékben ki lettek dolgozva. Persze nem egetrengetően szép az összkép, de a különféle effektek, speciális támadások jól mutatnak a képernyőn. A karakterek mozgása és a különböző kombók pedig remekül el lettek találva.
A probléma inkábba az átvezető animációkkal van, amiket a játék motorjával készítettek. Egy kissé jellegtelennek és esetlennek éreztem őket, a nagy részükben nem is történik igazából semmi sem. A zenékre és a hangokra sem lehet panasz. Néhol eredeti SAO anime témák csendülnek fel, a főmenü zenéje pl. egy az egyben az első évadból van. Nem lettek túlzottan fülbemászóak, csendben teszik a dolgukat a háttérben. Ugyanez igaz a szinkronhangokra is, amik sikeresen megugrották az animációs széria szintjét.
A mikrotranzakciós rendszerrel viszont továbbra sem tudok megbarátkozni. Alapból a Sword Art Online Fractured Daydream egy teljes árú, 60 eurós játék. Természetesen ezen felül költhetünk különféle kozmetikai kinézetekre is valós pénzből, ezeket szépen az arcunkba is tolja a program. Mentségükre legyen szólva a Battle Pass jelenleg még ingyenes, a küldetések teljesítésével pedig ingyen is kioldhatunk ruhákat a hőseink számára. Bízom benne, hogy ez így is marad és nem csak a beetetés része.
Verdikt
Összességében vegyes érzéseim vannak a Sword Art Online Fractured Daydream kapcsán. Alapból ez egy rétegcím, az alapmű ismerete nélkül vajmi keveset fogunk érteni a sztoriból. Kicsit olyan, mint amikor egy MMO-s találkozóra elmész több év kihagyás után. Elsősorban a SAO rajongóknak készült, akik egészen biztosan élvezni fogják minden egyes percét a játéknak. A 20 fős raidek kimondottan tetszettek, a különféle hősök és azok képességei pedig kellően sokrétűek. Igazából benne van az emberben, hogy menjen még egy kört vagy leverjen még egy boss-t.
Egy idő után persze itt is megcsap minket a monotonitás szele, de annyi baj legyen, én élveztem a játékkal töltött perceket. Mondjuk a sztori kapcsán még vannak bennem kérdések. Nyugodt szívvel csak a keményvonalas SAO-fanoknak tudom ajánlani, csapatban kimondottan jó móka lehet a Fractured Daydream. Mindenki másnak érdemes várnia egy nagyobb leárazást.
Köszönjük a Cenega Hungary Kft-nek a tesztpéldányt!