Bevallom őszintén, sokáig azt sem tudtam, hogy az Isekai műfajt iszik-e vagy isszák. Általában ezek a művek egy adott sémára épülnek. Főhősünk valamilyen okból kifolyólag elhalálozik, eljön érte a végzet Truck-kun “személyében”. Ezt követően egy fantasy világban éled újjá egy “új” karakterként. Ezek közül a művek közül a That Time I Got Reincarnated as a Slime magasan kiemelkedett, szóval nem is volt kérdés, hogy ezzel kezdem a műfaji felzárkózást. Az animéből készült játékra a Cenega Hungary-nek köszönhetően végül le is tudtam csapni. Elöljáróban annyit, hogy ezt elsősorban a rajongók fogják értékelni, számukra ez egy szerelmeslevél. Mindenki más számára pedig egy korrekt RPG városépítős elemekkel.
Az előző részek tartalmából…
A That Time I Got Reincarnated as a Slime ISEKAI Chronicles elképesztően hosszú címe már előrevetíti, hogy mit is várhatunk tőle. A játék elején nagy vonalakban kapunk egy összefoglalót az animációs széria sztorijából. A történet szerint Satoru Mikami egy átlagos 37 éves srác, akit fényes nappal késelnek meg az utcán. Ezután egy fantasy világban ébred Slime-ként. A “Predator” névre hallgató képessége lehetővé teszi, hogy bármit felfaljon, és utánozza a lemásolt tárgy vagy élőlény formáját. Plusz a képességét is megkapja. Hősünk barátságot köt Veldorával, a hatalmas sárkánnyal, aki éppen 300 éves fogságát tölti. Főhősünk felveszi a Rimuru nevet, a sárkánygyíkot pedig nemes egyszerűséggel “elnyeli”.
Ezt követően a Jura Erdő szörnyeit egybegyűjtve megalapítja a Jura Tempest Federation névre hallgató államot. Természetesen Rimuru és az alattvalói felhívják a közeli hatalmasságok figyelmét, uralkodóktól, legendás hősöktől kezdve a démonurakig bezárólag. Amíg egyesek a szövetségeseikké akarnak válni, mások csupán el akarják törölni őket a föld színéről. A játék az “államalapítást” követően veszi fel a fonalat, Rimuru-t irányítva kell menedzselnünk az egyre nagyobbra hízó városkánk ügyes-bajos dolgait.
Szlájmer gyerek kérjél bocsánatot!
Az animét ismerők egy rakat ismerős arccal és karakterrel futhatnak majd össze. Sajnos a játék alapvetésnek veszi, hogy ismerjük az alapművet, szóval az újonnan érkezők bajban lehetnek. Kapunk ugyan felvilágosítást arról, hogy kinek a kölyke az adott szereplő, viszont sokszor csak úgy random bedobál egy ismeretlen arcot a program. Mi meg nézünk, mint hal a szatyorban. Talán nincsen akkora probléma, mint a Spy x Anya: Operation Memories kapcsán, viszont az újoncok számára kissé zavaró lehet. A narratíva a Kijinekkel való találkozástól a Falmuth Királyság elleni csatáig vezet végig minket.
A sztoriból nem szeretnék spoilerezni, egy bizonyos Demon Lord felbukkanása vihart ver a biliben, Rimuru pedig szokásához híven elindul rendet tenni. Szerencsére a program nem veszi magát véresen komolyan, humoros részekből és komikumból nem lesz hiány. Az abszolút kedvencem Kataki, a bosszúszomjas hobgoblin volt, aki a Rakéta Csapatot megszégyenítő bátorsággal próbálja meg kicsiny falunkat ledózerolni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mellette pedig ott van az Angyalok Teokráciája, akik egy titokzatos vallási szervezetként a Viharsárkány hatalmát akarják megszerezni. Szegény Silme-sama nem fog unatkozni, az egyszer biztos. A két új kaland hosszú időre leköti majd a játékosokat, még ha nem is töri át a narratív közfalat.
Nincs kettő négy nélkül
Játékmenet terén a That Time I Got Reincarnated as a Slime ISEKAI Chronicles nem találja fel a spanyolviaszt. Rimuru mellé két további hős is becsatlakozhat a party-ba, az oldalnézetes összecsapások során a különféle kombókon lesz a hangsúly. Minden szereplő más és más képességekkel rendelkezik, van, aki a távolsági harcokban jeleskedik, lesz, aki élő hústoronyként tarolja le a pályát. Két támogató hőst is kapunk még ezen kívül magunk mellé, akiknek a feltölthető skilljei nagy segítségek lesznek a csatatéren. Ezen kívül a hősök egy-egy végső képességet is elsüthetnek, szóval nem árt megfontolni, hogy éppen mit érdemes eltolni. Az ellenfelekre sem árt figyelni, mivel más és más képességekre “érzékenyek”.
