MozgóképSorozat

MozgóképSorozat

MozgóképSorozat

True Detective: Night Country kritika: A világ végén

A True Detective negyedik évada nem indult könnyített helyzetből, és megvannak a maga hiányosságai főleg a forgatókönyv oldaláról, de nem vallott kudarcot.

Szerző

Közzétéve

2024. febr. 25.

Kommentek

0

Volt egyszer egy… mocsár Louisianaban

A True Detective, magyar címén A törvény nevében öt év kihagyás után tért vissza a képernyőkre. Az HBO saját gyártású sorozatai közül az egyik legnagyobb presztízzsel bíró cím a Trónok harca után. A 2014-ben elindult bűnügyi krimi/thriller antológia már az első szezonnal felhelyezte magát a legjobb sorozat évadok listájára. Az ikonikussá vált első évad azóta Matthew McConaugheyt és Woody Harrelsont is végleg felrakta a térképre, a sorozat pedig alapvetéssé érett.

A kritikusok és az átlag nézők a későbbiekben ehhez az évadhoz kezdték mérni a többit. Így a soron következő szezonok egy olyan hurokba kerültek, amiből sehogy sem jöhetek ki győztesen, akármilyen jól voltak összerakva. Ennek fényében a gyengébb kritikák, és nézői reakciók miatt a sorozat ősatyja Nic Pizzolatto három szezon után hátralépve átengedte a sorozat írását és rendezését egy mexikói származású rendezőnőnek, Issa Lópeznek.

Így a True Detective visszatérhetett egy negyedik szezonnal, amiben próbál megfelelni a régimotoros rajongóknak és az újonnan becsatlakozni kívánó nézőknek is.

A nagyi receptje csak másként

A sorozatra jellemző esszenciális elemek az új évad szövetében is fellelhetők. Az alapfelállás már ismert lehet. Kapunk két rendőrt, csak most férfi protagonisták helyett nőket. Liz Danvers-t (Jodie Foster) a helyi rendőrkapitányság főnökét, és társát Evangeline Navarro (Kali Reis) járőrt. Az ő kapcsolatuk nagyban megidézi az első szezon párosát, Rusty Chole-t és Marty Hart-ot. Ők sem kedvelik túlzottan egymás személyiségét, de az ügy előrehaladtával a körülmények miatt kénytelenek együttműködni a siker érdekében.

Érdemes megemlíteni az új helyszínt is. Alaszkában járunk egy fiktív Ennis nevű városban, amit a valóságban egy létező városról Utqiagvik-ról mintáztak a készítők. A várost főként a helyi Silver Sky bányában dolgozó emberek és családjaik alkotják, de a lakosság összetételében fellehetőek helyi őslakosok, kiköltözött amerikaiak és egyéb nemzetiségű emberek. A helyi kommuna békés hétköznapjait azonban egy váratlan gyilkosság rázza meg. A helyi Tsalal kutatóbázis tudósait holtan találják. A baleset vagy gyilkosság körülményeit nehéz lenne azonnal tisztázni így kezdetét veszi az ügy felgöngyölítése.

A múlt árnyai

A sorozat pilotja jól vezeti fel az évad gerincét képző történéseket. Ezenfelül a karaktereit ígéretesen kezdi el bemutatni a nézők számára. Danvers egy lesajnált rendőrfőnök, aki elhunyt férje és fia után már csak régi halovány árnyéka önmagának. Traumái miatt nevelt lányát sem tudja magához érzelmileg közel engedni, hiszen fél attól, hogy újra túlzottan megszeret valakit és elveszíti, ahogy a fiát. Ez megfigyelhető a későbbiekben is a férfiakkal és más személyekkel való kapcsolataiban.

Navarro pedig anyja transzgenerációs sebeitől szenved, illetve őslakos gyökereinek identitástól és a társtalanság érzésétől. Ezek mellett ott van a húga, Julia (Aka Niviâna) aki már régóta kezdi kimutatni magán az anyai ágon örökölt pszichés betegségek jeleit.

A két protagonista mellé kapunk izgalmasnak induló mellékkaraktereket is. Például a fiatal feltörekvő rendőrt Peter Priort (Finn Bennett), akinek apja Hank Prior (John Hawkes) is rendőrtiszt. Peter próbálja megtalálni munkája és családja közötti egyensúlyt, ami nem mindig alakul zökkenőmentesen. Az ő konfliktusait az előbb említett tényezők, ezenfelül az apjával való kapcsolata fogja adni.

Az apja egy teljesen más temperamentumú ember, aki küzd az elismerésért és az egyedüllét ellen, olykor bármilyen eszközzel. Aztán van itt nekünk olyan történeti szálunk, ami foglalkozik a helyi lakosság, főleg kiszorított őslakosok igazságtalan körülményeinek jobbá tétléért. Ezen témákban megjelenik a túlzott kapitalizmus és környezetszennyezés témakörei.

Poros akták

Az első részben megtörtént tragédia után a nyomozás menete először két külön szálon veszi fel a vonalat. Először Danvers próbálja kideríteni, hogy miként haltak csoportos halált a kutatók, míg Navarro megérzéseire hallgatva próbálja a hat évvel ezelőtti Annie K. gyilkosságot újra átvenni, amin ő dolgozott anno tájt. Mivel arra gyanakszik a kutatók halála valamilyen módon összekapcsolható a volt gyilkossági üggyel. A szereplőinket a cselekmény folyamatosan zsákutcákba vezeti, melyek végén mégis kapnak egy újabb puzzle darabot a nagy kirakóshoz.

