Hajdu Szabolcs új filmje, az Egy százalék indián mélyen rezonál a mai kor bizonytalan, szorongásokkal teli társadalmi valóságára. A film legerősebb eleme, ahogy felmutatja a diszharmóniát és az egyének belső bizonytalanságait, amelyek a szereplők legrosszabb, generációk óta öröklött, néha ironikus viselkedés formáit hozza felszínre. Szinte tapintható az a nyomasztó légkör, amelyben a karakterek élnek és nyomorítják meg akár legközelebbi hozzátartozóik életét.
A film vizuálisan is támogatja ezt a sötét, borongós atmoszférát, a képi világ és a rendezés kiválóan adja vissza ezt a hangulatot. Ez a film pontosan azt mutatja meg, amit mindannyian érezhetünk a jelenkorban: a gyökértelenséget egy olyan társadalomban, ahol az egyén elveszettnek érzi magát. Az “Egy százalék indián” olyan kérdéseket feszeget, amelyeket nem lehet megkerülni. Vajon mennyit számít, hogy honnan jövünk? És mi marad belőlünk, ha ez a kapcsolat elvész?
Ha szeretitek az olyan történeteket, amelyek tükröt tartanak elénk, és merész módon mutatnak rá a körülöttünk lévő világra, akkor ez a film egy igazi élmény lesz számotokra. Előtte viszont olvassátok el a filmbéli Niki szerepét alakító Tóth Orsival készült interjúnkat.

Trafikant András: Az első filmjeit Mundruczó Kornéllal készítette. Mesélne ezekről az évekről? Hogy kezdődött a filmes, színészi pályafutása?
Tóth Orsi: Még főiskolás voltam, amikor Kornél szereplőket keresett a Szép napok című filmjéhez. Ekkor találkoztam velük először.
T.A.: A filmet látva is érződik, hogy ez egy nagyon összeszokott csapat, vagy talán baráti társaság. Honnan ered az ismeretségük Hajdu Szabolcs rendezővel és a többiekkel? Beszélne róluk?
T.O.: Szabival egy gimnáziumba jártunk, bár nem egyszerre, így még diákként figyeltük, hogy miket csinál. Később, amikor már filmeket készített, a fesztiválokon, bemutatókon rendszeresen találkoztunk. Aztán 2017-ben felhívtak, hogy nem vennék-e részt az Ernelláék Farkaséknál színházi előadásában, és onnantól kezdve sok évig dolgoztunk együtt.
T.A.: Nagyon természetesnek hatottak az elhangzott párbeszédek. Ez mennyiben improvizáció? El lehetett-e szakadni a szövegkönyvtől?
T.O.: A szövegkönyv nagyon pontosan meg volt írva, Szabi számára különösen fontos, hogy az jelenjen meg, amit leírt. A próbák során volt lehetőség improvizálni, de amikor már késznek ítélte a darabot, onnantól kezdve szigorúan követjük a szöveget.
T.A.: Milyen érzései voltak, miután először elolvasta a forgatókönyvet? Egyáltalán mi volt előbb, az ötletet megbeszélték egymás között, vagy a színészek már csak a kész forgatókönyvvel találkoztak?
T.O.: Az alapokat még színházban raktuk össze, 2019 körül mutattuk be először. Hosszú próbafolyamat során fokozatosan alakítottuk ki a karaktereket és a szöveget. Amikor Szabi megírta a végleges verziót, már mindenki pontosan tudta, hogy kit játszik, így a forgatás gyorsan ment.
T.A.: Mennyiben volt más, színházban előadni ezt a darabot, mint filmre vinni? Milyen volt a közönség reakciója?
T.O.: A színházi előadásokon talán többet nevettek a nézők. A filmnél irányítottabb a nézők figyelme, színházban pedig kevésbé volt komor a hangulat, bár ott is mélyre tudott menni az előadás.

T.A.: Az országban érezhető sötét, borús hangulat tükröződik a filmben, ami mindenkiből a legrosszabb énjét hozza ki. Segíthet egy ilyen film azoknak, akik elszenvedői a társadalom leépülésének, vagy ez csak egy pillanatfelvétel az ország és lakóinak állapotáról?
T.O.: Talán annyiban segít, hogy a nézők felismerhetik ezeket a problémákat, és úgy érezhetik, nincsenek egyedül. Megoldást nem kínál, de a felismerés sokat jelenthet.
T.A.: Úgy tudom, hogy a film – mint a mai magyar társadalommal foglalkozó filmek általában – nem kapott állami támogatást. A minimális költségvetés mennyiben befolyásolta azt, hogy azt lássuk a filmvásznon, ami az alkotók célja volt?
T.O.: Valóban, Szabi nem pályázott állami támogatásra. Főleg külföldi pénzből és baráti segítséggel készült el a film. Több pénzből talán könnyebb lett volna forgatni, de a végeredmény lényegében ugyanez lenne. Az biztos, hogy kevesebb ember lett volna kiszolgáltatva a körülményeknek, és talán mindenkit meg tudtunk volna fizetni.
T.A.: Hogyan készült Niki szerepére? Volt olyan ismerőse, akinek az élettörténetét, vagy személyiségét fel tudta használni a karakter megformálásához?
T.O.: Igyekeztem apró részleteket beépíteni a karakterbe, de volt, amit végül túlzásnak éreztem, így kihagytam. Fontos volt számomra, hogy a figura ne legyen túl elrugaszkodott.

T.A.: Ön választotta azt az utat, hogy leginkább ehhez hasonló alternatív filmekben, színházi darabokban játszik? Vagy ez, valamiért így alakult?
T.O.: Igen, ez tudatos döntésem volt.
T.A.: Mostanában milyen előadásokban/filmekben láthatjuk? Vannak-e tervek a jövőre nézve?
Tóth Orsi: Most inkább a családomra koncentrálok, nemrég született meg a harmadik gyerekem, így jelenleg ez a legfontosabb számomra.
T.A.: Gratulálok!
T.O.: Köszönöm!
T.A.: Mivel szokott feltöltődni, amikor van egy kis szabadideje?
T.O.: Szeretek olvasni, kirándulni, zenét hallgatni, és élvezni a természetet.
T.A.: Köszönöm az interjút!
Az Egy százalék indián című film október 10-től látható a mozikban a Budapest Film forgalmazásában.