Bejegyzéseink tőle

Bejegyzéseink tőle

A FragPunk a kártyarendszerével ügyesen állítja a feje tetejére a taktikai hero shooterek zsánerét, de mögötte elképesztően pénzéhes üzleti modell rejtőzik.
A Russo-testvérek méregdrága sci-fije egy kifejezetten semleges élmény is lehetne, de sokkal inkább bosszantó, hogy mennyivel többet ki lehetett volna hozni ilyen erőforrásokból.
Az élőszereplős Hófehérke ugyan meglepően nézhető lett, azért messze nem fogja feledtetni az eredetit.
A Hazelight új játéka, a Split Fiction tud új szintre lépni elődjéhez képest, pedig már azt is az év játékának választottuk három éve.
Az Én még itt vagyok egy elképesztően hatásos, a nézőjét lassan felőrlő dráma, amelyben gyönyörűen ér össze film és valóság.
Az Avowed közel sem az Obsidian legerősebb játéka, de így is bőven élvezhető, ha tudjuk a helyén, felszínesebb akció-szerepjátékként kezelni.
A Rokonszenvedés két tökéletesen ellentétes jellemről szól, akiket mégis meg lehet érteni egyesével és együtt is, miközben felváltva záporoznak a könnyek és a poénok.
A Citizen Sleeper 2: Starward Vector ugyan sok mindenben követi elődjét, és a saját jogán is egy remek játék, mégsem tud felérni hozzá.
A Yellow Brick Games debütáló játéka, az Eternal Strands ugyan tele van egészen jó ötletekkel, az össz-élménye nem tud kitörni a középszerből.
Az Emilia Pérez valószínűleg az egyik legrosszabb film, amit valaha Oscar-díjra jelöltek, Jacques Audiard alkotása ráadásul tizenhárom jelölést zsebelt be, többnyire teljesen érdemtelenül.

Népszerűek tőle

Kingdom Come: Deliverance II kritika: Ország, hatalom, dicsőség

A brutalista kritika: Betonban az igazság

GeekVilág Év Játéka 2024: Aranykakas díjkiosztó

Év filmje logó

GeekVilág filmes díjkiosztó 2024: az év legjobbjai és legrosszabbjai

Jókislány kritika: Nicole Kidman ifjút hág