Sajnos, az ezekhez vezető út nem mindig tartogat izgalmakat, vagy jól megírt összekötő szálakat. A már fentebb említett emberi terheket és kapcsolatok közötti témákat az író nem tudta kellően tovább mélyíteni. Liz és Evangeline esetén olykor csak visszaemlékezések alapján kapunk egy-egy szeletet múltjukból, ami állítólag kísérti őket. Csakhogy ezen jelenetek inkább elidegenítenek és újabb kérdéseket hoznak be a történet fősodrába, amikre bővebben nem fogunk kielégítő válaszokat kapni.

Tényleges főszereplők

A drámai oldalon szerintem a legerősebb Peter Prior és Hank Prior esete volt a legjobban megírva. Az ő magánéleti és munkahelyi hátterük remekül lett reprezentálva a képernyőn. Peter, az állandó megfelelési kényszerrel küzdő fiatal apuka szerepében láthatjuk, miközben próbál felnőni otthoni és munkahelyi feladataihoz, illetve próbál kötődni érzelmileg apjához.

Hank, egy visszahúzódó, temperamentumos karakter, aki mindennél jobban szereti munkáját és fiaját, csak nehezen tudja kimutatni az érzéseit, és sokszor adódik gondja erkölcsileg megkérdőjelezhető döntésekben. Őt és fiát is kihasználja a felett álló emberek spirálja. Az meg felettébb becsülendő, hogy az ő kapcsolatuk miként csúcsosodik ki az ötödik epizód végén.

A sorozat ezek mellett jól emeli be az ügybe az olyan fontos témákat, mint a már említett környezetszennyezés, túlzott kapitalizmus, és az erőszakos ipari gyarmatosítás témája, hogy miként veszítik el a több évszázada ott élő őslakos családok az egzisztenciális biztonságukat és lakhatásukat. Észrevehettétek, hogy kevesebbet említettem az állítólagos gyilkossági ügyet, ami az évad gerincét kéne, hogy alkossa. A sorozat annyiban hasonlítható szellemiségben az első évadban látottakhoz, hogy kimért és lassú tempóban hömpölyög a játékidő, miközben apró információ morzsákat kapnak karaktereink.

Ezzel záródhat egy rész vagy indulhat, ami mindig megadja a kötelező löketet a cselekmény előrehaladásának. A probléma abban rejlik szerintem, hogy nagyon egy dimenziós karaktereket kapunk és az ő drámai jeleneteik nem adnak elég táptalajt annak, hogy két nyom közötti időintervallumot izgalommal töltsék ki. Így maradnak az alibi szexuális együttlétek vagy a random monologizálások. Amik érdemben nem építik se a cselekményt, se karaktereink hátterét.

Horrorra akadva

Ezek mellett azt sem értettem, hogy ennyire erőtlenül miért kellett beemelni a horror sablon elemeket a történet szövetébe. Ezen jelenetek sokszor olyan ügyetlen módon vannak beleimplementálva az eseményekbe. Az elzárásnál természetesen mindenre elfogadható magyarázatot kapunk. Azonban az odavezető úton eme bukkanókkal sok esetben döcögősé tették a történetvezetést és feleslegesen túlnyújtottá. A lezárásra meg észrevehetően elkezdtek kapkodni és mindent belesűríteni hetvenkét percbe. Ezektől eltekintve egy érdekes végkifejletre sikerült kikanyarítani a sztorit. Itt is olyan kérdésekbe állnak bele, hogy az önbíráskodás helyes-e vagy nem. Bizonyos körülmények között feláldozható e sok emberélet a jövőért, és hasonló dolgok kerülnek terítékre.

Jeges pokol

Az új jeges alaszkai helyszín miatt olyan plusz atmoszférát vastagon befolyásoló elemet kaptak a készítők, amivel kár lett volna nem élni. Hála égnek itt éltek a jeges pokol és sötétség eszközeivel. Issa López jól megragadta a hely természet szépségét és vadságát. Ebbe a digitális effektusokkal életre keltett állatok rondíthatnak csak bele. De ezenkívül láthatjuk a lakosság mindennapi életét megnehezítő hóviharokat, az állandó hosszú éjszakákat, ami a cselekmény időtartamának végéig fent áll, ezzel is növelve a szorongást és kiszolgáltatottság érzetét.

A festői havas tájat jól kihasználták fényképezésben, akadnak itt változatosabb helyszínek. Például elhagyatott gyártelepek, megfeneklett hajók, hóba zárt járművek. Emellett megjelenik a mindennapi élet jelei a lakosság részéről az infrastuktúrában. Kocsmák, jégkorong stadion, iskola, boltok. A helyiek életébe kellő belátást enged a rendezőnő, megmutatja a különleges életüket eme jégkatlanba, amiben mindenki ismeri a másikat, és a titkok nem maradnak elrejtve.

Volt értelme folytatni?

A True Detective negyedik évada nem indult könnyített helyzetből, de szerintem nem vallott kudarcot. Bár szerintem piedesztálra sem kell emelni, mert megvannak a maga hiányosságai forgatókönyvírói oldalról. Mindezek ellenére hangulatában és szellemiségében megtudja így is idézni az előző évadokat. Az meg a legfontosabb, hogy saját identitással rendelkezik, nem pedig a kitaposott utat járta végig újra.

Issa López szerint ilyen az ő tovább gondolása, ami kellően friss, de ismerős elemekkel bír, mint az elődjei, és végig leköti az arra fogékony emberek figyelmét. Végső verdiktnek még annyit, hogy tegyetek vele egy próbát, és vonatkoztassatok el minden eddigi évadtól mert egy finom ételt kaptok kézhez csak most a szakács személye változott, ami többé-kevésbé jól sült el az összképet tekintve.

6

A True Detective negyedik évada nem indult könnyített helyzetből, és megvannak a maga hiányosságai főleg a forgatókönyv oldaláról, de nem vallott kudarcot.

Sending
User Review
5.2/10 (1 vote)