Mondanom sem kell, hogy a kitérésen és a kombózáson van a hangsúly, hiszen menet közben a csapatunk tagjai között is tudunk váltani. Hab a tortán, hogy a Slime haverunk és a csapat tagjai között egyre erősebb lesz a kötelék. Ennek hála pedig Rimuru megkapja a haver speckó képességeit. A csatákban nyújtott teljesítményünket osztályozza a játék, ami alapján eltérő loot-eső “hullik” az ölünkbe. Küldetések után XP és arany a jutalmunk, előbbit egy terjedelmes skill-fán költhetjük el. Plusz sebzés, több élet, passzív skillek, csak a szokásos. A pályák végén egy-egy bitang erős boss vár ránk, akik ellen elkel minden plusz segítség. A sztori folyamán is megküzdünk majd pár nevesített ellenféllel, csak hogy ne unatkozzunk.
A ház, amit Rimuru épített
A játék kapott egy városmenedzselős mechanikát is, biztos ami biztos alapon. A kicsinyke falunk a sztori folyamán az újonnan felhúzott épületekkel egy kisvárossá terebélyesedik. Lesz itt kovácsműhely, farm, kiképzőtér, kávézó, sarki vegyes, fegyverbolt, de még egy meleg gyógyfürdőt is felhúzhatunk. Itt én általában a csapatom hölgytagjaival szoktam lazulni. Az épületek különféle buffokat, erősítéseket adnak a hőseink számára, a gyógyfürdőnek hála nagyobb eséllyel tudunk ritka tárgyakat kipörgetni a pályán elszórt kincsesládákból. A városépítés kifejezetten laposra sikerült, mert az épületek felhúzásával véget is ért a munkánk. Egy kis dekorációnak igazán örültem volna.
Néhány építmény a cselekmény szempontjából lesz hasznos, a helyi burgerező és a mozi pedig a lakosok boldogságát szolgálja. Feltéve persze, ha éppen nem Tokyo Ghoul maratont tartanak. Az épületekhez nyersanyagok is kellenek, ezeket pedig a kalandozásunk során gyűjtjük majd össze. A That Time I Got Reincarnated as a Slime ISEKAI Chronicles küldetései új szintre emelik a vérszegény fogalmát. Konkrétan abból állnak, hogy gyűjts össze X db nyersanyagot, alkatrészt, vagy éppen valamelyik karakter speckó képességét kell használni. Egészen kreatív, mondhatom.
Nem sármos, csak szlájmos
Grafikai téren hozza a kötelezőt a That Time I Got Reincarnated as a Slime. Nem ettől a játéktól bassza majd magát hanyatt a videókártya. A látványvilág a szlájmos széria színes-szagos fantasy világát idézi meg, a rajzfilmes, bocsánat, animés körítés pedig szemet gyönyörködtető. Persze kapunk animés átvezetőket is, szóval tényleg olyan, mintha az animét néznék közben. A karakterdizájn is követi a sorozatban látottakat, aminek én kifejezetten örültem. Akárcsak a bögyös ogre-asszony feltűnésének. A különféle helyszínek a stilizált hátterekkel is teljesen rendben voltak.
Kapunk egy rakat bebarangolható pályát. Van itt buja esőerdő, mező, sötét barlang, hegyes-völgyes táj, de még a nagy tavakat és a Jura Erdő zöldellő vidékét is bejárhatjuk. A fauna és az élővilág is eltér a különféle helyszíneken, a begyűjthető nyersanyagokról nem is beszélve. Szerencsére technikai fronton sem volt semmiféle gubanc, harc közben néha beesik az FPS, de ez legyen a legnagyobb probléma a játékkal. Bugokkal nem is találkoztam, eltekintve attól a pár bogártól (sicc!), akik az utam során a főhős mellé szegődött, mint segítő. 2024-ben már ennek is örülni kell.
Verdikt
Összességében azt kaptam a That Time I Got Reincarnated as a Slime ISEKAI Chronicles játéktól, mint amit előzetesen elvártam tőle. Jó volt ismét látni a széria ikonikus szereplőit. A újoncok számára nem ez a legjobb belépő, nem árt hozzá ismerni az animét. A megfelelő háttérismeretek nélkül hamar elveszettnek érezheti magát az ember. A kissé sekélyes városépítős részek és az önismétlő küldetések erre rátesznek még egy lapáttal. Szerencsére a harcok pont elég kihívást nyújtanak ahhoz, hogy ne tegyük le idő előtt a kontrollert. A karakterek képességeivel és a csapatunk összetételével is el lehet egy ideig babrálni. Végső soron csak egy kicsivel emelkedik túl az átlagon, viszont nekem most ez éppen elég volt a boldogsághoz.
Köszönjük a Cenega Hungary Kft-nek a tesztpéldányt!