Amihez a Devolver Digital a nevét adja, az gyakran arannyá válik. Így van ez a legutóbbi eresztésük, a Fall Guys esetében is, amelyik végre egy olyan divatjáték, amelyiket valóban érdemes kipróbálni.
Sokáig automatikusan ódzkodtam egy játéktól, ha huzamosabb ideig felkapottá vált például twitch-en. A gyors népszerűség ugyanis mindig bevonzotta a divatjátékosokat, akik véglegesen rossz irányba tudták terelni a projekt útját. Nem kell messzebbre menni a Fortnite-nál, amelyik egy tök jó Battle Royale volt, amíg a trendek kiszolgálása, a streamer-eknek való benyalás és a kisgyerekeknek szánt kontent nem lett fontosabb a szórakoztatásnál. (Belegondolva, néhány gamer-újságról is el lehetne mondani ugyanezt – a szerk.)
Egy darabig azt hittem, a Fall Guys: Ultimate Knockout is hasonló pályára áll, és csak egy népszerűséghajhász maszlagról van szó, de szerencsére pozitívan csalódnom kellett. A Mediatonic alkotása ugyanis, ha nem is lett egy korszakos klasszikus, de egyelőre az általa biztosított élmény nagyobb prioritást kap, mint a minél több divatfelhasználó begyűjtése. Persze messze van még az út vége, de az irány mindenképpen biztató. Íme, az idei nyár legjobb party-játéka.
[h]Bab-olimpia[/h]
A Fall Guys-ban 60 játékos kel versenyre a győzelemért, ahova több platformer-pályán keresztül vezet az út. Minden fordulóban újabb és újabb versenyzők esnek ki, amíg el nem jutunk a döntőig. A döntőben lesz igazán izgalmas a helyzet, hiszen itt már nem elég a kvalifikációért küzdeni, hanem ténylegesen nyerni szükséges. Ötletes koncepció, amelynek fontos szerepe van a játék sikerében. Persze nem kellett nagy megvilágosulás ahhoz, hogy a sportokban évtizedek óta alkalmazott selejtezők rendszerét bevezessék, de a játékiparban nem nagyon találkoztunk még hasonlóval. Furcsa, hogy korábban senki nem vitte sikerre ezt a gondolatot, különösen, hogy már önmagában ilyen szórakoztató.
A receptben ugyanis szinte minden benne van, amire szükségünk lehet. A több rövid szakaszra bontott versenyek változatosak és intenzívek, unatkozni gyakorlatilag lehetetlen. Adottak a kaotikus rajtok, és a motiváció is, arról nem is beszélve, hogy sokszor nem érdemes feladni, hiszen elég a társaság első hányadába tartozni.
[h]Stílusos zuhanás[/h]
A jó recepthez kellenek megfelelő alapanyagok is, és a Mediatonic háza táján úgy döntöttek, bablevest főznek. Az aranyos kis figurákból és esetlenségből összeálló stílus egyből felkeltette az érdeklődésemet, és jó pár játéknap után még mindig telitalálat. A babszerű lények mozgását és a fizikát is alárendelték a bolondos alapfelvetésnek. Emiatt az irányítás néhol bosszantóan nehézkes, de ha nem vesszük komolyan az egészet, a csetlés-botlás csak hozzáad az élvezethez. És miért is vennénk komolyan a Fall Guys-t, amikor a homokozóvödörért vívott élet-halál harc is felnőttesebb? A játék egész megjelenése a felhőtlen szórakozás ígéretét sugallja, és nem is véletlenül: ilyen koncepció és körítés mellett még akkor sem panaszkodnék, ha adóbevallást kellene készíteni.
[h]Fuss az életedért![/h]
Az adóhatóságok legnagyobb bánatára ennél azért lényegesen izgalmasabb teendőink lesznek, még akkor is, ha a minijátékok felhozatala finoman szólva sem lett következetes. A legkevesebb gond talán az versenypályákon van. Itt szinte bármilyen szorult helyzetben érdemes küzdeni, végig megvan a lendület, és az akadályoknál kialakuló hering-partyk is felejthetetlenek. Van néhány nagyon okosan összerakott térkép, ahol a sebesség és megfontoltság kéz a kézben jár, és ezeken a helyeken alakulhatnak ki a legélesebb szituációk. Azért van néhány szint, ahol soknak éreztem a véletlenszerűséget, vagy túl könnyű akaratlanul is kiszúrni a másik játékossal, ilyenkor némi anyázás előfordult, de alapvetően ez nem az a cím, amire tartósan haragudni lehet. Már csak azért sem, mert már a versenyfutásokon belül sokszínű a felhozatal: valahol instabil platformokon kell egyensúlyozni, van, ahol propellerek között cikázunk, máshol pedig lebegő négyzetek közül kell megtalálni a nem leszakadókat. A legtöbbjük más hozzáállást, stratégiát igényel, még akkor is, ha meglepően hatékony, ha a biztonságos középmezőnyben haladunk.
[h]Csapatni a túlélést vagy túlélni a csapatot?[/h]
A túlélő-pályák között már markánsabbak a különbségek. Itt a célunk, hogy ne essünk bele az alattunk úszkáló slime-ba, különben azonnal kiesünk. Ötletből itt is sokféle van, kár, hogy nem mindegyik működik tökéletesen. A memóriajátékra hajazó részben egy aranyhal is sikeres lehet, ha megvan benne a csordaszellem, ezáltal lényegében semmilyen izgalmat nem ad. Közben a forgó karokkal felszerelt platformon a boldogulás sokszor esetleges, pláne, hogy ezeknek a játékmódoknak közös pontja, hogy mindenki lökdösi a másikat. Mindenki boldog és vidám, amíg valaki el nem rikkantja magát, hogy „Éljen a király”, és már zuhanhatunk is a túlcsorduló jóindulattól. Értem én, hogy a műfaj velejárója a másik szívatása, de instant halált jelentő helyszíneken azért ez tud frusztráló lenni. Szerencsére van itt is egy-két jól eltalált pálya, így a legtöbb esetben kellemesen töltöttem az időmet.
Végül vannak csapatjátékok is, ahol új tényező lép be: a csapattársak. Ők olyanok, mint egy család. Na nem a kiáradó szeretet miatt, hanem azért, mert őket sem lehet megválogatni. Egy egyéni ügyességre építő játékban pedig kellemetlen lehet, ha nem rajtunk múlik a sorsunk alakulása. Van ugyan néhány mód, ahol elegendő befolyásunk van a meccs menete fölött (általában a több csapattal vívott összecsapásokban), de például fociban nagyon lutri a helyzet. Nem mindegy, hogy Megye 3-as zseniket vagy botlábú világsztárokat kapunk meg társnak. Ettől függetlenül szórakoztató ezek többsége, csak nem életbiztosítás. Sajnos néhány „sportágnál” az időlimit sem lett rendesen átgondolva, hiszen például Tail Tag-ben majdnem mindegy, hogy az első 90%-ban kinél van farok, úgyis a vége számít.
[h]Baráti szórakozás[/h]
A dolgon segíthet, ha előre csapatba szerveződünk barátainkkal. Bár effektíven csak néha lehet segíteni egymáson, a „haverokkal minden szórakoztatóbb” alapszabály itt is érvényes. Még érvényesebb lenne, ha a szurkoló-módot rendesen meg tudták volna csinálni. Annak örültem, hogy szabadon irányíthatjuk a kamerát, de annak már kevésbé, hogy rettenetesen körülményes megtalálni a másikat. Minden egyes fordulóban ki kell keresni a csapattársat, ráadásul egy négyjegyű szám alapján, és ez szükségtelenül kényelmetlenné teszi a verseny alakulásának követését.
Az ilyen kisebb problémák persze eltörpülnek amellett, hogy milyen fantasztikus élményt tud biztosítani a Fall Guys. Folyamatosan pörögnek az események, sosem érdektelen, hogy mi történik, a kialakuló helyzeteken pedig néha könnyesre nevettem magam. Minden sallang elmaradt, és csak a játékélmény számított, és ez meglátszik a végeredményen. Ez az idei év egyik legnintendóbb játéka, úgy, hogy egyelőre meg sem jelent a japán cég konzoljain. A kézre álló irányítás, a könnyű tanulhatósággal párosított magasabb skill-plafon, az alkalmi és komolyabb játékosokat egyaránt megszólító játékmenet mind az ő védjegyük. Még a tartalom mennyiségére sem lehet panasz: pályából egyelőre van elég, és nem is túl sok, így az új játékosok beletanulását sem akadályozzák. A jövőben azért még szeretnék látni néhány újdonságot, de szinte biztos vagyok benne, hogy bővülni fog a felhozatal.
[h]Nem akar meglopni[/h]
Különböző választható kinézetek is biztosan érkezni fognak a jövőben, és (bár nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok leírni), kíváncsian várom őket. Van ugyan egy-két skin, amit a slime is csak sírva nyel el, de a többségük kifejezetten aranyos vagy vicces. Ráadásul a többségüket egyetlen plusz fillér elköltése nélkül, pusztán játékkal ki lehet oldani, a jobb darabokért pedig meg is kell dolgozni győzelmek formájában (ez utóbbi nem is egyszerű). És végre itt egy Battle Pass, amelyik nincs két részre bontva, és nem csak egy újabb mikrotranzakciós lehetőség. Persze aki nagyon akar, az talál módot, hogy könnyíthessen a pénztárcáján, de erre egyáltalán nincs szükség, és a vásárlások is direkten történnek.
Végezetül a játék technikai állapota is rendben van. Mármint a szerveren kívül, amelyik annyira megbízható, mint az indiai akcentusú tech support-diszpécser egy gyanús szám mögött. Sajnos néha lehajigálja az embert, máskor meg laggol, és ez kidobja az embert az élményből. A kezdeti problémákat kompenzálandó a „korán kelő” játékosok kaptak egy plusz kinézetet, de sajnos azóta sem szűntek meg a gondok. A grafika cserébe minimalista, de teljesen korrekt, bugok szinte egyáltalán nincsenek, és a hangzás is megfelel a Fall Guys megkapó stílusának. Egyedül a zenébe tudok még belekötni, mert hiába nem rossz, nagyon hamar ismétlődővé válik. Egy idő után kénytelen voltam saját lejátszási listákat hallgatni játék közben.
Mindent összevetve a Fall Guys egy remek party-játék, és hatalmas élmény barátokkal nekiugrani. Persze ez nem olyasmi, amibe napi hat órát bele lehet ölni, sokkal inkább hétvégére, néhány menetre érdemes előkapni, de hiba lett volna, ha kihagyom. Remélem, még kap sok tartalmat a jövőben, például egy pályaszerkesztőt, és akkor hosszú távon is érdemes lesz vele számolni.
Cím: Fall Guys: Ultimate Knockout
Kiadó: Devolver Digital
Fejlesztő: Mediatonic
Megjelenés dátuma: 2020. augusztus 4.
Műfaj: platformer, Battle Royale, party-játék
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
